Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

A lassúság különös varázsa (Bach gambaszonátái)

2008-04-25 08:02:00 Johanna

BACH\"Bach
Sonatas for Viola da Gamba and Harpsichord

Mikko Perkola – viola da gamba
Aapo Häkkinen – harpsichord

Naxos
8.570210

Nagyon értékes, és kifejezetten meghitt hangulatú felvétel birtokosa lehet, aki megvásárolja a Naxos új Bach-lemezét. Két fiatal finn művész szólaltatja meg a szerző három gambaszonátáját, két trióját és két szólócsembalóra írott szonátáját.

A gambaszonáták keletkezésének ideje és története nem egészen tisztázott. Nem kizárt, hogy valamelyiket például 1720 tájékán, Christian Ferdinand Abel gambajátékos és komponista számára írta Bach. A két trió eredetileg orgonára íródott, de a felvételen a felső szólamot a gamba, az alsó kettőt pedig a csembaló játssza. Mindkét trió gyönyörű zene. Meg merném kockáztatni, hogy így még szebbek, mint az eredeti orgonaváltozatukban.

Mikko Perkola neves tanároknál tanult gambázni, s nem kevésbé neves művészekkel zenélt már együtt. Énekel és zenét szerez, valamint gambatanár is. Különleges hangszínű, alapvetően nagyon meleg, telt hangú hangszeren játszik, de tudásának köszönhetően hangszínbeli gazdagság fültanúi is lehetünk, az instrumentum időnként erősen nazális, máskor szinte már fémes hangon szólal meg.

A művészek feltűnően szabadon értelmezik a gambaszonátákat. A tempókat – gyakran tételeken belül is – kissé szeszélyes módon változtatják. Sok esetben ez kimondottan izgalmas produkciót eredményez. A megszokott tempókhoz képest még a gyors tételeket is sokkal lassabban, elmélyültebben, elgondolkodóbban játsszák. Ez legtöbbször nagymértékben segíti a zene befogadását, értelmezését, átélését. Bár előfordul néha az is, hogy a lassú – és főleg: sokszor ingadozó – tempó miatt már kissé szétesni látszik a zenei folyamat, összességében számomra mégis nagyon szimpatikus a műveknek ez a fajta értelmezése.

Aapo Häkkinen, amellett, hogy mesterkurzusokat tart és a Sibelius Academy tanára, vezényel is. 2003 óta művészeti igazgatója a Helsinki Baroque Orchestrának. Kitűnő csembalista, és mindvégig remek partner Perkola számára. Meg kell említenem, hogy a csembaló, amin játszik, fantasztikus hangszínnel rendelkezik. Telt és puha, szinte már gömbölyded hangokat ad, különösen a mélyek meglepően dúsak. Egyszerűen élvezet hallgatni.

Nemcsak a barokk zene kedvelőinek ajánlom jó szívvel ezt a felvételt. Aki kedveli a kamarazenélés jellegzetesen meghitt atmoszféráját, az elmélyült, gondolatébresztő muzsikálást, biztos, hogy nem fog csalódni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.