vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
A MET felvételei (917)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Világi és egyházi reneszánsz zene (Flamand dalok és Palestrina művei)
Varga Péter, 2008-01-15 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Flamand dalok és Palestrina művei At the Sign of the Crumhorn – Flemish Songs and Dance Music from the Susato Music Books
(A görbekürt cégére alatt – Flamand dalok és táncok Tielman Susato zenei gyűjteményeiből)
Convivium Musicum Gothenburgense
Naxos
8.554425

PALESTRINA:
Imádság a Boldogságos Szűzhöz
Corvina Consort
Hungaroton
HCD 32497

A velencei Petrucci volt az első, aki 1501-ben kottát kezdett nyomtatni. Az Antwerpenben később szintén kottanyomtatással, zeneműkiadással, zeneszerzéssel foglalkozó Susato ekkortájt született. 1551-ben költözött az Inden Cromhorn (krummhorn-cégéres) házba. Akkor már sikeres kiadó volt, flamand és holland szerzők műveit, miséket, motettákat, madrigálokat és chansonokat jelentetett meg. Nagy gondja volt arra, hogy rávegye a zeneszerzőket: komponáljanak dalokat holland nyelven. Ilyenek addig kéziratos formában terjedtek szerte Európában, bár nem igazán tartották sokra ezeket. Susato 8 musyck boexkent (zenei könyvet) adott ki, az első kettő 28-27 liedenekent, világi dalt tartalmaz különféle németalföldi szerzőktől: énekelni-, vagy mindenféle hangszeren játszanivalókat. A harmadik könyv a jól ismert Danserye, a táncgyűjtemény (ennek anyagát dolgozta fel a Camerata Hungarica). A többi boexken zsoltárletéteket tartalmaz. A Naxos lemezén hallható svéd régizenei csapat az első három kiadvány tartalmából válogat.

At the Sign of the Crumhorn Az 1938-as születésű Sven Berger a svéd régizenei mozgalom élharcosa – bár játszott régebben jazzt is –, együttesét 1970-ben alakította. A tagok közül ezen a lemezen tizenegyen „halk” és „hangos” fúvós hangszereken játszanak, hatan énekelnek. Nyilván a hozzáférhető lehető legjobb furulyáik, pommerjeik, gambáik vannak, játékmódjuk azonban még sokkal inkább az évtizedekkel ezelőtti stílust idézi, amikor kissé nyersebben szóltak ezek a hangszerek, némi megszólaltatási bizonytalanságokkal fűszerezve. De lehet, hogy ez az igazi – olyan kifinomultságot, amit például a Pfiffaro együttes lemezein élvezhetünk, valószínűleg nagyon ritkán hallhattak az ötszáz évvel ezelőtti zenekedvelők. Szó sincs azonban arról, hogy Berger emberei amatőrök volnának, Andreas Edlund például Koopmannál, az European Youth Baroque Orchetrában is csembalózott, bár itt most mindenféle fúvós hangszeren játszik.

A hangszerelés tehát színes, történetileg megalapozott, az éneklés olyan, amilyet megfelelőnek gondolunk a reneszánsz dalokhoz: egyenes, éles hangok. A szerkesztés gondos, a dalok, táncok az érdeklődést fenntartóan váltogatják egymást. Jó kis összefoglalást kapunk Susato fent említett kísérletéről, hogy terjessze a francia-németalföldi stílusú zenét, amely nyelvében is megkülönbözteti magát.

Palestrina: Priego della Beata Vergine Palestrina 1564 és 171 között Ippolito d’Este meghívására világi zenék előadásaiért is felelős volt a Villa d’Estében. Hangszeresek és énekesek is tartoztak itt a keze alá, de hangszerekre ekkor sem nagyon komponált, mindössze néhány ricercart tulajdonítanak neki. Élete végén még fiatalabb kori világi zeneszerző önmagát is megtagadta: „...pirulok, és szégyenkezem, hogy egykor én is közéjük tartoztam” – írta. Mármint azok közé, akik olyasfajta szerelmes dalokat írtak, amilyeneket Susato tett közzé. A francia-németalföldi stílus azonban nagyon is hatott Palestrinára, mert fiatalkorában három francia nemzetiségű tanára is volt Rómában.

Írt tehát világi madrigálokat is a zeneszerző, természetsen ezekben is megtalálhatók a „Palestrina stílus” jegyei, a dallamvezetés módja lazább kissé. Az 1594-ben, a zeneszerző halála előtt néhány héttel megjelent, egyházi madrigálokból álló műsorozat 30 megzenésített imát tartalmaz a Boldogságos Szűzhöz. Némelyik magas, némelyik mély „hangszerelésű” kórusra íródott. A Corvina Consort lemezén ezeken kívül még két Mária-motetta is hallható.

Egy szólamot egy énekes énekel, a maihoz közel álló, inkább csak a vibrátót nélkülöző hangképzéssel. A magas – nők által előadott – szólamok tűnnek az együttes erősségének, mind hangképzésben, mind hangszépségben, hangerőben. Az együttes hangzása egyszerűen mélyhiányos, sajnos még a „normál” felállás esetén is, amikor a bariton és basszus is szólnak, nem igazán erőteljes, és akkor is sokszor elég bizonytalanul megszólaló hangokkal. Ugyanakkor azonban általában tiszta és muzikális a zenei kivitelezés, de hihetnének jobban magában a zenében, valahogy lehetne az egész bátrabb.

Sokszor érzem – e két lemez hallgatásakor is –, hogy a reneszánsz polifonikus tételek, darabok akár hangszeren, akár kóruson megszólaltatva annak esnek áldozatul, hogy az előadók elvesztik a fonalat a zenei labirintusban. Talán jó (legalábbis létező) módszer ennek elkerülésére a Hilliardéké: minden témabelépés határozott, sforzatós hangsúlyt kap.

Sosem fogjuk megtudni közelítőleg sem, hogyan szólt a reneszánsz zene. Minden, évszázadokkal később végzet kísérlet csak halvány tükörképet eredményezhet. De ezekben is felsejlik a visszaidézhetetlen szépség.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)