vissza a cimoldalra
2020-07-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
A MET felvételei (707)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A hetedik és a nyolcadik (Monteverdi-madrigálok / Tragicomedia)
Varga Péter, 2008-01-07 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Monteverdi-madrigálok / TragicomediaMONTEVERDI:
Madrigali concertati

Tragicomedia
Viveca Axell – soprano, John Potter – tenor, Douglas Nasrawi – tenor, Harry van der Kamp – bass

Warner / Teldec
Das Alte Werk
2564-69857-1

Madrigálok, de már nem a tizenhatodik századi értelemben. Ezeket Monteverdi 1619-ben és 1638-ban jelentette meg, a hetedik és a nyolcadik kötetében (ez utóbbi viseli a Harcos és szerelmes madrigálok címet). A dátumokból látszik, hogy az elődök kísérletezései után a zeneszerző ekkor már „csúcsra járatta” az operát, vagyis ez itt barokk zene, continuóval, barokkos hangfestésekkel, koncertáló, egymással versengő szólamokkal.

Két tenor és egy basszus itt a fő szereplő, a szoprán Viveca Axellt csak A nimfa panaszában hallhatjuk. A continuo hangszerek sokfélék: arpa doppia, gitár, chitarrone, csembaló, orgona, viola da gamba, lirone gondoskodik arról, hogy minél színesebb legyen az a zenei világ, amelyet felidéz az énekes gárda és a hangszeres együttes.

Az 1993-ban készült felvétel eredetileg a Teldec Das Alte Werk sorozatában jelent meg, amely ötven éve indult útjára. Ez azért jelentős jubileum, mert ebben a szériában kerültek a boltokba Harnoncourt, Leonhardt, Brüggen felvételei is. E madrigál-lemez ugyan nem tőlük való, de mind zenei, mind hangtechnikai minőségével méltó arra, hogy viselje az évfordulós sorozat címkéjét.

Amikor a hetvenegy éves zeneszerző megjelentette nyolcadik madrigálkötetét, az Giovanni Artusi által a 17. század elején kirobbantott vita (amelyben védelmére kelt a régi nagyoknak, tulajdonképpen az akkor klasszikus stílusnak), már a múlté volt. Monteverdinek nem kellett a régiekkel szemben védenie álláspontját, amelyben egyebek mellett az Artusi által szemére vetett harmóniai szabálytalanságokat azzal indokolja, hogy megváltozott a szöveg szerepe: nem a harmónia szolgálója többé, hanem az úr, és a zeneszerzőnek, ha hű akar lenni hozzá, az általa diktált módon kell bánni a konszonanciákkal, disszonanciákkal.

A nyolcadik kötetben tehát más gondok foglalkoztatják Monteverdit. Az előszóban ezt írja: „Megállapítottam, hogy a lélek szenvedélyei, illetve érzelmei között három a legfontosabb, mégpedig a Harag, a Mérséklet, és az Alázat vagy Könyörgés, [...] Nem tudtam azonban fellelni a múltbéli zeneszerzők műveiben egyetlen példát sem az izgatott stílusra, csak a lágyra és a mérsékeltre,...”. (Lax Éva fordítása.)

Akik tehát ezeknek a műveknek az előadására vállalkoznak, azok legyenek tisztában azzal, hogy itt a szövegnek, harmóniának, ritmusnak egyformán jelentős a szerepe. És a szerelmes hangvételű művekben dalolni is szépen kell. De hát az utóbbi évtizedekben sorra mutatkoztak be olyan előadók, akiknek az elmélet tudósi szinten van a kisujjukban, már csak jól kell énekelniük és muzsikálniuk.

És a három férfiú jól énekel – ellágyulnak, amikor az kell, és harcosan izgatottak, ha arra van szükség. De az alap is megvan: az egyenes, vibrato nélküli hangképzés, a messa di voce, az erősödő–elhalkuló hangok technikája, a tisztaság. Mellettük a hangszeresek is követik a zeneszerző utasításait, együtt élnek a szövegre koncentráló énekesekkel, az akkordokat játszó pengetősök, billentyűsök hozzájuk igazítják rögtönzésszerű szólamaikat. De ami a lényeg, ezt olyan színvonalon teszik, mint akiknek ez már anyanyelv. Ám azt is beszélheti valaki rosszabbul vagy jobban – ők az utóbbiak közé tartoznak. Mint ahogy egy zongorás triótól elvárható, hogy perfekt legyen játékuk, úgy egy madrigálegyüttestől is elvárhatjuk, hogy többet kapjunk a művek puszta megszólaltatásánál. És ahogy örülünk, ha egy egészen kiváló zongorás triót hallunk, úgy örülhetünk most is, amikor azt hallgatjuk, hogyan csinálják ők a jobbnál is jobban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1924 • Carlo Bergonzi, énekes († 2014)
elhunyt:
1951 • Arnold Schönberg, zeneszerző (sz. 1874)
2004 • Carlos Kleiber, karmester (sz. 1930)
2014 • Lorin Maazel, karmester (szül. 1930)