Terepgyakorlat (Ünnepi hangverseny a Zeneakadémián)

2007. november 14.
Zeneakadémia

Liszt Ferenc Kamarazenekar
A Zeneakadémia hallgatói
Várdai István – cselló
Banda Ádám – hegedű

MOZART: G-dúr szimfónia (Zaide-nyitány), K.318
CSAJKOVSZKIJ: Változatok egy rokokó témára
ROSSINI: Olasz nő Algírban – nyitány
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny

Ünnepelt a Zeneakadémia szerdán este. Egyrészt az oktatás megkezdésének 132. születésnapját, másrészt a Zeneakadémia Baráti Köre megalakulásának 10. évfordulóját. Erre a szép alkalomra egészen rendhagyó koncerttel készült az est szereplőgárdája.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar meglehetősen másként festett a színpadon, mint ahogyan megszokhattuk tőlük. Batta András bevezetőjéből kiderült, az együttes nagyszerű dolgot talált ki (illetve, hogy ki is találta ezt ki, nem tudom biztosan, de bárki is volt, hála neki érte). Néhány hónapos próbafolyamat erejéig ifjú növendékek és tanáraik csatlakoztak a kamaraegyütteshez, ily módon kisebb szimfonikus zenekarrá alakítva azt. És valóban nehéz ennél jobb iskolát elképzelni a tanuló nemzedék számára, mint hogy beülhetnek tapasztalt mestereik közé, testközelből élhetik át a zenekari élet sűrűjét, s így, munka közben tanulnak a legtöbbet, észrevétlenül jutnak birtokába értékes tapasztalatoknak. Őszintén remélem, ez a kezdeményezés hagyománnyá fejlődik az intézmény falai között.

Már az elsőként felhangzó Mozart-nyitány közben kiderült, a zenekari hangzás nagyszerű, és a fiatalok igazán lelkesen, odafigyelve vesznek részt a munkában. Mindkét nyitány meggyőző volt, a vonósok egységesen, szépen szóltak, s általában véve a fúvósok is kitettek magukért, még ha akadt is néhány apróbb baki. Észrevehetően jól működött az egymás közti kommunikáció is.

Várdai István neve már ismerősen csenghet a zeneszerető közönség fülének, különösen a Nemzetközi Csajkovszkij-versenyen elért eredményeinek köszönhetően. A megnyerő ifjú csellista valóban meggyőzően nyúl hangszeréhez, virtuózan, határozottan játszik. Számomra kissé érthetetlen ugyan, hogy miért éppen ezt a darabot adta elő, hiszen, bár általában igazán kedvelem Csajkovszkij muzsikáját, erről az ópuszáról nem sok jót tudnék mondani. S hallgatása közben azt sem könnyű kideríteni, milyen muzsikus is valójában az előadója. Mert a technika még nem minden. És az igazat megvallva jelen esetben a technika sem volt azért maradéktalanul tökéletes.

Banda Ádámot már másodszor hallottam a Zeneakadémián Mendelssohn e-moll hegedűversenyét játszani. A tavalyi, Schiff András vezényelte koncerten számomra kissé meggyőzőbb volt az ifjú művész. Talán most csak rossz napja volt, de tény, hogy jóval több hibával játszott. Összességében viszont fenntartom akkori véleményem, miszerint nagyon muzikális, szimpatikus ifjú muzsikus, aki előtt rengeteg munka és remélhetőleg rengeteg siker is áll még.

Szerdán este tanúja voltam tehát a Zeneakadémia egy nagyszerű kezdeményezésének, amely ha tovább folytatódhat, biztos alapot nyújt majd a zenekari zenészek magas szintű képzésének. Az is kiderült, Rolla János nem csupán kiváló muzsikus, aki egy szimfonikus zenekar irányítását is könnyedén megoldja koncertmesteri székéből, de tanárként is kitűnő. Bízom benne, hogy az intézmény vezetői tovább haladnak a megkezdett úton, s még sok ilyen és ehhez hasonló igazán hasznos, a növendékek szakmai tudását valóban gyarapító kezdeményezés születik a Liszt Ferenc Zeneakadémia falai között.