vissza a cimoldalra
2019-06-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Ilosfalvy Róbert (847)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61815)
Operett, mint színpadi műfaj (3939)
Jacques Offenbach (477)
Palcsó Sándor (244)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3272)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1680)
Franz Schmidt (3350)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4505)
Simándy József - az örök tenor (606)
Opernglas, avagy operai távcső... (20232)
Élő közvetítések (7916)
Társművészetek (1305)
Erkel Színház (10237)
Komlóssy Erzsébet (42)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tóth Viktor: Climbing With Mountains
Flór Gábor, 2007-11-08 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Tóth Viktor: Climbing With Mountains TÓTH VIKTOR:
Climbing With Mountains

Tóth Viktor – altszaxofon
Hamid Drake – dob
Szandani Mátyás – bőgő
Kovács Ferenc – trombita
Pallai Péter – beszéd

BMC
BMC CD 132

Tóth Viktor a jazz fiatal nemzedékének kiemelkedő egyénisége. 2003-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán, és eddigi pályafutása alatt játszott már igen sokféle magyar és külföldi produkcióban. Több lemezen találkozhatunk játékával, a Climbing With Mountains második saját lemeze. Ez az album azonban teljes mértékben különbözik az elsőtől, és nem csak abban, hogy mindössze egy tag szerepel rajta az akkori felállásból.

Tóth Viktor zenéje szárnyaló, lendületes, ha nem lenne mindez borzasztó közhely, azt is kellene írnom, hogy fiatalos, de olyan snassz közhelyes fogalmakkal leírni egy egyáltalán nem közhelyes zenét. Ez a lemez olyan vállalkozás, ami általában nagy kihívás a fúvósoknak: harmónia-hangszer nélküli zenekar. A dob–bőgő–fúvós felállás persze azért gyakran hallható, de csak a legnagyobbaktól. Nem is igazán populáris, hiszen alaposan kihúznak egy támpontot az egyszeri hallgató füle alól (micsoda jó kis képzavar), sokkal jobban kell koncentrálni.
Általában.

Itt azonban nem kell: Hamid Drake dobos és Szandai Mátyás bőgős stabil szövetű alapot alkot Tóth Viktor altszaxofon-játékának. Olyan, mint a repülő szőnyeg, a régi, keleti mesékből készült filmeken: egy hullámzó, csodaszép anyag, kristálytiszta levegőben száll, és egy ember állva egyensúlyoz rajta, vagy éppen ülve gyönyörködik az alatta elsuhanó tájban. Nem tehetek róla, de elsőre ez a kép jelent meg előttem ezt a lemezt hallgatva.

Lehetne ez egy egyszerűen jó mai jazzlemez, afféle posztkúl (ez olyan jól hangzik), ha nem keveredne bele majdnem minden, ami a cool óta a jazzben történt, és ráadásul még egy kis balkán, egy kis kelet (Tóth Viktor zenei előéletét ismerve azért ez utóbbi sem olyan meglepő), de csak annyi, hogy éppen összezavarja, vagy kizökkentse a hallgatót, átvigye valami más hangulatba, de csak pillanatokra, csak kikacsintásként. A lemez világa a korai Ornette Colemant idézi, ha nagyon akarnám valamihez hasonlítani, mert nálunk ez divat. De annyira nem akarom, mert ez egy Tóth Viktor-lemez, és igazi Tóth Viktor-hangzás. Nem beszélhetünk itt már ifjúkori szárnybontogatásról, nem kell elődöket emlegetni: kiforrott, érett művész eredeti lemeze ez.

Nagyon jó választás volt Kovács Ferenc, aki ezúttal trombitásként gazdagítja a hangzást (és kicsit közelebb viszi Colemanhez), bár Kovács nem Miles Davis (szerencsére, mert Davis-kópiákkal tele van a padlás), de azért ezen a lemezen hangulatában közel áll hozzá.

Tóth Viktor szívesen kísérletezik a vers és a zene összekapcsolásával, ami persze nem új, hiszen hallottuk már ezt a jazz nagy „avantgárdjaitól” is (külfölditől és magyartól egyaránt), meg előző lemezén is (Todd Wiliams közreműködésével), és nagyon jó is tud lenni.

Ebben az esetben számomra kicsit megdöbbentő volt az utolsó szám, mert ez a szövegmondás némiképp ütötte a lemezt. Valahogy a hatvanas évek némely filmjének néhány vicces jelenetét juttatta eszembe, ahogyan az állami filmgyártás kifigurázta a léha, bulizó, renitens értelmiséget, amint jazzmuzsika kíséretében kokakóla-mámorban és cigarettafüstben felolvassák elvont verseiket. Lehet, hogy jobb hatást ért volna el, ha nem egy profi írót, hanem egy profi színészt kérnek föl erre a szerepre, vagy akár elég lett volna, ha a vers – ami amúgy szintén Tóth Viktor műve, mint egy kivételével a lemez összes darabja – csak a borítón marad, ott mindenki kedvére elolvashatta volna. (Ha már borító: ezt BMC-lemezeknél soha nem lehet kihagyni, vagy ilyen, vagy olyan okból, ami nagyon jó, mert azt jelenti, hogy semmitmondó borító nem készül a kiadónál, csak esetleg megdöbbentő, vagy ronda. Vagy szép, mint ebben az esetben.)

Ez a kis nüánsz az utolsó számmal azonban nem szegheti a hallgató kedvét (ráadásul biztosan van, akinek tetszik), mert ez egy kitűnő lemez, talán az év egyik legjobb lemeze. Olyan zene, amit nem elég egyszer lejátszani, és ha valaki meghallgatta, kíváncsian várja a következőt. Legalábbis én így vagyok vele.

(Az albumért Tóth Viktor október 31-én vehette át a Gramofon folyóirat díjátadóján az év jazz-hanglemezének járó díjat. – A szerk.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Demeter Áron (zongora)
Rippert Péter (zongora), Hencz Kornél, Láposi Dániel (ütőhangszerek)
Demeter Áron zongora diplomakoncertje
BEETHOVEN: 32. (c-moll) zongoraszonáta, op. 111
RAVEL: Gaspard de la nuit
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Javorková Ildikó (ének)
Közreműködnek: Kaffehr Zsuzsanna, Szenthelyi Krisztián, Katona Lóránt, Ilyés Zsanett, Híves Boglárka, Csölley Martin, Fenyvesi Gabriella Rea, Mráz Nikolett, Erdős Róbert (ének), Kiss Enikő (hegedű), Bárkányi-Horváth Éva (zongora)
Javorková Ildikó ének diplomakoncertje
MOZART: „L’amerò sarò costante” – Aminta áriája A pásztorkirály második felvonásából
MENDELSSOHN: „Zion streckt ihre Hände aus” – duett és kórusrészlet az Éliás oratóriumból
MENDELSSOHN: „Höre, Israel, höre des Herrn Stimme!” – ária az Éliás oratóriumból
BRAHMS: Dalok – Wie Melodien zieht es mir leise durch den Sinn, op. 105/1; Dein blaues Auge, op. 59/8; Mein wundes Herz, op. 59/7; Junge Lieder I., op. 63/5; Lerchengesang, op. 70/2
PUCCINI: Dalok – Sole e amore; Terra e mare; Storiella d’amore; Casa mia, casa mia; Canto d’anime
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
A mai nap
született:
1913 • Gyurkovics Mária, énekes († 1973)