vissza a cimoldalra
2018-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61042)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5556)
Operett, mint színpadi műfaj (3702)
Élő közvetítések (7408)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tóth Viktor: Climbing With Mountains
Flór Gábor, 2007-11-08 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Tóth Viktor: Climbing With Mountains TÓTH VIKTOR:
Climbing With Mountains

Tóth Viktor – altszaxofon
Hamid Drake – dob
Szandani Mátyás – bőgő
Kovács Ferenc – trombita
Pallai Péter – beszéd

BMC
BMC CD 132

Tóth Viktor a jazz fiatal nemzedékének kiemelkedő egyénisége. 2003-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán, és eddigi pályafutása alatt játszott már igen sokféle magyar és külföldi produkcióban. Több lemezen találkozhatunk játékával, a Climbing With Mountains második saját lemeze. Ez az album azonban teljes mértékben különbözik az elsőtől, és nem csak abban, hogy mindössze egy tag szerepel rajta az akkori felállásból.

Tóth Viktor zenéje szárnyaló, lendületes, ha nem lenne mindez borzasztó közhely, azt is kellene írnom, hogy fiatalos, de olyan snassz közhelyes fogalmakkal leírni egy egyáltalán nem közhelyes zenét. Ez a lemez olyan vállalkozás, ami általában nagy kihívás a fúvósoknak: harmónia-hangszer nélküli zenekar. A dob–bőgő–fúvós felállás persze azért gyakran hallható, de csak a legnagyobbaktól. Nem is igazán populáris, hiszen alaposan kihúznak egy támpontot az egyszeri hallgató füle alól (micsoda jó kis képzavar), sokkal jobban kell koncentrálni.
Általában.

Itt azonban nem kell: Hamid Drake dobos és Szandai Mátyás bőgős stabil szövetű alapot alkot Tóth Viktor altszaxofon-játékának. Olyan, mint a repülő szőnyeg, a régi, keleti mesékből készült filmeken: egy hullámzó, csodaszép anyag, kristálytiszta levegőben száll, és egy ember állva egyensúlyoz rajta, vagy éppen ülve gyönyörködik az alatta elsuhanó tájban. Nem tehetek róla, de elsőre ez a kép jelent meg előttem ezt a lemezt hallgatva.

Lehetne ez egy egyszerűen jó mai jazzlemez, afféle posztkúl (ez olyan jól hangzik), ha nem keveredne bele majdnem minden, ami a cool óta a jazzben történt, és ráadásul még egy kis balkán, egy kis kelet (Tóth Viktor zenei előéletét ismerve azért ez utóbbi sem olyan meglepő), de csak annyi, hogy éppen összezavarja, vagy kizökkentse a hallgatót, átvigye valami más hangulatba, de csak pillanatokra, csak kikacsintásként. A lemez világa a korai Ornette Colemant idézi, ha nagyon akarnám valamihez hasonlítani, mert nálunk ez divat. De annyira nem akarom, mert ez egy Tóth Viktor-lemez, és igazi Tóth Viktor-hangzás. Nem beszélhetünk itt már ifjúkori szárnybontogatásról, nem kell elődöket emlegetni: kiforrott, érett művész eredeti lemeze ez.

Nagyon jó választás volt Kovács Ferenc, aki ezúttal trombitásként gazdagítja a hangzást (és kicsit közelebb viszi Colemanhez), bár Kovács nem Miles Davis (szerencsére, mert Davis-kópiákkal tele van a padlás), de azért ezen a lemezen hangulatában közel áll hozzá.

Tóth Viktor szívesen kísérletezik a vers és a zene összekapcsolásával, ami persze nem új, hiszen hallottuk már ezt a jazz nagy „avantgárdjaitól” is (külfölditől és magyartól egyaránt), meg előző lemezén is (Todd Wiliams közreműködésével), és nagyon jó is tud lenni.

Ebben az esetben számomra kicsit megdöbbentő volt az utolsó szám, mert ez a szövegmondás némiképp ütötte a lemezt. Valahogy a hatvanas évek némely filmjének néhány vicces jelenetét juttatta eszembe, ahogyan az állami filmgyártás kifigurázta a léha, bulizó, renitens értelmiséget, amint jazzmuzsika kíséretében kokakóla-mámorban és cigarettafüstben felolvassák elvont verseiket. Lehet, hogy jobb hatást ért volna el, ha nem egy profi írót, hanem egy profi színészt kérnek föl erre a szerepre, vagy akár elég lett volna, ha a vers – ami amúgy szintén Tóth Viktor műve, mint egy kivételével a lemez összes darabja – csak a borítón marad, ott mindenki kedvére elolvashatta volna. (Ha már borító: ezt BMC-lemezeknél soha nem lehet kihagyni, vagy ilyen, vagy olyan okból, ami nagyon jó, mert azt jelenti, hogy semmitmondó borító nem készül a kiadónál, csak esetleg megdöbbentő, vagy ronda. Vagy szép, mint ebben az esetben.)

Ez a kis nüánsz az utolsó számmal azonban nem szegheti a hallgató kedvét (ráadásul biztosan van, akinek tetszik), mert ez egy kitűnő lemez, talán az év egyik legjobb lemeze. Olyan zene, amit nem elég egyszer lejátszani, és ha valaki meghallgatta, kíváncsian várja a következőt. Legalábbis én így vagyok vele.

(Az albumért Tóth Viktor október 31-én vehette át a Gramofon folyóirat díjátadóján az év jazz-hanglemezének járó díjat. – A szerk.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dmitrij Maszlejev (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, Op.43
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Fülöp (zongora)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Hamar Zsolt
LIGETI: Concert Românesc
BARTÓK: I. zongoraverseny, Sz. 83, BB 91
DOHNÁNYI: II. (E-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Balog József (zongora)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
vez.: Balogh Máté
BALOGH MÁTÉ: Melodiemusik
LISZT: Malédiction (km.: Balog József - zongora)
ORBÁN GYÖRGY: Búcsú Rasumoffsky gróftól
BARTÓK: Divertimento

19:45 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pedro Carneiro (marimba)
A Budapesti Fesztiválzenekar Kortárs Együttese
Vezényel: Olari Elts
TÕNU KÕRVITS: Himnuszok az északi fényhez
ERKKI-SVEN TÜÜR: Ardor - marimbaverseny
ERKKI-SVEN TÜÜR: Szenvedély
TUBIN: VII. szimfónia
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

La Moda Piano Trio
SCHUMANN: g-moll zongoraszonáta, op. 22
BRAHMS: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 78
RACHMANINOV: g-moll cselló-zongora szonáta op. 19

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
KODÁLY: Székely fonó
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)