vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egy fedél alatt a tücsök és a hangya (Dieskau / Mendelssohn, Loewe)
BaCi, 2007-11-05 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Dieskau / Mendelssohn, Loewe MENDELSSOHN Lieder
LOEWE Ballads

Dietrich Fischer-Dieskau – baritone
Wolfgang Sawallisch, Gerald Moore – piano

EMI
2 CD
3 91990 2

Csak elképzelni tudom, milyen sanyarú sorsa lehet az EMI Classics sorozatszerkesztőjének. Üldögél az archiv felvételek kupaca mellett, és azon tanakodik, vajon a következő lemez anyagát tekintve Dinu Lipatti, Nathan Milstein avagy Maria Callas legyen a nyerő.
Hát nem nagyon lehet rosszul dönteni.

Ha esetleg a sorozat nemrég megjelent kiadványát kézbe véve Carl Loewe nevének láttán el is bizonytalanodik egy pillanatra a kedves vásárló, Mendelssohn és Dietrich Fischer-Dieskau olvastán azonnal helyrebillen a megingott bizalom.

Carl Loewe 1796-ban, mindössze egy évvel Schubert születése előtt látta meg a napvilágot. Míg azonban Schubert alig 30 év alatt megalkotott életműve kérdés nélkül a zeneszerzők élvonalába emelte őt, addig Loewének több mint 70 év alatt is csak a „kismesterek” megtisztelő, ám sokszor feledésbe merült kategóriáját sikerült elérnie. Akkor hogyan lehetséges, hogy ennek ellenére Wagner megítélése szerint az Erlkönig megzenésítése bizony jobban sikerült a „kicsinek”, mint a „nagymesternek”?

Goethe versét nagyon sokan feldolgozták. 2005-ben a Hungarotonnak volt egy érdekes kiadványa, melyen 11 szerző elképzelésében hallgathatjuk meg a dán népmondák egyik legkedveltebb témáját. (E felvételről lapunkban is jelent meg recenzió.) Ebből a 11 feldolgozásból ma jószerivel csak Schuberté él a köztudatban.

Wagner az utókorral némileg ellentétes ítéletét elsősorban a történetben rejlő dramaturgiai lehetőségek kiaknázását tekintve alkotta meg. Szerinte a legalapvetőbb különbség, hogy Loewe folyamatokat komponál meg, Schubert pedig egyetlen érzést. Loewénél még van remény az elején. Az apai szerepkör, a fiú számára biztos pontként jelenlévő szülő elhomályosítja a kíséret ekkor még csöndesen vibráló szólamát. A zene erősödő negatív kisugárzása ellenére a remény mindvégig meg is marad, s így a halál teljesen váratlanul éri a hallgatót. Schubertnél a történettel szemben sokkal fontosabbá válik a misztikum felülmúlhatatlan ereje. Csak ideig-óráig tudunk menekülni a végzet elől, aztán kérlelhetetlenül utolér bennünket is – sugallják a hangok az elejétől a végéig.

Ennek tudatában nem is csoda, ha az összművészet atyja a konstrukciót helyezi előtérbe az intuícióval szemben, s e témában Loewének adja a pálmát. A koncerttermek műsorát tekintve azonban úgy tűnik, a nézőtér fogékonyabb egy pillanatnyi hangulat intenzív közeledésére, mint egy végigkomponált történet lekövetésére.

Nyilván nem véletlen, hogy Loewe az Erlköniget és a felvételen szereplő többi művet nem egyszerűen a dal, hanem a ballada műfajába sorolta. A történet uralma a zenével szemben mindegyik művön érzékelhető. A megkomponált hangok inkább egy jól sikerült színpadi kísérőzenére emlékeztetnek, mivel hiányzik belőlük a dalok esszenciális jellege. A hosszan kifejtett zenei ötletek meglehetősen konvencionálisak, a váltások pedig elmosódottak, így a megszokotthoz képest nagyobb szerep jut az énekes szövegmondásának, színészi képességeinek.

Ez esetben azonban nem csak Dieskau színészkedik, hanem Gerald Moore is. Ma már sok helyen érezzük modorosnak játékát. Az interpretációs szokások változása azonban nem csupán a szólistákat érinti. A bő 30 évvel ezelőtti felvételekhez képest változott a kísérői attitűd, s a korábbival ellentétben ma nagyobb divat lett a háttérbe vonulás, akár még a zongora szólamának frekventáltabb helyein is.

Loewe az eltérő műfaj ellenére inkább Wagner gondolkodásmódjához állt közelebb, semmint a dalok világához. Az operaszerző ösztönös zenei zsenialitása azonban nála némi csorbát szenvedett, s így magas művészet helyett maradnak a szakmailag kifogástalan alkotások.
Ne feledjük azonban, hogy ezek a sok gondolkodást és kevés beleérző képességet követelő darabok Mendelssohn dalai után hangzanak el a felvételen.

Mendelssohn pedig most is, mint általában, leginkább egy gondtalan örökifjú érzetét kelti hallgatóságában. Bizony a második CD kezdetén már kezd az emberfiának egy kissé elege lenni abból a szárnyaló életérzésből, ami témától függetlenül áthatja dalait.
Pedig a tolmácsolás fantasztikus.

Dieskau itt nem színészkedik, ellenkezőleg, kissé visszavonul. Nem köpi a szavakat, épphogy csak artikulál, nem tagol feleslegesen, mert tiszteletben tartja a szerző óriási ívek iránti szeretetét. Wolfgang Sawallisch pedig korának szakavatott Mendelssohn-dirigenseként bebizonyítja, hogy nemcsak a zongorát lehet lecserélni a karmesteri pálcára, hanem fordítva is egész jól működhet a dolog.

S hogy végül is ki járt jobban: a tücsök módján muzsikáló Mendelssohn, vagy a precíz, pontos, elmés, hangyaszorgalmú Loewe – a műfajt tekintve nehéz lenne megmondani. Mendelssohnt valószínűleg nem ezek a dalok emelték az első vonalba. Loewének viszont nem akadt egyetlen darabja sem, mely alapján oda kerülhetne.
Annyi biztos, hogy az előadás tökéletes, a szerkesztő pedig ezúttal jól végezte emberfeletti erőket igénylő munkáját, s végül két CD-n átnyújtotta nekünk az érzelem és az értelem muzsikáját.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)