Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Momus-díj, Kimernya? – és a kilencedik év

2007-10-01 07:05:00 - dni -

\"Momus-díj, Nagy nap a mai!

Persze nincs olyan kialakult rituáléja, mint mondjuk a húsvétnak, vagy a karácsonynak. A Zene Világnapját nem egyformán ünnepeljük. A Magyar Rádió például, hosszas ígérgetés, halasztgatás és ködösítés után pontosan a mai naptól száműzte a Játék és muzsikát a Kossuth adóról.

Ha csak átlagosan intoleráns lennék, akkor esetleg eljátszanék azzal a gondolattal is, hogy a Rádió jelenlegi vezetősége vagy nem tudott a jeles alkalomról, és akkor meglepően műveletlen – hogy ne mondjam, tahó –, vagy nagyon is jól tudta, akkor viszont cinikus és gonosz.

Én viszont nagyon is toleráns vagyok, ezért hajlandó vagyok mérlegelni egy harmadik eshetőséget: a mi közösségünk nem tartozik ahhoz a közhöz, amit oly áldozatos munkával szolgálni igyekszenek!

Ez nagyon hízelgő! És komolyan beszélek. Tényleg jó tudni, hogy immár hivatalosan is a kivételeshez, a rendkívülihez, a kisebbséghez tartozunk. Ezért felesleges arra várnunk, vagy akár csak számítanunk, hogy bárki gondoskodik rólunk. Igaz, eddig sem tettük. Jól tudjuk, hogy magunkra vagyunk utalva.

Ez a mi ügyünk!
És ezért ünneplünk mi másképp.

Először is, a próbaidő tapasztalatai alapján elhatároztuk, hogy a mai naptól komolyan elindul a „Kimernya?” játék. Köszönjük minden kedves olvasónknak, hogy ilyen sokan részt vettek a kísérletben, és gratulálunk a legtöbb jó megoldást beküldő Tarnhelm2-nek. A folytatáshoz is sok sikert kívánunk mindenkinek, ráadásul a továbbiakban a második és harmadik „helyezettnek” is fel tudunk ajánlani egy-egy... mit is? Gondolom, nevezzük inkább ajándéknak, mint nyereménynek.

A másik teendőnk a jeles alkalomra, a Zene Világnapjára, hovatovább nemes tradíció!

Odaítéljük, akarom mondani, átadjuk a Café Momus-díjakat. Csak átadjuk, mert ha az általunk jelöltek is jelentik a választékot, ítélni nem mi ítélünk, hanem az Olvasó. A döntést pedig nehezen lehetne vitatni, különösen az „év eseménye” kategóriában.

Szerencsére sok jeles koncert és operaelőadás volt ebben a szezonban is, de a Pelléas és Mélisande bemutatójának jelentősége túlmutat ezen a perióduson. Én is a szerencsések között voltam, ott lehettem. Tudom, hogy ha majd egyszer, hosszú éltem alkonyán az unokáim megkérdezik, milyen év volt 2007-ben, akkor én – szenilis lévén – már semmire nem emlékszem.
No de, ha azzal kezdik: „tudod, amikor a Pelléas volt” – akkor felderülök, és beugrik minden. Jó volt és szép, de talán nem is az előadás kvalitásai emelik ki ezt az eseményt a sorból, hiszen hallottunk sok más jót és szépet is az évben. Ez a koncertszerű bemutató logikus végpontja, eredménye volt annak hosszú építkezésnek, amit a Nemzeti Filharmonikusok és Kocsis véghezvittek. Mondom, jó volt és szép, de számunkra már ott nyilvánvaló volt, hogy egy egész évtized megkoronázásának vagyunk tanúi. Meggyőződésem, hogy a kategória díja a legmegfelelőbb helyre került.

Remélem, senki nem érti félre, ha az „év felvétele” kiválasztásával kapcsolatban már nem vagyok ennyire nyugodt. Ez nem azt jelenti, hogy lebecsülném a Gyökerek-DVD jelentőségét. Győzelmén már csak azért sem csodálkozom, mert szerkesztőségünkben nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy beszámolót írhattam róla, így jól ismerem a filmet. Sőt, magát a jelölést is én magam szorgalmaztam, tehát hogyne értenék egyet a kitüntetéssel. Azon töprengek inkább, hogy a kiemelkedően jó felvételek között talán a Fesztiválzenekar Mahler-CD-je még inkább megérdemelte volna díjunkat. A szavazógombokra kattintó Olvasók valószínűleg azt nem érezték át annyira, mint mi, hogy az a munka nemcsak jó, hanem fontos is, hiszen nem Bartók – amiről a felületes külvilág esetleg azt hiszi, hogy Fischeréknek illik kiválóan csinálni...

És a harmadik kategória?

Vajon „a Magyar Rádióban történt változások” tényleg méltók az „év negatívuma” címre? Vagy ezt az ostoba vagdalkozást nevezzük csak botránynak?
Azt hiszem, ezt a díjat nem kell utólag indokolni. Ha valakinek kételyei vannak, olvassa el ismét az első bekezdést.

Szerencsére nekünk nincs olyan történelmünk, mint a Rádiónak, talán ezért sincsenek fő- és aligazgatóink, vezéreink és vitézlő elnökeink. Csak egy kisebb csapatunk van, akik örülnek, ha a zenéről beszélgethetnek egymás között – immár csaknem egy évtizede.
Kedves Olvasóink, kilenc éves a Café Momus!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.