vissza a cimoldalra
2019-01-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4178)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61444)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11305)
A csapos közbeszól (95)

Marilyn Horne (469)
Kimernya? (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1244)
Élő közvetítések (7669)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3077)
Erkel Színház (9625)
Cziffra György (107)
A nap képe (2120)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2929)
Operett, mint színpadi műfaj (3801)
Momus-játék (5588)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1569)
Franz Schmidt (3260)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (810)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2647)
Jonas Kaufmann (2336)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bach, mindegy, kinek (Bach to Cuba / Emilio Aragón)
Johanna, 2007-09-12 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Bach to Cuba / Emilio Aragón Bach to Cuba

Tenerife Symphony Orchestra
Emilio Aragón

Universal / Edge
477 7031

Meg kell mondanom, ez a felvétel sajnos több sebből vérzik. Ha az ember egyáltalán hajlandó meghallgatni egy olyan lemezt, amelyen Bachot kubai ritmushangszerekkel társítanak, az illető már valószínűleg nem a legkonzervatívabb komolyzene-hallgatók táborába tartozik, s nyitott az újdonságokra, a jó ötletekre. De sajnos itt sem különösebb újdonságot, sem jó ötleteket nem nagyon tudtam felfedezni.

Az előadók talán azon igyekeztek, hogy a kissé „száraz Bach-muzsikát” feldobják a jó kis dögös ritmusokkal, ezáltal élvezhetővé tegyék azok számára is, akik egyébként nem hallgatnák meg a Brandenburgi versenyeket. Nevezhetnénk tehát akár Bachot népszerűsítő zenének is. De mégsem nevezhetem annak, elsősorban azért, mert az előadókból hiányzik a tehetség és az (ön)kritikai érzék, s ha van is egy-két érdekes pillanat a lemezen, az inkább csak amolyan „vak tyúk is talál szemet” típusú ráhibázás lehet.

Azt hiszem, Emilio Aragón, a „projekt” megálmodója leginkább az életművész kategóriába sorolható. A lemez kísérőfüzetét kinyitva rögvest az ő kétségkívül megkapó, ámde túlságosan is exhibicionista fotójával találkozunk. Van kép persze a mi jó öreg Johann Sebastianunkról is, igaz kicsit szerényebb, és természetesen egy kicsit hátrébb, az utolsó előtti oldalon található.

De nézzük, milyen is ez a zene. Kifejezetten élvezhető és izgalmas – körülbelül az elindítástól számított másfél percen át. Akkorra ugyanis kiderül, hogy sajnos nem történik semmi. Ha egy szóval kellene kifejeznem, azt mondanám dilettáns. Hallgatása közben olyan érzésem támadt, mintha egy folyosón állnék, s két különböző ajtón keresztül kiszűrődő kutyulmányt hallanék. Az egyik ajtó mögött egy zenekar Bach Brandenburgi versenyeit próbálja, elképesztő hajszolt tempóban, amúgy eléggé semmitmondóan és unalmasan, botrányos stílusban, ráadásul kifejezetten ordenáré vonóskari hangzással. A másik ajtó mögött pedig ott zakatol egy amúgy nagyon klassz kubai ütőegyüttes. A fő probléma az, hogy az ütősök cseppet sem törődnek azzal, hogy miközben ők teljes lázban élvezik a bongót, a kongát, s ami még éppen adódik, közben mi is történik a másik oldalon. Gyakorlatilag egyáltalán nem befolyásolja őket Bach zenéjének hangulata, mondanivalója.

Igazán nem tudom, ezek után kinek is ajánlhatnám ezt a felvételt. A forró ritmusok kedvelőinek nem igazán, mert őket garantáltan zavarni fogja a barokk zene. Bach kedvelőinek semmiképpen, mert égnek fog állni tőle minden hajszáluk, de igazán azoknak sem, akik az újdonságokat, a különlegességeket kedvelik, mert a tehetségtelenség sajnos elnyomja az érdekesség varázsát.

Talán egy mediterrán vendéglőbe tudnám elképzelni háttérzenének forró nyári éjszakán, de szigorúan csak éjjel kettő után, amikorra a kedves vendégek már kellőképpen illuminált állapotban vannak ahhoz, hogy ne zavarja őket túlságosan.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás Márta tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pusker Júlia (hegedű)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Ricardo Casero
TAKEMITSU: Visions
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
SIBELIUS: A tengeri nimfák – szimfonikus költemény, Op.73
DEBUSSY: A tenger

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bertrand Chamayou (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Robin Ticciati
R. STRAUSS: Don Juan, Op.20
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
DEBUSSY: Pelléas és Mélisande - szvit, Op.80
WAGNER: Előjáték és szerelmi halál a Trisztán és Izoldából
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Balázs János (zongora)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
CSAJKOVSZKIJ: b-moll zongoraverseny
DVOŘÁK: IX. „Újvilág” szimfónia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Lakatos György (fagott)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
DEBUSSY: Egy faun délutánja
C.Ph.E. BACH: B-dúr fagottverseny
RAVEL: Daphnis és Chloé – balettzene

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Kelemen Barnabás (hegedű)
Kokas Katalin (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csurgó Tamás
MOZART: Figaro lakodalma – nyitány, K.492
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante, K.364
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, Op.14
A mai nap
született:
1734 • François-Joseph Gossec, zeneszerző († 1829)
1828 • Reményi (Hoffmann) Ede, hegedűs († 1898)
elhunyt:
1751 • Tomaso Albinoni, zeneszerző (sz. 1671)
1994 • Cziffra György, zongoraművész (sz. 1921)