A zeneember – Pinchas Zukerman

Percre pontosan a megbeszélt időben érkezik a hotel halljába, barátságos, közvetlen, a riporter vállát ütögeti interjú közben. Láthatólag olyan ember, aki pontosan tudja, mi a szerepe, hol a helye a világban. Ezért nem tűnik pozőrnek, és ezért nem érezni azt sem, leereszkedik hozzánk. Ami fontosabb ennél, játéka is ilyen volt a koncerten, mintha ezeknek a dolgoknak így kellene menniük, ahogy egy olyan ember irányítja, aki otthon van a világban, megtalálja benne a helyét, és nekünk is megmutatja oda az utat.

   – Negyven évvel ezelőtt nyerte meg a Nemzetközi Leventritt Versenyt. Lehet mondani, hogy ekkor kezdődött a világkarrierje. De hogyan kezdett egyáltalán zenélni?

   – Az apám kezdett tanítani otthon. Furulyázni kezdetem, majd klarinétozni, azután jött a hegedű, amikor hét és fél éves lettem. Fehér Ilona kezdett tanítani, hat évig nála tanultam Tel Avivban. Utána mentem New Yorkba.

   – Fehér Ilona Budapestről indult, a híres magyar hegedűiskola neveltje volt, személy szerint Hubay Jenőé. Mit tanult tőle?

   – Hogy szívből játsszon az ember. Ez nagyon fontos.

   – Ez a legfontosabb az Ön számára, szívből játszani?

   – Nem. Az agyunknak két része van. Az érzelmi és az értelmi. Ezek konfliktusban lehetnek egymással. Amikor az ember fiatal, ez még nem probléma, de ahogy öregszik, egyre nehezebb egyeztetni a kettőt. Meg kell tanulnia használni az intellektuális oldalt. Hallgatni, tanulmányozni a zenét.

   – New Yorkban a Julliard School-ban, Ivan Galamiannál tanult tovább. Neki mi volt a fontos? Ő egy másik iskolát képviselt?

   – Ivan Galamian örmény volt, és Belgiumban tanult. De nem iskoláról beszélnék, hanem metódusról. Ahogy én látom őt az utolsó tizenhét évében, az volt a fontos számára, hogyan lehet jobban tanítani a zenét. Nem az, hogyan kell játszani, hanem az, hogyan kell tanítani.

   – És ez mire vonatkozik? A technikára?

   – Nem, nem. Ezt nem lehet elválasztani. Ahogy tanított minket; hegedűsöket, brácsásokat, csellistákat, néha még énekeseket is, az volt számára a fontos, hogyan lehet ezt jobban csinálni. Megérteni a személyiséget. Persze ott van a technika, de ott van a személyiség is, és ezt kell zenévé változtatni. Nehéz ezt szavakkal elmondani, négy évet kell dolgozni evvel a metódussal, hogy megértse az ember. Rettenetesen sok képességét fejleszti ki az embernek. A tehetség bármilyen fajta lehet, a lényeg, hogy megtanuljuk, hogyan használjuk. Ismét: maga a tanítás a fontos. Akkor is tanít az ember, ha koncerten játszik. Felmutatja a partitúrát. Galamiannak sikerült a hegedűjáték színvonalát pusztán azáltal emelnie, hogy tanított, hogy teljesen megértette, mit is jelent ez. Megértette velünk, hogyan lehetünk jobb játékosok, hogyan taníthatjuk meg magunkat. Mert tanítani nagyon nehéz. Bármit. Teniszt, golfot, zongorázást, Holdra szállást... Megmutatni az igazi értékeket. Hogy mit mond a zene.

   – Ezért tanít Ön is? Nagyon kis gyerekeket is?

   – Nem csak kis gyerekeket. Mindenkit, aki eljön engem meghallgatni. És ha valamit nem értek, én kérdezek.

   – Most a kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarának az igazgatója. Mikor kezdődött a kapcsolat? Miért választotta Kanadát?

   – Mert nagyszerű ország. És a város, a művészeti központ, a zenekar miatt. 1976-ban kezdődött a kapcsolatom velük, 1988 óta vagyok ott a zenei igazgató. Mert úgy éreztem, csodálatos dolgokat lehet alkotni az oktatás és a koncertezés terén is.

   – Eddigi beszélgetésünkből is az derült ki, nagyon fontos az Ön számára a tanítás. De nem csak személyesen teszi ezt, hanem az Interneten keresztül is. Mit és hogyan lehet tanítani az Interneten?

   – Fontos a hozzáférhetőség, hogy az ember ott lehet valahol, ahova egyébként ezer mérföldeket kéne utaznia. A technika egy magasabb szintre emeli életünket. Gondoljunk csak Edisonra és az ő villanykörtéjére. Az ember csak becsavarja, és elárasztja a fény. Előtte csak gyertya volt. De az Internetnek, ami csak egy szó, sem az a lényege, hogy ül valaki a képernyő előtt egyedül. Egy valós idejű videó-konferencia, ahol lehet azt mondani, nézd, hogyan csinálom, mutasd meg te is a kamerának, az már valami. Az objektivitás itt nagyon fontos. Ezt a stúdióban nagyon nehéz megvalósítani, de ez végül elvezethet a szubjektivitáshoz, amikor az ember kilép onnan. És ez nem helyettesítője az érzelmi kapcsolatteremtésnek, de a legnagyobb felfedezés a villanykörte óta.

   – Tehát tanítani, játszani, tanítani egyet jelent az Ön számára. És mi a fontosabb: egy szólóestet adni, vezényelni, vagy játszani egy kamaraegyüttesben?

   – Egyformán fontos mindegyik. Ismeri Billy Joel Piano Man című számát? Olyan vagyok. Zeneember.