vissza a cimoldalra
2019-05-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10130)
Élő közvetítések (7883)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1320)
Operett, mint színpadi műfaj (3918)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3255)
Opernglas, avagy operai távcső... (20222)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6726)
Kocsis Zoltán (662)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Lisztről emelkedetten (952)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Birgit Nilsson (41)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Képből zene (Haswell & Hecker: Blackest Ever Black)
Kerékgyártó György, 2007-07-31 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Haswell & Hecker: Blackest Ever Black Haswell & Hecker
Blackest Ever Black (Electroacoustic UPIC Recordings)

Russel Haswell, Florian Hecker

Warner
2564 64321-2

1953-ban egy zeneszerzéssel is foglalkozó mérnökember, Iannis Xenakis nagyon különleges szerkezeten kezdett el dolgozni: a terve az volt, hogy az általa létrehozandó gép képes legyen a betáplált grafikai elemekhez zenei hangokat rendelni. Sok év kísérletezés után, 1977-ben el is készült a UPIC névre keresztelt rendszerrel, amely gyakorlatilag immár arra volt képes, hogy a vizuális információt zenévé alakítsa. Vagyis a komponálásnak egy különös módja jött létre: a művész grafikai felületeket hozott létre annak érdekében, hogy azok hangként szólaljanak meg.

A nyolcvanas évek szereplései után szünet következett, de 1991-ben újabb fordulat állt be a UPIC történetében: a technika fejlődésével lehetővé vált, hogy az analóg rendszert digitalizálják, majd személyi számítógépeken is könnyen elérhetővé és kezelhetővé vált. Ráadásul a rendszer felfejlődött, egyre bonyolultabb grafikai elemeket lett képes átalakítani.

Így aztán megnyílt az út az experimentális hajlamú zenerajongók előtt. Közéjük tartozott Russel Haswell és Florian Hecker, akik 2004-től kísérleteztek a UPIC digitális változatának 1.1-es verziójával. Próbálkozásaik eredménye az az öt tételes, két csatornán rögzített felvétel, amelynek a Blackest Ever Black címet adták.

Szándékaik szerint korlenyomatot szerettek volna készíteni, ezért első körben olyan képeket tápláltak a gépbe, amelyek szerintük jellemzően festik le a nyugati kultúra idiotizmusát és szörnyűségeit: erotikus képeket, francia desszerteket ábrázoló felvételeket (amelyeket ők egyszerűen „ételpornográfiának” tekintenek), földrajzi és mikroszkopikus képeket, a Madridban felrobbantott vonatot és egy nukleáris felhőt. A második körben pedig saját, konceptualista felfogású grafikáikat adagolták a UPIC-ba. Eztán már csak várni kellett a hatást.

Egy barátom egyszer világosan elmagyarázta, az elektroakusztikus és a digitális zene rajongói nem csupán azt élvezik, hogy milyen szép dallamok szólalnak meg egy adott instrumentumon, ők kifejezetten a kikevert hangokért, hangszínekért vannak oda. Ez, persze, még nem volna újdonság, hiszen a gitárok esetében is tudjuk, Knopfler játékában az a jó, hogy semmilyen effektet nem használ, míg Hendrixében az, hogy a végletekig torzítja a gitárhangot. Az analóg szintetizátorok, Moogok, Thereminek és más efféle szerkezetek kedvelői azonban szerelmesek magukba az elektronikus zajokba és zörejekbe. Ezért arathattak akkora sikert a hetvenes-nyolcvanas években a Kraftwerk azon felvételei is, amelyekben perceken keresztül csak egy oszcilloszkóp, egy ide-oda tekergetett rádió vagy egy Morse-távíró hanga szól.

Nos, Haswell és Hecker lemezét elsősorban nekik ajánlom. Ha a tradicionálisabb zenei műfajok emlőin nevelkedettek közül valaki mégis szeretné meghallgatni, javaslom, vagy a családot küldje el otthonról, vagy gondoskodjék arról, hogy a műélvezet ideje alatt kés, balta, húsklopfoló ne akadjon senki kezébe: könnyen Kék Fény lehet a vége. A Blackest Ever Black ugyanis nagyjából úgy szól, mint amikor a nyolcvanas években az ember azt a Polimer 60-ast, amire a Commodore 64-re írt Bombázd le Moszkvát! című játékot másolta, véletlenül a kétkazettással próbálná lejátszani. Jó, breakelni talán lehetne rá, de ennyi. Mindent egybevéve valószínűleg nem ez a lemez lesz az, amiről a legtöbbet kérnek majd a rádiós kívánságműsorokban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
PERSÁNYI ZSÓFIA: 3 tétel vonósnégyesre
Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf (hegedű), Albert Julianna (brácsa), Devich Gergely (cselló)
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Holló Mirella (hegedű), Ulysse Burnod (zongora)
BEETHOVEN: 4. (C-dúr) cselló-zongora szonáta, op. 102/1
Petruska Emma (cselló), Juhász Eszter (zongora)
BEETHOVEN: F-dúr kürt-zongora szonáta, op. 17 – 1. Allegro moderato
Liu Sicong (kürt), Tóth Kamilla (zongora)
Grieg: 1. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 8
Lin po Sheng (hegedű), Takumi Nashimoto (zongora)
BEETHOVEN: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, op. 11
Mészáros Dániel (klarinét), Yuya Mizuno (cselló), Souhei Yamagami (zongora)
Felkészítő tanárok: Csalog Gábor (1, 3, 6), Mali Emese (4, 5), Szabó Judit (2)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Varga Oszkár tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
J.S. BACH: 4. (c-moll) hegedű-csembaló szonáta, BWV 1017
Rábai Benedek (hegedű), Róbert Ágoston (zongora)
DE FESCH: G-dúr szonáta nagybőgőre és csembalóra
Xu Yi (nagybőgő), Ma Cheng (zongora)
MIŠEK: Szonáta nagybőgőre és zongorára, op. 5/1 – 1. Allegro, 2. Andante religioso
Li Na (nagybőgő), Nadira Ajanović (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56 – 1. Andante cantabile
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 – részletek
Somogyi Barnabás, Nyári Kornél (hegedű)
SCHUMANN: Három románc, op. 94 – 1. Nicht Schnell
J.S. BACH: 1. (h-moll) hegedű-csembaló szonáta, BWV 1014
Gyódi Norbert (hegedű), Szalacsovis Sándor (zongora)
GLIÈRE: Nyolc darab, op. 39 – 1. Prélude, 2. Gavotte, 3. Berceuse, 5. Intermezzo
Klein Zsófia (hegedű), Tunç Çivril (nagybőgő)
BOTTESINI: Grand duo concertante, no. 2 – 1. Allegro agitato, 2. Andante
Kocsis Gerda, Tunç Çivril (nagybőgő)
MOZART: 4. (C-dúr) vonósnégyes, K. 157
Hévizi Virág, Rebeca López (hegedű), Albert Elemér (brácsa), Friderikusz Péter (cselló)
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta – 1. Allegretto ben moderato, 2. Allegro
Hadobás Gergely (cselló), Ayumu Maehara (zongora)
BEETHOVEN: Esz-dúr variációk Mozart Varázsfuvolájának „Bei Männern, welche Liebe fühlen” című áriájára, WoO 46
Alice Valbon (cselló), Dahee Choi (zongora)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A fecske
A mai nap
született:
1799 • Jacques François Halévy († 1862)
elhunyt:
1840 • Niccolo Paganini, hegedűs, zeneszerző (sz. 1782)
2003 • Luciano Berio, zeneszerző (sz. 1925)