Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

A kórus, amelynek a Carnegie Hall-t építették - Kent Tritle, a jelenlegi főzeneigazgató

2007-06-29 09:49:00 Varga Péter

\"Kent Mert Carnegie felesége is énekelt benne és ő maga pedig tagja volt az igazgató testületnek, New York második kulturális egyesülete, az Oratórium Kórus Társaság számára 1891-ben felépült a világ leghíresebb hangversenyterme.

A Társaságnak komoly magyar kapcsolatai vannak, hiszen Liszt weimari koncertmestere Leopold Damrosch alapította 1873-ban.

Liszt Damrosch számára írt ajánlólevelének másolatát a budapesti koncert előtt Richard Pace, a társaság jelenlegi elnöke át is adta Batta Andrásnak. Mi addig a főzeneigazgatóval, Kent Tritle-lal beszélgettünk.

   - Miért és hogyan alakult meg a kórus 133 évvel ezelőtt?

   - Előtte már többször próbálkoztak kórus alakítással, de valamin mindig elbukott. Érdekes módon még politikai okai is voltak – az emberek nem jöttek ki egymással -, de végül erősebb volt a vágy, hogy New York lépést tudjon tartani a többi várossal, például Bostonnal.

Így az 1870-es évek elején Carnegie, felesége és még néhányan úgy döntöttek, hogy itt az idő zenei társaságok megalapítására. Felvették tehát a kapcsolatot Leopold Damrosch-sal, akit Liszt ajánlott. Így alakult meg a kórus és a Philharmonic Symphony Society amely később a New York-i Filharmonikusokká nőtte ki magát. Nemsokára az is nyilvánvaló lett, hogy ezeknek az együtteseknek egy hangversenyteremre is szükségük van, ami aztán 1891 májusában meg is nyílt.

   - Milyen volt ez a kórus? Hivatásos énekesekből állt, vagy lelkes amatőrökből?

   - Lelkes amatőrökből. De azért nagy dogokat műveltek. Ők mutatták be New Yorkban a Német Rekviemet és a Faust elkárhozását. De voltak olyan programok is, ahol egy Palestrina kórusművet egy hegedű-, majd egy énekszóló követett. Nagyon fontos zenei és társadalmi szerepük volt. És ezek a hagyományok mind a mai napig folytatódnak. Nem hivatásos kórus tehát, de a tagok itt is tanulnak énekelni, illetve hangszeren játszani. Orvosok, ügyvédek, pszichológusok, hétköznapi emberek a tagok. Nagyon sokan 180-200-an vagyunk, de Magyarországra most csak 51-en tudtunk eljönni.

   - Hogyan működik a kórus, mint szervezet?

   - Igen nagy, de jól működő igazgató testülete van. A jelenlegi elnök, Richard Pace pályafutása során nagyon jó kapcsolatokat alakított ki a New York-i bankvilággal, de a tanácsban vannak kórustagok, nem kórustagok, művészek, üzletemberek is. Olyanok, akik nagyon jól értenek a működtetés egy-egy területéhez. Richard Pace pedig úgy vezeti az egészet, mint egy üzleti társaságot.

   - És ki dönti el, hogy mit énekelnek, mit adnak elő?

   - Van egy művészeti tanács is, amelynek Pace, David Rosenmeyer, jómagam és még három-négy igazgatósági ember a tagja. Mi külön működünk, megbeszéljük a programot, kitaláljuk, kit hívjunk meg vendégművésznek, itt én vagyok a vezető. Azután előterjesztjük elképzeléseinket a testületnek. Ők döntik azután el, hogy a gazdasági lehetőségek mit tesznek lehetővé. De nagyon professzionálisan működik az egész, pozitív a hozzáállásuk, semmire nem mondják, hogy nem.

   - És hogyan működik a kórus a mindennapokban?

   - Minden csütörtökön este héttől fél tízig próbálunk a Turtle Bay Music School-ban Manhattan keleti részén. De ha szükséges, vannak vasárnapi összejöveteleink, és külön próbálunk még a zenekarokkal is, meg a helyszínen, a Carnegie Hallban.

   - Milyen ma a kapcsolatuk a hangversenyteremmel? Önök ott a hivatalos kórus?

   - A kapcsolatunk történeti, az Oratórium Társaság az utóbbi ötven-hatvan évben arra törekedett, hogy kialakítsa a maga Carnegie szezonját. Három koncertünk van ott egy évben, de fellépnek ott más kórus társaságok is. New York-nak csodálatos a kórus élete. Sok-sok jó kórus van még, például a Dessoff Choirs, ez is egy hetvenöt éves társaság, ott a New York Choir Society, a College Chorale. Vagyis, ha egy zenekar jön a városba, és olyan műveket akar előadni, mint a Rachmanyinov Harangok, vagy a Mahler Második, akkor ott a Dessoff, akiket szintén én készítettem fel ezekre a feladatokra.

   - Nem minden országban lehet külön karvezetést tanulni. Ön mit tanult és hol?

   - Tanultam zeneszerzést, de tanultam a főiskolán karvezetést és zenekarvezénylést is, hiszen ez szükséges az oratóriumok előadásához. Az volt az elképzelésem, hogy értsek mindenhez, az operához, a színházhoz. De nagyon érdekel a templomi zene, az ottani kórusok kinevelése is.

   - Büszkék arra, hogy sok új zenét énekelnek. Miket?

   - Kiegyensúlyozottságra törekszünk. Az Oratórium Társaság sokáig olyan művekre koncentrált, mint a Mozart Rekviem, a Händel Messiás, amelyet 1874 óta minden karácsonykor elénekel a kórus. De énekeltük a múlt szezonban a Stravinsky Misét, a Dávid királyt, jövőre a Fauré Rekviemet fogjuk, és egy egészen új művet is, a new york-i, Pulitzer-díjas Paul Moravectől. A címe Songs of Love and War. A Polgárháború, az Első, a Második világháború és a vietnámi háború katonáinak levelein alapul.

   - Honnan jött a magyarországi látogatás ötlete?

   - Doktor Batta András Amerikában találkozott Richard Pace-cel és a Liszt-kapcsolat nagyon jó alapnak mutatkozott az utazáshoz. Most szerepeltünk a Miskolci Operafesztiválon is. Egyébként énekeltünk magyar műveket korábban is, például Kodály Psalmusát, de nagyon érdekel bennünket Liszt Koronázási Miséje is.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.