vissza a cimoldalra
2019-09-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20310)
Társművészetek (1400)
Élő közvetítések (8125)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1753)
Franz Schmidt (3421)
Simándy József - az örök tenor (624)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)
A nap képe (2153)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)
Operett, mint színpadi műfaj (4058)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szabó Sándor lemezei 7 - A 16 húros gitár művészete II.
Flór Gábor, 2007-05-16 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

The Art Of The 16 String Guitar II The Art Of The 16 String Guitar II
Szabó Sándor - 16 húros akusztikus gitár
SZS 03 CD

Szabó Sándor betartotta az ígéretét: elkészült a második szólólemeze, melyen a 16 húros gitár a főszereplő (persze ezt az ígéretet nem szóban tette, hanem az első lemez címe után szerepelt a sokatmondó I. megjelölés).

A 16 húros gitár egy nagyon különleges hangszer, felépítéséről, típusáról már az előző cikkben volt szó, nem ismételném magam, akit érdekel, megtalálja. Ami változott az előző lemezhez képest, hogy a művész eddig csak fémhúros gitárt használt (első 16 húros gitárja ugyan nejlonhúros volt, de az csak egy hétig szólhatott, mert építési problémák miatt összeroppant), és 2006-ben készült el Steve Klein koncepciója alapján, Romanek Tihamér kivitelezésében az új nejlonhúros hangszer, mely ezen a lemezen szerepel is több kompozícióban.

Szabó Sándor gitárjátékát nem nagyon lehet érzelmek nélkül, elemezve hallgatni. Olyan belső, rejtett tartalmakat hoz felszínre az emberben, amikről nem is sejtette, hogy léteznek. Csak az tudja igazán élvezni ezt a zenét, aki át meri adni magát ezeknek az érzéseknek, és teljesen át tudja magán engedni a muzsikát. Nagyon nehéz is róla elemző kritikát írni, pont emiatt. Vagy azt teheti az egyszeri ítész, hogy kivonja magát a hatás alól és boncol, vagy hallgat, és csak ír. És lehetne itt is írni harmóniai felépítésekről, meg a felhangokról, a 16 húr különleges akusztikai lehetőségeiről, csak nem látom értelmét. Viszont annak meg, hogy saját érzelmeimről írjak, kritikai szinten szintén semmi értelme nincs, mert nem hiszem azt, hogy ugyanazt mondják el a darabok mindenkinek, hiszen pont ez a jó a művészetben: valamilyen hatást kelt a hallgatóban (nézőben), és az a hatás csak az övé, lemásolhatatlan és megismételhetetlen.

Mert ugyan elmondhatom, hogy:
a The Nature of Remembrance/Pale Thought kezdetének ritmikai alapja keleti hangszereket idéz, a tömör, lágy akkordok, és a mély húrok szinte földöntúli vastag zengése elvarázsolja az embert. Ehhez le kell ülni és behunyni a szemet, átadni magunkat a húrok zengésének, hogy aztán a kiüresedés teljes egyszerűsége kerítsen hatalmába. Mint amikor álmában alacsonyan repül az ember egy képzeletbeli táj fölött, és egyszer csak eltűnik alóla minden, gyomra összeszorul, majd újra visszatér a biztonságos talaj fölé, és megnyugszik. Ilyen érzések váltakoznak bennem, mikor ezt a darabot hallgatom.
és:
az Empire of The Ethernal Fog csak színekből áll: szürkékből, barnákból és zöldekből talán, amik egy különös spirál körül kavarognak valami titkos rendszert követve.
vagy:
a Princess Luna hintaszerűen visszatérő kíséret-motívumaira épülő dallamai elringatják az embert egy bizonytalan, de földöntúlian szép légkörbe, hintáztatják, hagyják, hogy közel kerüljön az égbolthoz, aztán visszaejtik, mindig kínálva a kiteljesedést, de soha meg nem adva azt.
esetleg:
hogyan lehet egy gitárral először örvénylő jégvihart, majd igazi sivatagi hőséget idézni, mint ahogy ez az Ice Stormban, majd a Desert Sunban történik? És hogyan van az, hogy az egyszeri hallgató, aki csak úgy leül hallgatni a CD-t, mindenféle előtanulmány, booklet-olvasás és címtanulmányozás nélkül, később, már a csöndben, amikor elteszi a lemezt, és becsukva a tokot elolvassa a címeket, jön rá, hogy volt egy ilyen élménye hallgatás közben, de elbizonytalanodik, visszateszi a CD-t, hogy megkeresse azt a két számot, hogy biztos legyen benne, valóban azt hallotta, amit a címek mondanak, és döbbent örömmel jön rá, hogy igen...

Mert leírhatnám mindezt, akár mindegyik darabról egyenként, mint ahogy most már le is írtam néhányról, mert nem bírtam magamban tartani. Ne figyeljen ide senki, mondhatnám, de most már mindegy, aki idáig eljutott, már úgyis pórul járt, mert befolyásoltam. Mert ezt a lemezt nyitottan, befolyásolás nélkül, teljes odaadással kell hallgatni.

Ez a lemez egy dal, amelyik kisebb dalokat foglal magába. A 16 húros gitár művészete II. Szabó Sándor egyik legjobb lemeze.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

1ST STEPS
Balett-est három részben

19:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Szent Efrém Férfikar
"Visegrádi Imák"
Cseh, lengyel, szlovák és magyar motetták, himnuszok.

19:30 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Peter Veale (oboa)
Ryoko Aoki (narrátor)
Musikfabrik Köln
Vezényel:
Eötvös Péter
ALEX NANTE: Las noches de las piedras - magyarországi bemutató
EÖTVÖS PÉTER: Secret Kiss - melodráma narrátorra és öt hangszerre; magyarországi bemutató. Japán nyelven, magyar felirattal. A szöveget Alessandro Baricco Selyem című regényéből Mezei Mari állította össze
MALIK KISHINO: Naki Ryu, Flutter echo oboaszólóra - magyarországi bemutató
EÖTVÖS PÉTER: Sonata per sei - három zongorára és három ütőre
A mai nap
elhunyt:
1179 • Hildegard von Bingen (sz. 1098)
1762 • Francesco Geminiani, hegedűs és zeneszerző (sz. 1687)
1803 • Franz Xaver Süssmayr, zeneszerző (sz. 1766)
1966 • Fritz Wunderlich, énekes (sz. 1930)
1986 • Kórodi András, karmester (sz.1922)
2011 • Kurt Sanderling, karmester (sz. 1912)