vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tessék mondani, kérem, mi volt ez? (A New York-iak első koncertje)
Varga Péter, 2007-05-07 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. május 4.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

New York-i Filharmonikus Zenekar
Glenn Dicterow - hegedű
Carter Brey - gordonka
Vez.: Lorin Maazel

BEETHOVEN: 3. Leonóra-nyitány
BRAHMS: a-moll kettősverseny
BARTÓK: Concerto

Pedig olyan jól kezdődött. Az ember elfoglalta a helyét percekkel fél nyolc előtt, és már az egész zenekar kint ült a pódiumon, hangoltak, bejátszották magukat rendesen. Azután megjelent a koncertmester hölgy, taps és újabb hangolás percekig. Alaposan felkészülnek, gondoltam, bár mostanában megfigyelhettük azt is, a jók csak kijönnek, egy kis helyszíni utánigazítás, azután játék.

Jött persze Maazel is, és kezdetét vette a nyitány. Pianóval nyitott a zenekar, és a lassú bevezetés szép is volt. Kicsit túlméretezettnek tűnt azért a felállás Beethovenhez, csak bőgősből kilenc volt a pódiumon. De telten, vagy akár leheletfinoman is szólt a zenekar. A gyors rész már kezdett gyanús lenni. Nem igazán játszott szépen a vonóskar. Egy-két fafúvós állás figyelemreméltóra sikerült, de valahogy nem lett forradalmi, vagy akár csak energikus az egész. Beethoven partitúrája lustán szétterült a nagy zenekaron. Viszont jó volt a "színfalak" mögül - valahonnan a magasból - a trombitaszóló és a zenekari válasz rá. Akkor még nem gondoltam, hogy az est legfigyelemreméltóbb pillanatait hallom.

De mindez csak bejátszás, majd jön a Brahms, és helyére kerülnek a dolgok! Ki is vonult a színpadról néhány vonós, a bőgősök csak hatan maradtak, és a hegedűsök is tíz-tízre redukálódtak. Pregnánsabban, összefogottabb zenekari hangzással is szólt a zenekari bevezető, na ez az, ami a Beethovenből hiányzott, gondoltam. Azután belépett a csellista, és ha nem látom, jócskán gondolkodnom kellett volna, vajon milyen hangszeren játszik, olyannyira nem emlékeztetett csellóhangra az, ami a mély húrokon megszólalt. A magasabb regisztert igénybe vevő részeken azután hallatszott, hogy nem a csellista, hanem a hangszer számlájára írható ez a hihetetlen hangzás, de az igazi baj az volt, hogy a játék zenei minősége is jócskán hagyott kívánnivalót maga után.

Carter Brey egyébként a New York-iak szólamvezetője, de az, amit itt előadott, még azt is kérdésessé tette, vajon alkalmas-e erre a feladatra. De ezt a kérdést megválaszolta a zenekar - olyan színtelenül, sőt csúnya hangon szólt mindegyik részlegük, minden zenei elmélyülést tagadóan, érdektelenül, lélektelenül játszottak a zenészek, hogy azt csak a karmester számlájára lehetett írni; nyolcvan ember között csak van annyi muzikális, hogy ha csak nem kényszerítik, ennél zeneibben muzsikáljon.

Hiába volt tehát a nyitány viszonylagos minősége, pár tucat ütem után érezhető volt, itt bizony csapdába estünk. Lehet, hogy a hegedűs - szintén szólamvezető jobb pillanataiban egyébként itt - tényleg jelentékenyebb volt, hiszen ő játszotta a szólót olyan jelentős művekben, mint az Aladdin vagy az Interjú a vámpírral című filmek zenéiben, de együttmuzsikálása a csellistával és a zenekarral minden magasabb rendű zenei gondolkodást nélkülöző volt, és innentől kezdve tényleg nem kerülhető meg a karmester felelőssége.

Tényleg ez az ember a világ egyik legelismertebb, legkeresettebb karmestere? Aki már öt éve vezetője ennek a zenekarnak? Még ha Masur hagyott is maga után lehetetlen állapotokat, öt évnek akkor is elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy valóban komolyan vehető produkcióval léptesse a közönség elé zenekarát. A partitúra szépségeit is bőven áradóan mutassa meg, a zenei összefüggéseket értelmesen tárja fel, úgy vezesse a zenészeket, hogy a tudásuk legjavát legyenek kénytelenek adni. Ha ez az egész, amire képesek, kár volt olyan messziről idejönni. Csak ebben az évben sikerült vagy öt sokkal jobb nagyzenekart hallanom, abból kettő magyar együttes volt. Meg Bécs sincs olyan messze. Biztos, hogy egész Amerikában nincs olyan karmester, aki valóban ambiciózusan, egy közepes európai zenekarét jócskán meghaladó minőséget lenne képes kicsiholni a világ egyik legjelentősebb városának zenészeiből? Ennyi pénzért?

Most még talán beszámolót várnak a Concertóról. Elnézést, de nem voltam rá kíváncsi. Kétszer hallottam a már legendássá vált produkciót Kocsissal és az NFZ-vel az elmúlt években. Tartoztam nekik és magamnak azzal, hogy a New York-iakkal most kihagytam.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)