vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A két figaró (A BFZ a Zeneakadémián)
Balázs Miklós, 2007-04-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. április 28.
Zeneakadémia

Budapesti Fesztiválzenekar
Szabó András - kürt
Vez.: Gerard Korsten

ROSSINI: A sevillai borbély - nyitány
MOZART: Esz-dúr kürtverseny
ROSSINI: C-dúr szonáta vonósokra
MOZART: C-dúr szimfónia, No.28 K.200

Ha nem tudnám, hogy Magyarhonban vagyok, bekötött szemmel is rájönnék, rá én! A Fesztiválzenekar Haydn-Mozart Hangversenyek címen adminisztrált sorozatában ugyanis Haydn mestertől egyetlen hangot sem hallottam. A szezon hat, e koncertciklusba nevezett hangversenyestjén Mozart és Rossini életművéből nyújtott keresztmetszetet a mostanság (így a bérletváltás szezonjában) csak a "Világhírű zenekarunk..." mérsékelten ötletdús - bár elismerem, jogos - reklámszlogennel kampányoló szimfonikus együttes. Hogy a "világhírű" szó ma mit jelent, egyre kevésbé tudom biztosan. Nemrég hallottam lemezt a Tasmániai Szimfonikus Zenekar produkciójával; bizonyára ők is világhírűek, ha idáig eljutott a hírük...

Szóval "világhírű zenekarunk" adott Mozart-Rossini-estet pénteken és szombaton a Zeneakadémián, ezúttal a dél-afrikai (már majdnem Tasmánia!) születésű Gerard Korsten dirigensi vendégszereplésével.

Vannak koncertek, melyeken csak úgy sokasodnak bennem a kérdések, mikor torkomig torlódnak a kínzó dilemmák, és vannak muzsikás esték, melyeken úgy érzem, minden simán és akadálytalanul folyik, nagy kérdések (és válaszok) nélkül, mikor úgy tűnik, minden a helyére kerül, a dolgok nem is mehetnének olajozottabban. Ahol minden magától értetődik. Abban reménykedem, nem vagyok egyedül e kétes logikájú fixa ideámmal, hogy tudniillik érdemesebb az első csoportba tartozó hangversenyekre beülni, mint az utóbbiakra. Ennél csak az lehet hálátlanabb recenzensi penzum, ha egy koncert mindkét fajtából hordoz többet-kevesebbet. Olyankor bizony megesik, hogy percekig tanácstalanul bűvölöm a szövegszerkesztő kínálta hófehér virtuál-ívet. Dicsérni könnyű, mert megvan hozzá a szókészletünk, meg elmarasztalni is, mert ahhoz is megvan. De mit kezdjünk a középszerűvel?

A szerző- és műválasztás legalábbis azt sugallja: biztosra megyünk, azt csináljuk, amit tudunk, nem akarunk felesleges kockázatokba beleszaladni. Ezen lényegében a szólista és a karmester kiválasztása sem változtat. Jóllehet megbízható pálcalengetőnek nem szívesen nevezném Korstent, még kevésbé avatott szakinak - bevallom, nehezen indokolható mozdulatait figyelve a nyolcadik sorból inkább lelkes műkedvelőnek tűnt -, azonban a kiválasztott művek, a Sevillai borbély nyitánya, az Esz-dúr kürtverseny, Rossini C-dúr szonátája és a kedvelt C-dúr szimfónia (K.200) Wolfgang Amadeus Mozarttól bizony nem ígértek sok újdonságot, annál több unásig halott frázist és ezerszer játszott futamot, bármennyire is remek darabokról van szó.

Papperlapapp! utóvégre is két stílusteremtő muzsikussal van dolgunk; Mozart és Rossini, akik a zenetörténet útvesztőiben maguk is szívesen összekacsintanak, ma éppen a csintalan Figarók alakjaiban élnek tovább. Hogy teljes opera, ária vagy nyitány formájában kapunk belőlük, az tulajdonképpen mindegy. A lényeg a két felvilágosult, huncut tekintetű "borbély" ihletett megidézése, mert milyen jól is mutatnak ők együtt! Mozart és Rossini, akik mindig készek beszappanozni az arcunk, és torkunkhoz tartani a beretvát.

Ennélfogva sokat vártam a Sevillai borbély-nyitánytól, mert máskor, ha hallom, szinte látom a szerenádozni induló Almavivát, a szolgálatkész Figarót, a szende Rosinát. Most nem emlékszem ilyesmire. Korsten szándékai szerint élére akarta állítani a darabot, megmutatni, mit is tud ő valójában, s úgy vágott bele ebbe az önfeledten kanyargó, vidám nyitányba, mintha a Feltámadás-szimfóniát célozná elénk vezetni. Szinte mindent kisarkított, amit csak lehet, kidomborított, amit csak tudott, hangsúlyozott, amihez csak hozzáért, és próbálta a darabot ízlése szerint, széles gesztusokkal artikulálni. Nagyon nem jöttek be a számításai, előadása inkább hasonlított paródiára, mint alkotó műértelmesére. Így jár, aki egy Rossini-nyitányban akarja megváltani a világot - mondhatnánk a tudálékos ítészi magabizottság élével.

A kürtversenyben már kevés nyomát láttam a vázolt korsteni attitűdnek: mérsékelten ihlető, de megbízható kíséretet nyújtott Szabó András szólójához. Szabó kürthangja egészséges, tartalmas, készséggel elhisszük neki, hogy amit mond, az úgy is van, mert ahogy mondja, az odafigyelést követel, mint a messziről jött ember bonyodalmas regéi. Különösen a szélső tételekben volt elemében Szabó, az Andante szerény románca, úgy tűnt, nem igazán az ő világa.

Így pergett el az est második fele: a Fesztiválzenekar vonósokra olvadt kamara-maradéka még mindig erőteljes hangsúlyokkal, de jó iramban dúdolta végig Rossini nyurga szonátáját. A végére maradt Mozart-szimfónia pedig már képes volt szép pillanatokat is szerezni a közönségnek: megvolt benne minden, ami az ízes-dús Mozart-hangzáshoz kell, egységes vonóshangzás, felkészült fúvósok, biztos tempók és jó dinamikai szerkezet, az ütős-szekció hiányát pedig Korsten fickós dobbantásai pótolták maradéktalanul. De hát ki ne szeretné a napsütötte C-dúrt, nem igaz?!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)