vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Phoebus és Pán a Zeneakadémián (Bach-kantáták / Peter Schreier)
Johanna, 2007-04-23 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. április 20.
Zeneakadémia

A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Énekkara
Cser Krisztián - basszus
Szakács Ildikó - szoprán
Takács Zsuzsa - alt
Szigetvári Dávid - tenor
Potyók Dániel - tenor
Szerdahelyi Pál - basszus
Sebestyén Pál - basszus
Vez.: Peter Schreier

BACH:
82. kantáta ("Ich habe genug")
201. kantáta ("Der Streit zwischen Phobeus und Pan")

Ha arra gondolok, hogyan is indult a Zeneakadémia Alma Mater sorozata 2006 novemberében, miféle zenekari hangzás, milyen énekesi ügyetlenkedések fültanúi voltunk, mostanára hatalmas változást érzékelek. Már a sorozat második, Schiff András által vezetett hangversenye is haladást jelzett, de a péntek esti Bach-est már kimondottan szép élmény volt.

A koncert a 82. kantátával indult, amely kis létszámú zenekarra, orgonára és basszus hangra íródott. Kicsit féltem, hogy a fiatal zenészek nehezen birkóznak majd meg a zene rendkívül meghitt, megbékélő, halálvágyó atmoszférájával, s a basszusszóló sem tűnt egyszerű feladatnak. De az aggodalmam már az első tétel elején elszállt. A zenekar feltűnően szépen szólalt meg. Áttetsző, gyöngéd vonóskari hangzást hallottam, szépen megformált dallamokat, érzékeny, értelmesen tagolt oboaszólamot, és nem utolsósorban figyelemreméltó énekesi teljesítményt. Cser Krisztiánnak gyönyörű a hangja. Gondosan ügyelt a szövegre, mind az érthetőséget, mind pedig a mondanivaló zenei eszközökkel való kifejezését illetően. Jó volt látni természetes, egyszerű mozdulatait, érezhetően nagy tisztelettel nyúlt Bach zenéjéhez. Sikerült megható pillanatokat létrehoznia, különösen a "Schlummert ein, ihr matten Augen" (Szunnyadjatok el, ti fáradt szemek) kezdetű áriában. A zenekar, a continuo pedig mindvégig odaadóan követte őt.

Peter Schreier nagyszerű karmester. Kevés, de annál inkább egyértelmű mozdulattal irányított, elsősorban az árnyalatokra, a zene beszédességére, a kontrasztok kifejezésére fordított gondot, s nagyon ügyelt a hangzás megfelelő arányaira, a kissé tolakodó szólamokat azonnal visszafogta - s azok rögtön reagáltak is az instrukcióra -, ahogyan a fontos motívumokat pedig előtérbe hívta. Ily módon az egész kantáta egyfajta vágyakozó feszültséggel szólalt meg, mindvégig ébren tartva a hallgatóság figyelmét.

Rézfúvósokkal, fuvolákkal, csembalóval dúsított nyitókórussal kezdődött a második, 201-es jegyzékszámú, Phoebus és Pán vetélkedésének történetén alapuló világi kantáta. Bach a mesét csak alibinek használta, hogy kifejezze felháborodását a korabeli hozzá nem értő zenészek, zenekritikusok ostobaságai iránt.

A mitológiai történethez képest új szereplők kaptak helyet a Picander féle szövegkönyvben. Így bekerült a kantátába például Momus, a gúnyolódás, és Merkur, a kereskedők istene, aki a kantátában a lipcsei polgárokat képviseli. Ő egyébként Picander változatában Phoebus mellé áll, ily módon foglalva állást az "igazi" művészet mellett, a silányabb, könnyű, csupán "tetszetős" ellen. Mindezt az ellentétet Bach zseniálisan komponálta meg. Az áriák felváltva képviselik a művészi, illetve a tetszetős muzsikát, bár az a helyzet, hogy az úgynevezett egyszerű zenék is fantasztikusak.

És ami az előadást illeti. Az énekesek végre mertek felszabadultan énekelni. A bátortalan, elfojtott hangok - melyek az ősszel még jellemzőek voltak az énektanszak növendékeire - most mintha kiszabadultak volna. Élvezettel, átéléssel énekeltek, nem a félelem látszott a fiatalokon, hanem a zenélés öröme. Egyöntetűen jellemző volt a rendkívül gondos, minél kifejezőbb szövegmondás, az egymás közötti kommunikáció, a történet eljátszása.

Momus "Patron, das macht der Wind" kezdetű áriája nem csupán Szakács Ildikó éneklésének köszönhetően volt élmény, de a nagyszerű continuo-játékosoknak is, akik egyébként az egész hangversenyen remek munkát végeztek, mindössze egyetlen ária kísérete sikerült gyengébben a többinél.

A többi szólistát is dicséret illeti, Potyók Dániel például egyike azoknak, akik a Saul előadásán még kissé küszködtek a hangképzéssel. Most, Midasként egészen más benyomást keltett. Sokat javult intonáció, kifejezőerő terén, s meggyőzően, magabiztosan alakította szerepét. A Pán szólamát éneklő Sebestyén Pál élményszámba menően adta elő a "Zu tanze, Zu Sprunge" kezdetű, enyhén szólva is ironikusnak nevezhető áriát, olyan humorérzékkel, olyan derűs együgyűséget játszva, hogy vele együtt mosolygott nem csak a közönség, de a zenészek egy része is, s mindeközben a technikai megvalósítás is elismerésre méltó volt.

De a többiekről is hasonlóan számolhatok be, Szerdahelyi Pál Phoebusként, Takács Zsuzsa Merkur szerepében, vagy a Tmolust alakító Szigetvári Dávid egyaránt tiszteletet érdemelnek. Nagyszerű volt a kórus is, akiket Erdei Péter tanított be, s meg kell még említenem, hogy a zenekarral - Peter Schreier megérkezése előtt - Vashegyi György végezte a betanítási feladatokat.

Nem állítom természetesen azt, hogy kifogástalan előadást hallottunk, hogy ne kellene még rengeteget tanulniuk az ifjú zenészeknek, vagy ne lettek volna hibák, hamis hangok, melléfogások, technikai hiányosságok, de korántsem olyan mértékben, mint az előző, vagy különösen az első Alma Mater koncert esetében, ahol bizony voltak a botrányosság határát súroló pillanatok is. A zenekar fejlődése is letagadhatatlan, de ami talán a legfontosabb, a zenéléshez való hozzáállás érzésem szerint óriásit változott. Ezen az estén már nem az ügyetlenkedés, a szorongás volt a főszereplő. A fiatal muzsikusok olyan zenei élményt tudtak nyújtani, ami elfeledtette velünk a hiányosságokat.

Nem tartom kizártnak, hogy mindebben a korábbi kurzusokon szerzett tapasztalatok mellett hatalmas szerepe van Peter Schreiernek, aki mintha tölcsérrel töltené a muzsikát a körülötte lévőkbe. Hetvenkét életévét meghazudtoló frissességgel, energiával, végtelenül nagy tudással rendelkezik. S úgy nyúlt Bach két kantátájához, mintha magától a szerzőtől kapná az instrukciókat. A technikailag minél tökéletesebb előadásra törekvés mellett a zene mondanivalójának legteljesebb kifejezését éreztem Schreier elsőszámú céljának.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)