vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"...vigasztalhatatlan lennék." (János-passió / Herreweghe)
Johanna, 2007-04-06 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. április 2.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Collegium Vocale Gent
Christoph Prégardien, Konrad Jarnot, Camilla Tilling, Ingeborg Danz, Jan Kobow, Peter Kooij - ének
Vez.: Philippe Herreweghe

BACH: János-passió

És ismét egy csodálatos régizene koncert - a Concerto Köln és a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen után Philippe Herreweghe és együttese Bach János-passióját adta elő a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Még mielőtt bárki legyintene, és azt mondaná, ugyan már, az énekesek sokat hibáztak, némelyiknek a hangja sem volt épp a legjobb, egyáltalán nem volt tökéletes az előadás, hát belátom, ez így volt. Mindezek ellenére mégis azt mondom, csodálatos este volt. Mert mi tagadás, a Collegium Vocale Gent előadásában úgy szólalt meg Bach zenéje, ahogyan azt én eddig inkább csak elképzeltem, gondoltam, hogy ilyennek kellene lennie, ez Bach zenéje "igazából", de élőben még nem volt alkalmam hallani.

Az együttes rendkívül kis létszámú, de ez semmiféle hiányérzetnek nem volt okozója. Híven követve Bach elképzeléseit, lanttal és orgonával, valamint két viola d'amoréval és egy gambával egészült ki a zenekar. A tizenhat fős kórussal együtt ez a hangzás a maga finom, áttekinthető szövetével hallatlanul intim atmoszférát teremtett.
A kórusról egyébként gyakorlatilag csak jót tudok írni. Hibátlanul oldották meg feladatukat, tökéletes intonációval, rendkívül szép hangon, végtelen átéléssel énekeltek.

A zenekarban előfordultak ugyan hibák, hamis hangok, ügyetlen belépések, de ezeken gyorsan túltettük magunkat, mert sokkal lényegesebbek voltak a csodálatosan megformált dallamok, a vonósok bársonyos hangszíne, az első csellista elképesztő muzikalitása és állóképessége (hiszen gyakorlatilag a teljes passiót végig continuózta), vagy a fúvósok játéka.

Nem tudom, van-e még olyan szerzője a zeneirodalomnak, aki oly mértékben volt képes zenébe önteni a szavak jelentését, mint Bach. Zenetörténet-tanárom, Földes Imre óráin időnként megdöbbenve hallgattuk az általa bemutatott ilyesfajta példákat. Jelen esetben is megbabonázva ültem a nézőtéren, például amikor az Evangélista a 12. számú áriában a "weinete bitterlich" (keservesen sírni kezdett) részhez ért. Azt hiszem, nem csak én éreztem úgy, hogy egy pillanatra megállt az idő. S volt még néhány hasonló élményünk. Az Evangélista szerepét éneklő Prégardien egész este elképesztő volt. Még az sem rontott az élményen, hogy akadt egy-két kisebb hiba, néhány elcsukló hang. Kifejezőereje, gyönyörű hangszíne, tudása, muzikalitása, átgondoltsága bőven kárpótlást nyújtott ezekért. Ráadásul - szemmel láthatóan - az egész passiót kívülről tudja.

A szólisták közül nem mindenki győzött meg. Camilla Tilling szopránnak sem hangját, sem éneklési technikáját nem éreztem az előadás színvonalához illőnek, a tenor, Jan Kobow pedig sajnos zavaróan hamis, és bizonytalan volt. Ingeborg Danz hangja nekem kimondottan tetszik, tisztán és finoman énekelt, nagyon tehetséges előadónak ismertem meg, bár igaz, hogy a gambás altária ezen az estén nem volt igazán meggyőző. Peter Kooij kimondottan kifejezően, szép hangon énekelt, előadása - dacára annak, hogy néhány mélyebb hangja nem szólalt meg tökéletesen - összességében nagyon tetszett.

És mit is mondhatnék Philippe Herreweghéről... Azt hiszem, ez az úr zseniális. Ami a mozdulatait illeti, leginkább jelzéseknek nevezhetném őket, nem a klasszikus értelemben vett dirigálásnak. A recitativók közben például nem avatkozott a művészek dolgába, rájuk bízta, mit is kezdenek a zenével, de egyébként is azt a benyomást keltette, mint aki inkább elsősorban hagyja zenélni az együttesét, mint hogy feltétlenül az irányító szerepkörhöz ragaszkodna. Ilyen felkészültségű muzsikusok esetében ez rendkívül helyes hozzáállás. Mindeközben, azt gondolom, semmi nem volt véletlenül, minden alaposan átgondoltan, megtervezetten, és kizárólag a zenéért, Bach minél hűbb tolmácsolásáért történt.

És amikor már azt hittem, nagyjából mindent hallottam, amire ez az együttes jelen esetben képes volt, jött a "Ruht wohl..." kezdetű kórustétel… elképesztő gyöngédséggel. És meghatódottságom közepette eszembe jutott a Földes tanár úr Bach-könyvének elején szereplő, Brahmstól vett idézet: "Ha az egész zenei irodalom - Beethoven, Schubert, Schumann - eltűnne, nagyon fájdalmas dolog volna, de ha Bach tűnne el számunkra, akkor vigasztalhatatlan lennék."

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)