vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Energiabomba! - az Orosz Nemzeti Zenekar koncertje
Varga Péter, 2007-04-04 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. március 29.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Orosz Nemzeti Zenekar
Gyenisz Macujev - zongora
Vez.: Mihail Pletnyev

LISZT: Orpheus - szimfonikus költemény
2. (A-dúr) zongoraverseny
Haláltánc
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36

Az Orosz Nemzeti Zenekart 1990-ben, az összeomlás idején alakította Pletnyev az akkori élvonalbeli zenekarok tagjaiból. Sikert arattak már első koncertjükkel, és lemezeiket is elismeréssel fogadták pl. az angol Gramophone kritikusai.

Lisztet szimfonikus költeményeinek írásakor a nagy, mitikus hősök foglalkoztatták. Orfeusz alakját gyengéd hangzású zenekari darabban idézte fel. Két hárfa is szerepel például benne. Az itt "nyitányként" elhangzott mű megszólaltatása becsületes munka volt, azonban előadása során még semmi különös erényt nem mutatott fel a zenekar és karmestere, eljátszották, ha már nyitni kell egy hangversenyt valamivel, ami nem szimfónia és nem versenymű. Persze illett a nagyromantikus műsorba, de az igazi megindító hangvétel hiányzott belőle.

Az A-dúr koncertben egy Csajkovszkij-versenygyőztes szólistát láthattunk, hallhattunk, aki már 2001-ben bemutatkozott Pesten. De azt ettől függetlenül is gondolni lehetett, hogy Pletnyev nem választ akárkit szólistának zongoraversenyekhez. Macujev természetesen nem akármilyen zongoristaképességeket mutatott fel, de Liszt igazi zenei vonásainak megrajzolása halványra sikerült. Sokkal pontosabban mutatta meg erényeit és hibáit a zongorista a következő darabban.

Mert az igazi nagy számnak a Haláltáncot tekintette Macujev. Itt hatalmas energiákat vetett be, nem egyszerűen csak el akarta játszani azt a darabot, amivel villogni lehet, hanem nagyon úgy akarta játszani, hogy nyilvánvaló legyen: nem akármilyen képességekkel megáldott művész keze alatt szólal meg a virtuóz szólam. Itt is Walker professzorra kell hivatkozni, aki szerint túl sok zongorista képzeli úgy, Liszt esetében az ügy megoldott, ha a hangok jól le vannak játszva.

Macujev nagyon gyorsan, virtuózan, erőteljesen lejátszotta hangokat, tehát úgy gondolta, jól megoldódott a Haláltánc ügye. De kevés volt a halál a nagyon sok tánc mellett. Jellemző, hogy utána ráadásnak elő tudott állni a Rossini Figaro belépője parafrázisával. Azért említsük meg a IV. variációban hallott nagyon szép klarinétszólót, ami bizonyította, tényleg nem akármilyen kvalitású zenészekből állt össze a zenekar.

Volt tehát egy fantasztikus képességekkel bíró zongorista, aki inkább a fantasztikumra helyezte a hangsúlyt, egy megbízhatóan működő, bár különösebb erényeket nem eláruló zenekar. És hátra volt még Csajkovszkij. Aki azért mégis csak más kellett, hogy legyen számukra.

És mást is jelentett. Itt már Pletnyevet sem zavarta egy másik zongorista jelenléte, teljesen övé volt a tér - mint karmesteré. Egyébkén teljesen megfelelt ebbéli szerepének, mozdulatait figyelve semmi sem árulkodott arról, hogy zongoristaként kezdte. Semmi túlzás, informatív balkéz, kifejező mozdulatok.
Mindezek közvetlen indukálójaként annak, ami felhangzott. Eltűntek a kisebb pontatlanságok, szép tónusú vonósok szólaltak meg, és nem csak egy lendületes, erőteljes zenekari hangzást hallhattunk, hanem egy értő, értelmező drámai beszélgetést is. A szólamok mind-mind megkapták saját jellegzetes felszólalási lehetőségeiket. Az elsőhegedűk mellett a csellószólam jeleskedett a vonósoknál, és a fafúvósok mellé feljöttek árnyalt megszólalásukat tekintve a rézfúvósok is

Különösen szépen hangzott a lassú tétel témája a vonósokon, de Pletnyev itt sem tett engedményt valamiféle rosszul értelmezett csajkovszkijos érzelmességnek. A pizzicatós harmadik tételben a játékosság mellett is keményen ott volt a csak fúvósokat játszató középrész.

És mondanunk sem kell, nem érzékenyült el a negyedik tétel jól ismert népdaltémájától sem, hatalmas erővel szólaltak meg a hangrobbanások, amelyek minden finálé elengedhetetlen attribútumai.

Azt írja - ma már mosolyogtatóan hangzón - Demény Dezső 1937-es Hangversenykalauzában, hogy nem kell szégyellni, ha valakinek tetszik Csajkovszkij. Pletnyev mindent megtett, hogy olyan Csajkovszkijt vezényeljen, akit nem kell szégyellni, és persze nagyon tetszhetett mindenkinek.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)