vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Képmutogatók (A Kékszakállú a Zeneakadémián)
Balázs Miklós, 2007-03-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. március 25.
Zeneakadémia

Marton Éva, Palerdi András (ének)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vez.: Kovács László


BARTÓK: A kékszakállú herceg vára

Egyeseknek mindig jól jönnek a születésnapok. Jó, hogy van belőlük minden évben. Különösen jó, hogy népünk nagyjainknak is van születésnapjuk. Kevésbé, hogy nekünk, halandóknak is, még kevésbé, hogy feleségeinknek is. A bevezetőleg szólásra emelkedő Batta András szerint azonban három "szent napja" is van a Zeneakadémiának: Liszt, Bartók és Kodály születésének napja. E jeles napok pedig megfelelő áhítatot és méltó ünneplést követelnek az utódoktól (vagy, ahogyan régente mondták, a maradékoktól), hogy mindahány kiemelt emlékkoncertben nemzeti nagylétünk illúziója csillanhasson meg.

Bartók Béla világra jöttének százhuszonhatodik évfordulóján mi is lehetne méltóbb e jeles eseményhez, mint A kékszakállú herceg várának, a szerző egyik legtöbbet játszott, kétségkívül remekbe formázott művének előadása neves szólisták és a Zeneakadémia zenekarának közreműködésével, ezúttal az Alma Mater koncertsorozat keretében. Vasárnap este Marton Éva professzorasszony, és az általa kiválasztott Palerdi András énekszólójával szólalt meg a súlyos bartóki misztériumdráma, Kovács László avatott dirigensi közvetítésével. És a vetítőgépek (köz)vetítésével. Merthogy a Zeneakadémia taláros tudorai olyan koncepciót eszeltek ki az est fényét emelendő, hogy az igen tág értelemben vett korszak, a századelő és -közép kivételes képzőművészeti alkotásait, vagyis mintegy másfélszáz, a Kékszakállú környékén született festményt diáztak az orgona dermedt sípjai alá. "Ti néztek, én nézlek". Médiumból sosem elég.

Azután vagy sikerült eltalálni e rögtönzött galériával, amit a zene megkívánt, sugallt, sejtetett, vagy nem. Megnyugtatásul: többször igen, mint nem. Mindazonáltal került egy-két kép a vetítővászonra, melynek a jelenlététől jómagam szívesen megkíméltem volna a nyájas hallgatóságot, s került olyan is, melynek ilyetén való alkalmazhatóságáról távolról sem vagyok meggyőződve. "Szemünk pillás függönye fent" - hangzik a Prológban: Csontváry, Derkovits, Mattis Teutsch, Bernáth Aurél és mások képeit szegezték elénkbe a szerkesztők a balladai homályba vont nagyteremben, hogy illusztrálják (vagy még inkább: vizuálisan megidézzék) Bartók muzsikájának színekbe boruló arcait, atmoszféráját, hangulatát. Ez az átmedializáltság hitem szerint nem ártott az operának, sőt, kifejezetten jót tett az est légkörének, hogy ihletett szín- és formakompozíciók kísérték a produkciót. Ám, hogy mit szóltak ehhez az akcióhoz a mindig árgus szemmel vizsgálódó, kérlelhetetlen Bartók-örökösök, arról nincsenek híreim.

Mindezen izgalmas "képmutogatáson" túl az est helyénvaló hangulatáról már a kompetens szólisták és a szépen teljesítő zenekar is gondoskodott. A Zeneakadémia zenekara, ha mintaszerűen kicsiszolt hangzásra nem is volt mindig képes, játékukat kifejezetten jónak, átéltnek, néha tetszetősnek éreztem. A Balázs-Bartók kamaradráma megfelelő érettséggel, jó tempóban haladt, az együttes bepróbáltan, szépen felrakott színekkel, dicsérni való összjátékkal és tisztán kivehető, formás szólóállásokkal dolgozott. A bartóki, Wagnerre és Debussy-re egyaránt hagyatkozó harmóniavilág és zenekarkezelés majd' minden fontos mozzanata hallható volt az est során. Hallhattam, miért nevezték annak idején "a magyar Pelléas és Mélisande-nak" e ködös misztériumjátékot, s hallhattam, miért okozott sok zenekarnak korábban megoldhatatlan nehézséget a partitúra maradéktalan kibontása. Mert valóban nem könnyű feladat valamennyi taktus helyét, karakterét, színét megadni. Még vetítőgépezet segítségével sem.

Marton Éva Juditját jól ismerjük, a művésznő hangi alakításának szuggesztivitása, karakter-kidolgozásának pregnanciája és játékának - még hangversenyszerű előadásban is kidomborodó - érzékenysége és következetessége könnyedén feledteti velünk a súlyosbodó technikai problémákat, az egyre nehezebben kontrollált, ám még mindig tekintélyes hangot, vagy az elő-előkerülő intonációs nehézségeket. Intonációs gondokkal persze nemcsak Marton, de Palerdi is küzdött, ám míg előbbi Juditját így is mestermunkaként értékelem, a basszista megszólalásai már gyakran keltettek bennem visszatetsző benyomásokat. Palerdi a legritkább esetben képes (vagy hajlandó) a széles legatóra, ítéletem szerint feleslegesen tördeli elemeire a szólamot: ott vesz levegőt, ahol éppen jól esik, akár sor közepén is, s ezzel számomra igen zavaró módon darabolja fel az énekszövegét. Bár a hangi matéria megvan - az énekes öblös basszusa igen meggyőzően, jó erővel szól -, előadása sokszor a schönbergi "Sprechgesang" felé közelített az operai recitativo vagy a magyar műzenei parlando hagyománya helyett. Előadása nemcsak a legjobb Kékszakállú-éneklési hagyomány mögött maradt el, de partnere produkcióját sem tudta utolérni. Már-már azt hittem, Marton Éva végül lemondóan a régi férfiak közé ereszti a herceget. Hogy ez nem így lett, nem a Bartók-örökösök vétóján, hanem az est sikerén múlott.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)