vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tavasz, madárcsicsergés, fesztivál (Az Akademie für Alte Musik hangversenye)
Varga Péter, 2007-03-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. március 24.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Akademie für Alte Musik
Midori Seiler - hegedű

REBEL: Les Éléments
VIVALDI: A négy évszak

Előrebocsátom: ez tényleg az egyik legjobb (régi)zenei együttes és az egyik legjobb (régizenei) koncert volt, amit hallottam, de természetesen azért megint lemaradtunk valamiről. A két elhangzott mű ugyanis eredetileg azért került egy műsorba, mert néhány nappal azelőtt koreográfiával adták elő, belevonva a játékba a zenekar tagjait is - mint ez a honlapjukon látható fényképekből kiderül. Azt is csak onnan tudtam meg, hogy A négy évszak hegedűszólóját Midori Seiler játssza, tehát jó előre kiderülhetett: több mint álszerénység - főleg, ha még olyan jól is játszik, mint ő -, ha még a koncerten osztogatott műsorlapon sincs feltüntetve a neve.

A csodagyerekként indult királyi hegedűs és zeneszerző, Jean-Fery Rebel (1666-1747) Les Éléments szvitje talán valóban az első olyan zeneművek egyike lehetett, amelyekben a világ teremtését megelőző káoszt disszonáns, kakofón zene ábrázolja. Nála azután a világ teremtését a fuvolák szólói (skálák, dallamok) a rendezetlen vonósszólamokkal váltakozva jelenítik meg. Ha valaki túlságosan megrémült volna a szokatlan hangzatoktól, biztosan helyrebillent például a Rossignols (Csalogányok) tételtől, amelyben nem csak hegedű és pikoló jelenítette meg az említet madarakat, hanem afféle játék csipogó sípok is.

De nem is ezek a különleges zenei poénok adták a lényeget, hanem ahogy a zenekar játszott. Két fuvolás, két oboás, három első-, négy második hegedűs, négy brácsás, három csellista, két bőgős és egy csembalista, valamint egy lantos-gitáros, és egy ütős-dobos alkotta a meglehetősen nagy, és tömören szóló zenekart, amely mind tisztaságával, mint ritmikusságával átlagon felüli teljesítményt mutatott. Nem egyszerűen csak az volt a lényeg, mit játszottak és hogyan, hanem a megszólalásuk önmagában is - persze mégis csak a konkrét zene hordozórakétájával útjára bocsátva - elbűvölő volt.

Vivaldinál persze még inkább fontossá vált minden, amit itt tudtak. Lehet azt mondani A négy évszakra, hogy elcsépelt stb., de vajon hányan hallottuk eddig koncertteremben olyan előadását, amely Harnoncourt, Biondi, vagy az Il Giardino újrateremtéseihez fogható volt?
Mert itt most az történt. Egy sorban, félkörben ált fel a zenekar, két csembaló, lant, gitár, kétoldalt hegedűsök, brácsás, középen két bőgős, közöttük brácsás, elől középen a szólista, tehát sztereó felállás. És ez már rögtön az első tételben működött, madárcsicsergés középről, jobbról, balról. És kisebb-nagyobb poénok: a kutyaugatás A tavasz lassú tételében a brácsákon elosztva szintén jobbról, balról és középről is hallható volt; a dudabasszus a harmadik tételben már néhány ütemmel a táncdallam felhangzása előtt bejött.

De ezek lehettek volna öncélú trükkök is. Minden attól kapott értelmet, ahogy a zenekar és a szólista játszott. Maga az alaphangszín, a forték, a pianók, pianissimók - ahogy a lantnak is teret tudtak adni, hogy egy kis szólisztikus akkordfelbontással színesítse a hangzást - mind-mind annak akartak megfelelni (sikerrel), hogy Vivaldi megunhatatlan remekműve olyan új felfogásban szólaljon meg, amely nem arra törekszik, hogy némely aspektusával hasson csak érdekesnek, hanem minden összetevőjével élményszerűvé varázsolja az előadást.

Midori Seiler kiváló hegedűs, néhány kis gikszer azért becsúszott játékába, de sokkal fontosabb volt ennél virtuozitása, érzékenysége, tökéletes együttműködése a zenekarral; egyáltalán, stílusos interpretációja, amely mindvégig természetesnek hatott. Ehhez hozzátartoztak a díszítések is, amelyeket a ráadás (A tél második tételének) tanúsága szerint valóban - valamilyen szinten legalábbis - improvizatívak voltak, hiszen egészen mást hallhattunk, mint néhány perccel azelőtt. Mondani sem kell, az akkordfelbontásos kíséretet a lant adta.

Kis ötlet, de jó: mennydörgésként A nyár lassú tételében az unisono vonóskar helyett eleinte csak egy nagybőgő dörmögött, mintegy távolabbról, csak a végén szólalt meg a teljes zenekar. Megkapó volt Az ősz kezdő ritornellje. Ezt általában simán staccatósra veszik, itt bonyolultabban frazeáltak a zenészek, de főleg a harmadik tétel nagyon hangsúlyosan táncos kivitelezése tanúskodott szinte kiabálóan az egész zenekarra jellemező pontos ritmusérzékről.

Tavasz volt, madárcsicsergés, ünnep.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)