vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tudatosság és szenvedély (A Concerto Köln koncertje)
Johanna, 2007-03-25 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. március 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Concerto Köln
Koncertmester: Anton Steck

KRAUS: c-moll szimfónia, ("Wiener Sinfonie"), Vb 142
MOZART: C-dúr ("Jupiter") szimfónia, K.551
KRAUS: Olympia - nyitány
MOZART: g-moll szimfónia, K.550

Annak ellenére, hogy az est némi kellemetlenséggel indult, az élmény végül mégis óriási volt. A hangverseny világsztár énekesnője, Waltraud Meier sajnos betegség miatt lemondta a fellépést, így őt nélkülöznünk kellett, ami a közönség jelentős részének valószínűleg nagy csalódást okozott. Kárpótlásul viszont gazdagabbak lettünk egy Mozart-szimfónia és egy Kraus-nyitány interpretációjával.

Az 1985-ben alakult, korhű hangszereken, historikus előadói szemlélettel muzsikáló Concerto Köln előadásában a művek nem egyszerűen csak elhangzottak, felcsendültek, itt annál sokkal több történt. A muzsika testet öltött, már-már tapinthatóvá, kézzelfoghatóvá vált. Elképesztő hanghatások születtek a pódiumon. Egy-egy akkordot például úgy szólaltatott meg a zenekar, mintha egyetlen összegyúrt hangot hallanánk, ahogyan megszólal akár egy hárfa, vagy egy gitár húrja. Kövéren, felhangokkal telítve pendül meg, aztán lassanként elhal.

És egyik ámulatból estem a másikba. A vonások gazdagsága, például. Ahogyan ezt Leopold Mozart oly kifejezően és érthetően megfogalmazta: "...a vonás az az eszköz, aminek okos használatával módunkban áll a csak jelzett affektusokat a hallgatóságban felgerjeszteni". Az elkent, nyúlós, nyávogós legatóknak, egysíkú vonásoknak híre-hamva sem volt, tanúi lehettünk viszont fantáziadús és rendkívül tudatos vonókezelésnek, melynek következtében a dallamok egészen új értelmet nyertek. Az egyszerű - más előadások esetében sokszor zakatoló és unalmas - skálamenetek itt beszédessé, tartalmassá, izgalmassá váltak, s egy-egy hosszabb dallamív gyönyörűen megformálva töltötte be a termet.

S ha már itt tartunk, az együttes nagyon ügyesen használta a terem akusztikáját is, gondosan kivárva egy-egy alaposan kicsengő visszhangot. Egészen lenyűgözött ez a zenekari hangzás, ami köszönhető még az együttes létszám-összeállításának is. A vonósokon például nem uralkodott el a hegedűszólam, éppen annyian voltak, ami pont elég, öt első és öt második hegedű. Négy brácsa, három cselló és két bőgő alkotta még a vonóskart. A hangszerek elrendezése is remek volt, a két hegedűszólam az együttes két oldalán, a prím mellett a brácsák, szemben velük a csellók, és a brácsák mögött, szemben a gordonkákkal állt a két nagybőgő. Ily módon a basszus burokként ölelte körül az egész zenekari hangzást, kifogástalan alapot szolgáltatva annak.

Szinte hihetetlen, de Mozart két szimfóniája még mindig tudott újat mondani. A Concerto Köln előadásában valóságos történetek, kisebb drámák kerekedtek, egyik hangulatból, karakterből a másikba csöppentünk. A máskor gyakorta teljesen észrevehetetlen szólamok itt fontos résztvevőkké váltak. Lenyűgözően bántak a dinamikai eszközökkel, a hangsúlyokkal, agogikával is, s mindezen körültekintő átgondoltság közepette mégis elsősorban szenvedélyességükkel hatottak leginkább.

Feltétlenül meg kell említenem a zenekar fúvósait, akik csodálatos érzékenységgel sűrítettek mondanivalót, gyöngédséget, szépséget néhány hangnyi dallamokba. Különösen a fuvolát és a klarinétot emelném ki. A fafuvola hangja például végtelenül gazdag, bársonyos, ugyanakkor fényes és erőteljes volt, a művész pedig, aki fújta, elképesztően tehetséges, ahogyan a klarinétos is, de dicséret illeti az összes többi fúvóst is, a fagottosokat és rezeseket, akik lenyűgöztek a hangszínükkel, és az oboistákat, akik megdöbbentően tisztán játszottak. S mindenképpen szót kell ejtenem az est nagyszerű csembalistájáról.

A zenészeket nézni is élményszámba ment, imponáló lelkesedéssel vettek részt a muzsikálásban, a koncertmester gyakorlatilag a feje tetejétől a lábfejéig mozgott, kifejezésteli mozdulatokkal irányította az együttest, mozgása minduntalan valamiféle vízinövényt juttatott eszembe, ahogyan könnyedén hajladozik a különféle áramlások között. A zenészek egymás közti kommunikációja példaértékű, ami persze egy ilyen együttesben gyakorlatilag létszükséglet, már csak a karmester hiánya miatt is. Bár a hiány szó itt nem a legmegfelelőbb, hiszen ahogy azt a mellettem ülő kedves fiatalember is találóan megjegyezte, nem nagyon hiányzott nekik a karmester.

Mozart két jól ismert szimfóniája mellett két egészen különleges csemegét is feltálalt számunkra a Concerto Köln. Joseph Martin Kraus (akit sokszor csak "a svéd Mozart" melléknévvel szoktak illetni, bár eredetileg német származású volt) egy nyitányát és egy szimfóniáját ismerhettük meg ezen az estén. Kraus, aki ugyanazon évben született, mint Mozart, és csupán egy évvel élt nála tovább, kitűnő zeneszerző volt. Szimfóniája kifejezetten izgalmas, fantáziadús muzsika, ahogyan a nyitány is nagyon élvezetes zene, mindehhez még társult az együttes tudása és ötletgazdagsága is, így nem kizárt, hogy szerdán este gazdagodott néhánnyal Joseph Martin Kraus rajongóinak tábora.

A hangverseny végén a Concerto Köln tagjai, letéve hangszereiket, előresétáltak a színpad szélére, s egyetlen hosszú sort alkotva, mosolyogva, mély meghajlással köszönték meg a közönségnek a tapsot.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)