vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Két félidő a mennyországban (A BFZ Strauss-koncertje)
- dni -, 2007-03-24 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. március 17.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Zempléni Szabolcs (kürt)
Jane Eaglen, Virginie Pochon, Valerie Condoluci, Daniela Denschlag, Robert Dean Smith (ének)
Vez.: Fischer Iván

R. STRAUSS: Till Eulenspiegel vidám csínyjei
2. (Esz-dúr) kürtverseny
Salome - Hétfátyol-tánc
Ariadne áriája az Ariadne Naxosban című operából
Az Ariadne Naxosban zárójelenete

Lám, így jár az ember. Éppen a napokban foglaltam össze, hogy mennyivel könnyebb is egy gyenge hangversenyről írni. Lehet, hogy ez is része a turáni átoknak? A piszkálódástól az irónián és lekezelésen keresztül egészen az anyázásig sokkal több kifejezésünk, hasonlatunk, módszerünk van arra, ha valamivel nem vagyunk megelégedve, mint ha valami nagyon jó.

Mert minek is nevezzem ezt a koncertet? Jó hangverseny? Ez így túl tárgyilagos.
Egyetlen, kitartó orgazmus? Nem, ez így túl profán, híján van az ünnepélyességnek.
Mennybemenetel?
Igen, ez talán jó lesz. Mindenesetre próbáljunk meg ezen a vonalon elindulni, és kicsit árnyaltabban fogalmazni, már ha egyáltalán lehetséges.

Richard Strauss-műveket előadni nagyon hálás feladat szokott lenni minden, a közepesnél kicsit jobb zenekar számára. Hangos, nagyszabású, színes, látványos. (Csak az a "zenetudós" fanyalog, aki zongorakivonatból tanulja a szakmát. Dallam, ritmus, harmónia - vagyis minden, ami szerintük fontos - abban is benne van.)

Csak hát éppen Strauss az, akinél a puszta mesterségbeli tudás, a szerkesztés és hangszerelés olyannyira virtuóz, hogy az már egy teljesen új esztétikai minőség. Különösen egy élő hangversenyen, egy, a műhöz teljesen illeszkedőn és méltó előadásban. A Nemzeti Hangversenyterem analitikus akusztikája még nyilvánvalóbbá tette, még tisztábban igazolta, hogy a Fesztiválzenekar félelmetesen jó formában van, és Fischer Iván ezt a formát tökéletesen képes ki is használni. A hangtömegek fortissimo áradata közepette is plasztikus, a szólamok rajza tűéles, és bármikor, bármelyik tuttiból kihallatszik a hárfapendítés.

Nagyon-nagyon működnek így ezek a művek. Hallottunk egy rendkívül eleven Till Eulenspiegelt, egy sistergős Hétfátyol-táncot, a kettő között pedig a Második kürtversenyt. - És az sem volt akármilyen. Zempléni Szabolcs tüneményes finomsággal, nagyon szép hangon fújta a szólót. Szóval, ha az első félidő egyáltalán összefoglalható egyetlen szóval, akkor a "virtuóz" kifejezést érzem legtalálóbbnak.

A második félidő pedig egyértelműen "mennyei".

Jane Eaglen első ránézésre a tipikus heroina alkat, de ha kevésbé ragaszkodunk a political correctnesshez, akkor nevezhetjük ijesztően túlsúlyosnak is. Megszólalása után nem ez a tulajdonsága lesz a legfontosabb és legfeltűnőbb. A hölgy hangja anélkül hatalmas és drámai, hogy erőlködne, sötétítene, vibrálna, vagy huhogna. Ariadne áriájában olyan nemes emelkedettség és nemes hang szólalt meg, hogy némiképpen Strausst, a zenekart, és persze Fischert is újra kellett értékelnem. Feledtették a csillogást, a virtuozitást, közömbös volt maga a mesterség.

Ha valakinek ez még mindig kevés lett volna, ha valakit még nem győzött meg, akkor meghallgathatta még a zárójelenet három, külön kis emelvényre állított közreműködőjének tercettjét, és akkor angyal szállt át a termen.

Innen általában nehéz folytatni az életet, méltón pedig szinte lehetetlen. A zenekar sem ad ráadást - felesleges is volna. De az is nehéznek tűnik, hogy egyáltalán hazamenjünk. Gyalogolni lenne jó, de az autót nem hagyhatjuk a garázsban. Amikor végül elindulunk, a feleségem csendben ül hazáig, engem pedig semmi nem érdekel. Különös szomorúságot okoz a tudat, hogy voltunk egy olyan hangversenyen, amire emlékezni fogunk, de még egyszer már nem élhetjük át.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)