Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

A Clevelandiek és Christoph von Dohnányi Brahms-doboza

2007-03-20 08:13:00 Szilgyo

\"The BRAHMS:
Symphony No.1 & Academic Festival Overture
Symphony No.2 & Tragic Overture
Symphony No.3 & Violin Concerto
Symphony No.4 & Haydn Variations

Thomas Zehetmair - violin
The Cleveland Orchestra
Christoph von Dohnányi

Warner
4 CD
2564-64159-2

Éljenek a gyűjteményes dobozok, ezek az ízléses kis papírtokba bújtatott, vékonyka kísérőfüzettel ellátott miniéletművek, egy-egy nagy karmester vagy szólista valamely zeneszerző-óriáshoz fűződő viszonyának anyagiasult formái! Rosszabb esetben kötelező tiszteletkörök (egyetlen valamirevaló dirigens sem lehet meg saját Beethoven- vagy Mahler-ciklus nélkül ugyebár), jobb esetben pedig érzelmi kinyilatkoztatások, afféle szerelmi vallomások.

Legújabban Christoph von Dohnányi és az általa hosszú éveken át zeneigazgatott Clevelandi Zenekar Brahms-albumát vehettük górcső alá: négy, jól megpakolt CD-n hallgatható meg a német mester összes szimfóniája, a Tragikus és az Akadémiai Ünnepi Nyitány, a Változatok egy Haydn-témára és a D-dúr hegedűverseny. A felvételeket 1986 és 1989 között rögzítették, a hangminőség ennek megfelelően kifogástalan.

Von Dohnányi nem tartozik azon karmesterek közé, akik (például Harnoncourt) mindenképpen valami újat, meglepőt szeretnének mesélni a közönségnek az agyonjátszott művekről. A Dohnányi-unoka célja - legalábbis lemezeit, így ezeket a Brahms-felvételeket is, valamint utolsó pesti koncertjét hallgatva ez a benyomás alakult ki bennem - a kristálytiszta szólamformálás, és a plasztikus zenekari hangzás elérése.

A négy Brahms-szimfónia mindegyike élményszerűen szól, a zenekari játék precíz és jól kimunkált. Be kell vallanom, hogy a két középső, talán kevésbé súlyos mű mindenképpen közelebb áll a szívemhez, ennek ellenére a c-moll szimfónia felvétele ragadott meg a leginkább. A tempóválasztás mindvégig helyénvalónak tűnik, egy pillanatra sincs olyan érzése az embernek, hogy a dirigens túlhajszolná a zenekarát, vagy éppen természetellenesen lassítani kívánja a zenei folyamatokat. És a Clevelandiek is itt játszanak a legmagasabb hőfokon, érdemes meghallgatni például a nyitótétel sűrű drámáját, vagy a Finálé Beethoven Örömódáját \"idéző\" eufóriáját.

A hegedűverseny felvétele is jól sikerült, Thomas Zehetmair megfelelő partner, játéka kellően érzékenynek bizonyul. Mint ahogy érzékeny és szép az egész album is. Az újrafelfedezés örömét ezúttal nem annyira a korábban nem hallott hangsúlyok és dinamikai váltások, sokkal inkább a jól ismert struktúrákból történő természetes és logikus építkezés, valamint a mindvégig egyenletesen magas színvonalú zenekari játék jelenti.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.