vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Finnugor koncert Bécsben
Varga Péter, 2007-03-07 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2006. március 3.
Bécs
Musikverein, Gläsener Saal
Az első Finnugor Kulturális Napok kortárszenei hangversenye

Akadémia Vonósnégyes
LIGETI: Metarmorphoses Nocturnes - 1. vonósnégyes (1953-54)
BARTÓK: 6. vonósnégyes - 3. tétel - Burletta

The New Tallin Trio
TÖNU KÖRVITS: Good Night
ARVO PÄRT: Mozart - Adagio
ERKKI-SVEN TÜÜR: Fata Morgana

Sinfonia Lahti Chamber Ensemble
KALEVI AHO: Klarinettenquintett

A bécsi Collegium Hungaricum szervezésében került sor arra a kis fesztiválra, amelynek keretén belül egy kortárs zenei est, egy jazzkoncert, egy irodalmi felolvasóest, és egy fotókiállítás várta az érdeklődőket. A modern zenének a Musikvereinben hosszas keringés és aláereszkedés után megtalálható Gläsener Saal adott helyet. Ez valamikor talán fás- vagy szenespince lehetett, ma, mint a neve is mutatja, üveggel borított hangversenyteremként, előadóteremként szolgál, talán kétszáz-kétszázötvenen férhetnek el benne. Akusztikája a falra nem túl szorosan erősített üveglapok alatti szivacsoknak is köszönhetően elfogadható.

A műsorban huszadik századi és egészen új darabok is szerepeltek, de azért olyanok, amelyek nem nagyon haladták meg a Bartók-vonósnégyesek zenei világát, tehát nem a kísérletező avantgárd, hanem a közönségbarát fajtából valók. Tipikus képviselője volt ennek a zenének a Ligeti-mű, amelyet maga a szerző a középső Bartók-vonósnégyesek által inspiráltnak, dallami, harmóniai és ritmikai szempontból modernnek, formai tagolását tekintve ugyanakkor tradicionálisnak minősített. Nagyon is bartóki témával indult, de utána a szerző a bartóki dallami-szellemi világtól hol eltávolodott, hol visszatért hozzá. Az Akadémia Vonósnégyes Bartók 6. vonósnégyesének Burletta tételét is előadta, ezzel azt is bemutatva, milyen szellemi híd feszül a két szerző műve között.

A fiatalos, lendületes hangvétel persze nem idegen a műtől. Talán nem lövöm le a slusszpoént, ha már az elején elárulom, hogy ez a darab, és előadása volt az est legfigyelemreméltóbb produkciója. A tizennégy éve alakult Akadémia Vonósnégyes tagjai még fiatalok, de nem kezdők. A fiatalos lendület sikerült perfekt játékkal ötvöznük, miközben fölényesen uralkodtak a technikai nehézségeken is. De ez csak a belépő volt számukra a sokféle hangvételű tételt felsorakoztató mű élményszerű bemutatásához.

Az észteket egy szintén fiatalokból összeállt zongorás trió képviselte. Bemutatták, hogy Észtorzságban Arvo Pärten túl is van élet. Az 1969-ben született Tönu Körvits Good Nightja címe ellenére semmiféle amerikaias lazaságot nem hordozott magán, a lágy, enyhén összezúgatott zongorafutamokat a hegedű és a cselló keményebb dallamai, disszonánsabb hangzása ellenpontozták.

Arvo Pärt a K.280-as F-dúr zongoraszonáta lassútételét értelmezte újra 1992-ben keletkezett, 1997-ben revideált Mozart-Adagio című művében. A hegedű és a cselló szólamainak segítségével huszadik századivá transzformálta, elidegenítette, egy kicsit elnehezítette, disszonánssá tette a légiesen könnyed tüneményt. A tallinni triónak mintha az elidegenítés sikerült volna jobban, a légiesen könnyed aspektus megszólaltatása kevésbé.

Az 1959-es születésű Erkki-SvenTüür a Pärt utáni nemzedék egyik legelismertebb tagja. Progresszív-rock zenészként kezdte, nagyszabású szimfóniái, oratóriumai mellett kamaraművei is jelentősek. Fata Morganája erőteljes zongoraakkordokkal indul, amire a hegedű barokkos (Bach Chaconne-jából ismerős) akkordfelbontásokkal felel. Majd a három hangszer szenvedélyes vitája után, szintén a zongora futamait ellenpontozó vonósok játékával ér véget a darab. A trió becsülettel oldotta meg feladatát, de itt-ott hallatszottak kisebb melléjátszások.

A finn Lahti Szimfonikus Zenekar fiatal tagjaiból alakult kamaraegyüttes is klasszikus felállású művet hozott, egy klarinétkvintettet. Kalevi Aho, aki 1949-ben született, a finnek egyik vezető komponistájának számít. A Bartók-szellemiségű Ligeti-vonósnégyes például tartalmazott ritmikájában új stílusú népdalelemet, de emellett - a személyesen is jelen lévő - Kalevi Aho műve volt az egyetlen, amelyben felfedezhető volt: ha nem is népdal, de népdal szellemiségű, azt követő formálású, akár magyarosnak is minősíthető stílusú dallam, ahogy az Bartóknál is gyakran előfordul. A klarinétos hölgy igen szépen és virtuózan játszotta a több mint félórás mű szólóját, nem volt a baj a vonósokkal és az összjátékkal sem, bár a második hegedűs egyik szólója éppen lehetett volna szebb is.

Nem volt tehát didaktikus összeállítású a program, nem erőltették mindenképpen az állítást, hogy itt most olyan ősi nyelvrokonság a szervező erő, amit mindenképpen ki kell mutatnunk a mai zenei nyelvekben is. Egyszerűen csak megnyilvánult egy szelete annak, ami most a "finnugor" országokban van. Így is épp elég tanulságos volt.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)