vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szellem a palackból - Az NFZ művészeinek kamarakoncertje
Varga Péter, 2007-03-02 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. február 23.
MTA

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészei

PURCELL: Vonósfantáziák
ISANG YUN: Invenciók két oboára
GINASTERA: Impresiones de la Puna
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös

Purcell vonósfantáziáit itt modern vonósnégyessel hallottuk. Ezek a darabok még nagyon abba a kategóriába tartoznak, amit régizenének nevezünk. Bár formai megoldásaik és harmóniaviláguk már a barokkot, sőt a nagy barokkot idézik, dallamviláguk, hangzásviszonyaik a reneszánszra, kora barokkra emlékeztetnek. Ezért ma már igazán stílusos megszólaltatásuk csak eredeti hangszerekkel érhető el. Természetesen modern vonósok is sok mindent megvalósíthatnak abból, amit régihangszeres kollégáik tudnak. Itt például a hegedűsök vibrátómentes játéka, dinamikailag is visszafogottabb dallamformálása utalt a régizenei játékstílusra. Kár, hogy a csellista nem igazán igazodott hozzájuk, vibrátója, nagyobb dinamikája nem illeszkedett az összképbe. De az együttes tisztán intonált, világos szólamszövésű játékuk meggyőző volt, még egy kis feszesség belefért volna, de hát végül is nem ez az a világ, amelyben mindennap élnek.

Isang Yun 1917-ben született koreai zeneszerző 1983-ban két oboára írt darabja pontosan arról szólt, amit címeik jeleznek. Az „Trillá”-ban a két hangszer folyamatos trillázásait dallamos közjátékok szakítják meg. Inkább afféle tandarabnak tűnt, de hát Bach kétszólamú invenciói is azok...

A második tétel, a „Harmóniák”, szép, konszonáns hangzású kétszólamú darab, csak az egy oboán megszólaló kétszólamú trilla utalt arra a végén, hogy nem egészen abból a világból származik, ahová harmóniái utalnák. Itt a játék is végig tiszta, szépen formált volt. Az „Előkék” természetesen előkés hangok sokaságát vonultatja fel, középrészében pedig az oboán nem igazán otthonos glisszandók utalják a modernebb világba. A zenekar két művésze egy-két nagyon pici gikszerrel, virtuózan és szép hangon mutatta meg, milyen képességekkel erősítik a nagyzenekart.

Ginastera az argentin folklórból merített ihletet 1934-ben, tizennyolc éves korában írt darabjához. De ez itt nem a tangót, hanem az indián népzenét jelenti. Az első tétel, a Quena, a fuvola-furulyaszerű népi hangszerre utal, de olyan virtuozitást kíván a fuvolistától, amelyet egy kenajátékostól aligha várhatnánk el. Természetesen Bálint Jánostól olyan megszólaltatását hallottuk itt a szólónak, amely a zenei és technikai alkotóelemekre egyaránt maximálisan figyelt. A második tételhez egy, az El condor pasára emlékeztető szép dallamot vett alapul a szerző, míg a harmadik tétel gyors tánc volt, amelyet a vonósnégyes-fuvola felállású kvintett igazi felhívó erővel adott elő. A nagy sikert nem csak ezért, hanem a másik két tétel kiváló megszólaltatásáért is elkönyvelhették.

Az Esz-dúr zongoraötös már zseniális, valódi nagy mű, a zongoránál nem is ülhetett más, mint a nagyfőnök. Ennek ellenére nem kezdődött jól előadása. Furcsa volt a zongorahang, ez egyrészt a visszhangos terem, másrészt egy nem igazán jól felkészített hangszer számlájára írható. Emellett úgy hallatszott, mintha a mindennapok zenekari próbái mellett a darab igazi összepróbálására sem jutott volna elég idő. A csellista kissé melléintonált az elején, és tulajdonképpen a zongora mögött is sejthettünk volna szinte bárkit. Azután a második tételben rendeződtek a viszonyok, ami az egységesebb, bejátszottabb megszólalás mellett már a zenei megvalósítás sokkal meggyőzőbb szintjét is jelentette. Ebben sokat segített az "induló modorú" téma is.

A Sherzo tétel molto vivace tempójának feszes ritmusú tartása, a zongoraszólam virtuóz erőteljes megszólaltatása, az ezzel egybehangolt vonóskari játék végleg azt jelezte, kiszabadult a szellem a palackból, és elrepített minket abba, a zenét minden aspektusában közszemlére tévő világba, ahová a kevesek közt például Kocsis Zoltán és az általa irányított zenészek képesek elvezetni minket. A zárótétel vaskos témájának ismét lehengerlő ereje, és például az első tétel témájára épülő fugato minden egyes hangjának kalapácsütés keménysége továbbra sem engedett ki minket abból a világból, ahol a zene nem játék. Vége lehet, de akkor is fogva tart.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)