vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Schubert, Bruckner, Berio és az NFZ
Varga Péter, 2007-02-28 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. február 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vez.: Martin Haselböck

SCHUBERT: Rosamunda-nyitány, D644
BERIO: Rendering ("Visszaadás", 1989) - Schubert vázlatai nyomán
BRUCKNER: I. (c-moll) szimfónia

Berio tartozott Schubertnek, és ezt meg akarta adni neki. Maradtak fenn olyan vázlatok Schuberttől, amelyekről kiderült, hogy egy szimfóniához készültek. A három tételt, amelynek Schubert csak a dallamait jegyezte le hiányos harmóniai jelzésekkel, és némi hangszerelési utasításokkal, Berio kiegészítette. Meghangszerelte Schubert stílusában az egészet. De azt is jelezte, hogy itt nem egy muzikológus-történész - akinek a legszigorúbban kel ragaszkodnia a stílusbeli korlátokhoz - tudományos munkájáról van szó, hanem az utókor mégiscsak sejtéseken alapuló kísérletéről, hogy helyreállítson valamit, ami nem is létezett. Vagy még inkább, egy zeneszerző gesztusáról: látszódjék ő maga bármennyire eltávolodottnak is a múlttól, abba a világba tartozik, amit réges-régen építettek fel. Valahogy úgy járt el, ahogy a barokkban befejezték a gótikus templomokat, ráépítve a tornyokra a korstílusnak megfelelő sisakokat.

Elkezdődik tehát a schuberti világgal teljesen harmonizálóan meghangszerelt szimfónia, majd hirtelen váltás; a disszonáns zsongás teljesen beriós. Itt felismerhetőek voltak látszólagos rendezetlenségből felmerülő schuberti dallamfoszlányok, és egy cseleszta futamai is színesítették a hangzást. Majd 1-2 perc után vissza az eredetihez. Azután váltás még egyszer. A lassú tétel eleve Berióval kezdődött. Egyébként e tétel markáns, lemondó hangvételű témája tűnt a legerősebb anyagnak abból, ami Schuberttől megmaradt. Majd az egyik Berio-közjáték után már a harmadik tétel jött. Ezekben a közjátékokban valahogy mindvégig érződött, hogy az eredeti anyagot használják fel, és hol udvariasan átvezetve, hol hirtelen mintegy belökve kerültünk egyik világból a másikba.

A "kötelező" nyitányban még elég nyersen, érdektelenül muzsikált a zenekar, de itt már olyan simasággal is meg tudtak szólalni, amely nem csak érdekessé, élvezetessé is tette a schuberti zenét. A Berióét pedig biztosan hozták, hallhatólag az ügy iránti szeretettel szólaltatták meg az egész művet. A karmester elég sután mozgatta föl le jobb kezét, néha kis ugrásokkal egészítve ki bal kezének utasításait.

A tizenkilencedik század másik nagy Beethoven-tisztelő szimfonikusának - akinek művei szintén nehezen születtek - Első szimfóniája került sorra a szünet után. Az első tétel elég visszafogottra sikerült, a zenekar teljesítménye visszaesett, és talán az említett karmesteri technika sem segítette igazán az információáramlást a zenészek felé. Pont azt a fiatalos lendületet, energiát hiányoltam az előadásból, amiről a koncert utáni beszélgetésünkkor a karmester mesélt nekem. Így egy kissé fásultan vártam a továbbiakat. De valami kisugárzása még is lehet Haselböcknek, a második tételben néhány perc után elkezdődött valami, a zenekar elérte üzemi hőmérsékletét, sima hangzású és figyelemre méltó, értelmesen megformált lett így a lassú tétel. Az első tételben inkább harsány, mint hangos rezesek is szépen szóltak már a záró nagy kitörésben.

Így folytatódott ez a továbbiakban is, a nem túl meggyőző mozdulatok egy Brucknert valóban értő, és szándékait végeredményben a zenekarral is közölni tudó, és megvalósíttatni képes karmestert mutattak. Haselböcknek sikerült a még nem igazán nagyszabású, de semmiképp sem másodrendű Bruckner-művet nagyobb részében meggyőzően felmutatnia.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)