vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Táncszvit tilinkóval (A Rádiózenekar a Körképen)
Johanna, 2007-02-21 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. február 18.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Sebestyén Márta - ének
Muzsikás együttes
Vez.: Ligeti András

BARTÓK: Táncszvit
DUBROVAY LÁSZLÓ: Versenymű magyar népi hangszerekre és zenekarra
KODÁLY: Felszállott a páva - változatok magyar népdalra

Be kell látnom lassan, a legújabb kor hangversenyei már más forgatókönyv szerint peregnek. Itt nem csak a zene kap főszerepet, mindenféle egyéb célok is adódnak egy-egy estén. A vasárnap esti első műsorszám például a jótékonykodás volt. A Gyermekünk az életünk alapítvány adott át életmentő műszereket súlyosan beteg gyermekek gyógyítását segítendő, s így az is kiderült, ezen koncert a jótékonyság jegyében zajlik.

Aztán jött a műsorismertetés, amely nélkül már lassan nincs is muzsikálás a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Igaz, Mácsai János előadása egyáltalán nem az általam nemrégiben "gagyi műsorismertetés"-ként elkeresztelt kategóriába tartozott, de mindenképpen felmerült bennem a kérdés, kinek is van erre szüksége és miért? Ha zenetörténeti előadásra vágyik a hallgató, akkor zenetörténeti előadásra megy. Ha muzsikát akar hallani, akkor koncertre. Ha mindent tudni akar a felhangzó művekről, elolvashatja a bőséges irodalomból, vagy a Művészetek Palotájában majdnem mindig rendelkezésre álló programfüzetből. Ezzel együtt persze hasznos dolog egy ilyen előadás, sok új információ birtokába juthat a néző, és a színpad átrendezése is kevésbé tűnik hosszadalmasnak, ha közben a műsorvezetőt hallgathatjuk. Csak éppen darabokra szabdalja az estét, minduntalan kizökkent a zenehallgatásból, rövidebben fogalmazva: szerintem cseppet sem illik a szimfonikus zenekari koncertek hangulatához.

De visszatérve a hangversenyhez; a néhány perces bevezetés után felcsendült végre Bartók Táncszvitje. Az volt a benyomásom, hogy a zenekar kissé idegesen, fáradtan került a színpadra. Az első tételekben még nem igazán találtak magukra, bár semmi súlyos probléma nem adódott, rendben jöttek a szólók is, pontosan tisztán szólt az együttes, csak egy kis játékosság, vagy elengedettség volt talán, ami hiányzott. A Finale viszont kárpótlást nyújtott az előző tételek visszafogottságáért.

A következő percekben - a színpad zajos átrendezése közben - Mácsai Jánostól megtudhattuk többek között azt is, hogy a koncertet veszi a Rádió, a világ minden tájára eljut majd az adás. Hogy Bartók a Táncszvitben csak népies elemeket alkalmazott, nem eredeti népdalokat. Hogy Dubrovay László miként használja az ősi népi hangszereket - melyeket a műsorvezető egyenként mutatott be a hallgatóságnak - négytételes versenyművében, és hogy ezt a művét kimondottan a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Ligeti Andrásnak írta. Hogy Kodálynak és Bartóknak mekkora katarzis volt a pentatónia felfedezése, és persze, ami a lényeg, hogy a hangverseny egyik célja megmutatni, miként hat a népzene a klasszikus zenére.

Aztán jött végre megint a muzsika, Dubrovay műve, amelynek első tétele közben egy vérfagyasztó, amolyan Nosferatu típusú film kezdett kirajzolódni a képzeletemben - a sötét havasokban bolyong a hős éjnek évadján, ijesztő sikolyok és fagyos tűlevelek közepette. A második tétel már valamivel melegebb hangulatban, remek ritmikai megoldásokkal folytatódott, aztán a harmadikban hamisítatlan magyaros légkör fogadta a hallgatót, akár egy békésen legelésző birkanyáj mellett üldögélnénk, csendben muzsikálva, s tanakodva az élet nehézségeiről. Aztán feledhettük rögvest a bút, a komolyságot a duhaj negyedik tételt hallgatva. Dubrovay és a népzene hallhatóan jól kijönnek egymással, a népi hangszerek és a szimfonikus zenekar nem bántották egymást, a darab nagyon ötletes, engem az előadás is meggyőzött. A közönség is hasonlóképpen vélekedett, feltűnően nagy tapssal díjazta a hallottakat és a színpadra invitált szerzőt egyaránt.

Szünet után ismét Mácsai Jánosnak örülhettünk, aki elmondta, hogy Kodály zenéje előtt a Muzsikás együttest halljuk majd - természetesen Sebestyén Márta közreműködésével -, elsősorban a Felszállott a páva kezdetű népdal bemutatásának céljából. De volt ott azért még más is jócskán. A viszonylag hosszúra nyúlt népzenei blokk után a rajongó hallgatóság repetát kért, de még azután is alig-alig engedte el a zenészeket. Azt azért nem teljesen értem, miért kell egy népzenei műsort mikrofonokkal erősíteni. A teremnek nagyszerű az akusztikája, a csapatnak pedig erőteljes a hangja, nem kizárt, hogy erősítés nélkül is betöltötték volna a teret, és a harsogó hegedűhang sem bánt volna el a fülünkkel.

Az imént említett okokból kissé elcsigázott hallójáratokkal ültünk a nézőtéren, mire Kodály művéig jutott az est programja. A zenekar viszont már sokkal derűsebben foglalta el helyét a színpadon. Megvallom, nagyon szeretem nézni Ligeti András dirigálását. Nem alkalmaz felesleges gesztusokat, nem pózol, nem színészkedik a közönségnek. Határozott, érthető, valóban kifejező mozdulatokkal irányít. És bizony a zenekar is így szól a keze alatt. Tudom, biztosan lehet még jobban játszani Kodály zenéjét, de az nem kétséges, hogy ezen az estén egy nagyon tisztességes, rendezett, jól felépített karmesteri és zenekari munka eredményének lehettünk fültanúi. Nem voltak ugyan lépten-nyomon katartikus pillanatok, de volt megbízható, jó színvonalú zenekari játék, születtek szépen formált dallamívek, élvezetes szólók, harsány forték és szép pianók is. Érzésem szerint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vasárnap esti hangversenye akár a Magyar Szimfonikus Körkép mércéje is lehetne. Legalább így kéne szólnia egy profi zenekarnak ma, Magyarországon.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)