vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Könnyű és finom (A Miskolciak a MűPában)
Balázs Miklós, 2007-02-17 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. február 14.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Miskolci Szimfonikus Zenekar
Fassang László - orgona
Vezényelt és zongorázott: Kovács László

WEINER: Szerenád
ADDINSELL: Varsói koncert
BARBER: Toccata festiva orgonára és zenekarra
SZTRAVINSZKIJ: Petruska

Nem egyedüliként készült könnyedebb műsorral a Körképre a Miskolci Szimfonikus Zenekar, lazára vették már többen őelőttük. De talán ilyen átgondolt és jól szabott "könnyű" műsorral egyik zenekar sem jelentkezett eddig. Sőt, megkockáztatom, a leghomogénebben szórakoztató műsorral is a borsodiak szolgáltak. Miért gondolom így? Mert a műsor megszerkesztettsége, a kontinenseket elválasztó tengereken és hegyvonulatokon átívelő zenei humorra épülő program már a következetességével is feltűnt - még mielőtt egyetlen hangot is játszottak volna szerda este.

A huszadik századi magyar kötelezőt - a Miskolciakról lévén szó, ki más, mint - Weiner képviselte, s oldottságról lévén szó, mi más is szólhatott volna, mint a Szerenád, a szerző egyik legelső, s talán egyik legsikerültebb műve, a Kossuth-szimfónia kortársa. Az első hangoktól kezdve érezni lehetett Kovács Lászlónak és zenekarának Weiner zenéje iránti megbonthatatlan elkötelezettségét, mely nemcsak megannyi ihletett koncertben, de immár számos lemezkiadványban is realizálódott. Ennélfogva a Szerenád zenei kivitelezése maradéktalanul felvonultatta mindazt, ami a műben egyedi és maradandó: a nem apadó invenciót, a ritmus és melódia szoros egységét, s mindezt felszabadultnak, jókedvűnek, gondtalannak ható modorban. A harmadik tétel éji lírájának lágy aromája éppoly gondos betanításról árulkodott, mint a zárótétel megállíthatatlanul zúgó táncos lendülete.

Ha egyesek azt gondolnák, hogy a Weiner-darab után rossz ízlésre vall a Varsói koncertet játszani, ők, azt hiszem, tévednek. Addinsell szirupos romantikája, filmzenés gesztuskészlete ma éppolyan gegként hat, akár a Szerenád magyaros virtusa Kodály országában. Kovács ezúttal zongoristaként is részt vett a produkcióban, bár most is akadtak olyanok, akik minden tőlük telhetőt elkövetettek, hogy a darabot elmossa a szokásos februári köhögő-orkán, mindazonáltal a krákogások és sűrű köhécsek szikráin át is jól kivehető volt Kovács zongorajátékának élményszerűsége, s a kíséret igyekezete. A darab rövidsége folytán azonban nem gondolom, hogy a karmester pianista-kvalitásait meg kellene ítéljem, így inkább csak elismeréssel és hálával adózom az előadóknak, hogy ez a különös, émelyítően cukros mű, mely számomra leginkább boldogult úrfikorom lázas útkereséseinek emlékével itatódott át, ismét fülemben csengett.

A Varsói koncert így a műnek megfelelően túlcsorduló szenvedéllyel és pátosszal szaladt el mellettünk, átadva a helyét egy legalább annyira karakteres, de sokkal nyilvánvalóbban paródiaszerű alkotásnak, Samuel Barber mérsékelten ihletett, de vitathatatlanul "anyaggazdag", Toccata festiva orgonára és zenekarra címen hódító szerzeményének. Az amerikai szerző műveit nem gyakran tűzik műsorra errefelé - nem olyan nagy baj -, ám az orgonaszólót a tőle elvárható virtuozitással abszolváló Fassang László mintha régi ismerőseként köszöntötte volna saját szólamát, olyan rutinnal orgonált; jól láthatóan igen otthonosan mozgott a szólóban. Persze napnál világosabban látszott, mennyire élvezi a játékot - naná, ki nem szeret viccet mesélni? Barber művét valószínűleg kénytelen lennék hangos és zagyva hangorgiának tekinteni, ha nem tudnám, hogy csupán egy kósza vicc az egész, egy geg, tréfa, kaján bohózat. Innen nézve szépen szólt a Toccata festiva, és azt is el kell ismerni, a zenekar is megtette a magáét; ahogyan mondani szoktuk: értik a csíziót!

A szünet után "porondra lépő" ős-bohóc, Petruska, Sztravinszkij egyik legeredetibb táncjátékaként áll előttünk. A Miskolciak helyenként lehengerlően avatott játékának köszönhetően pedig tovább nőtt a mű presztízse a szememben. Hogy egyébként a vidám vásári bábjáték-mulatság thrillerbe illő véget ér, attól most nagyvonalúan tekintsünk el. Mert maga a felhőtlen bábukomédia, mely oly jótékonyan emlékezetett saját esendő bábu voltunkra, pompás zenei miniatűrök megírására késztette Sztravinszkijt, s ez pedig, nem kérdés, remek teljesítményre sarkallta Kovács Lászlót és zenekarát.

A Miskolciakat hallgatva körvonalazódik bennem egy summás ítélet, mely az elmúlt hetek produkcióit hallgatva szűrök le: a Miskolci Szimfonikus Zenekar alighanem a legjobb vidéki zenekarunk jelenleg. Célratörő és világos karmesteri eszköztár a Kovácsé, nem hivalkodó, de helyenként markáns gesztusokban érhető tetten, jó példa: Petruskáról aznap jóval kevesebb fűrészpor hullott, mint megszoktuk. Az együttes játéka jól hallhatóan közelít egy magasabb minőség felé: kifejezetten szép fúvósállásokat hallottam, a vártnál kevesebb bizonytalansággal, erős és egységesnek tetsző vonóskar, ígéretes összjáték, jó alkalmazkodókészség jellemzi a zenekart. És - bár ez ritkán emlegetett zenekari erény - kiváló humorérzék az övék, mellyel az együttes bátran megengedheti magának, hogy komolyabb kockázat nélkül, a művészi minőségből nem engedve végigvigyen egy ilyen paródiákból, vásári tréfákból, színes bohókákból, vagyis a zenei humor legjobb fajtáiból összeállított estet.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)