vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Whitney Houstontól Hamupipőkéig (Elina Garanča lemeze)
BaCi, 2007-02-13 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Aria Cantilena - Elina Garanča Aria Cantilena
Elina Garanča - mezzo-soprano

Staatsopernchor Dresden
Staatskapelle Dresden
Fabio Luisi

Részletek Chapi, Massenet, Offenbach, Rossini, Villa-Lobos, Montsalvatge, R. Strauss műveiből

Universal / Deutsche Grammophon
28947 76231

Elina Garanča 17 évesen még arról álmodott, hogy egyszer a musical világában lesz a legnagyobbak között. A lett származású lány Whitney Houston, Mariah Carey nyomdokain szeretett volna haladni. Az éppen széthullófélben lévő Szovjetunió azonban nem kedvezett az efféle terveknek, a külföldi tanulás lehetőségét pedig az anyai féltés nem tette lehetővé. Ha ló nincs, jó a szamár is - gondolhatta magában Elina a mi régi mondásunk lett megfelelőjét, s a honi lehetőségekhez mérten kissé átszabta álmait. Joan Sutherland személyében új példaképet választott, a végcél pedig attól fogva az operaház színpada lett.

S ahogy az már lenni szokott, a tehetség, az elszántság és a szépség mellé odaszegődött a szerencse is. Egy beugrás alkalmával fellobbant az örök, múlhatatlan szerelem a bel cantóval.

Az embernek rendszerint van egy kis rossz érzése a válogatásalbumokat tekintve. Minden operának, dalciklusnak a krémje, a "legszebb pillanatai" csillognak hosszú tömött sorban egymás után. A hallgató darabról darabra haladva esik egyik óriási érzelemből a másik hatalmas extázisba. Ezen a lemezen azonban ettől megóv bennünket az előadó józansága. Elina Garanča okosan énekel. Amit csinál, az pontról pontra meg van tervezve, minden kis glisszandóval, árnyalatnyi hangszínváltással együtt. Ez utóbbiak esetében talán jobb lenne egy kicsit lezserebb mentalitás, de a lemez egészét tekintve helyénvaló ez az aprólékosan átgondolt előadás. Így ugyanis a hallgató fölösleges felspannolása helyett a tiszta érzelmek tolmácsolásáé a főszerep.

Nagy érdeme az énekesnőnek, hogy a jól felépített előadás nemcsak saját szólamán belül fontos számára, hanem az egész előadói apparátussal egységben is. A mögötte álló zenekar, kórus nem kísér, hanem felszabadultan játszik. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a Drezdai Staatskapelle és a Staatsopernchor Fabio Luisival az élen hasonlóan intelligens módon közelít a zenéhez. Valószínűleg a szólista társakról is ugyanez mondható el, de a Richard Straussnál bevett szokássá vált, itt is jelen lévő hatalmas vibrato jelentősen megnehezíti az értelmes befogadást. Az előadást, a végtelen hosszú, hatalmas levegőket igénylő frázisok megvalósítását viszont valószínűleg megkönnyíti.

Technikai hiányosságról árulkodik a Rossini Hamupipőkéjéből vett részlet előadása is. A koloratúrák nehézkesek, a gyöngyöző futamok hangjai összecsúsznak, glisszandóvá simulnak.
Glisszandók csúfítják el a Villa-Lobos-művet is. A Bachianas brasileiras kilenc kis tételt tartalmaz, melyek Bach zenéjének és a brazil népzenének különös elegyéből születtek. Az itt szereplő, No.5-ös kis áriában pontosan arra van szükség, amit Elina Garanča talán a legjobban tud: a vékony, nazális felé hajló, lebegő szólamvezetésre. Épp ezért nagy kár a könnyed hangvétel ellenére is nemes, egyszerű zenét csúszásokkal elrontani. A forte részeknél előforduló hamiskás rányomásokhoz hasonlóan valószínűleg ezt is az ész fölött rövid időre diadalmaskodó indulatoknak köszönheti a művésznő.

Massenet Wertherének Charlotte-ja azonban kifogástalan. A hosszú, nagyobb történésektől nem tagolt bennsőséges szólam minden pillanata élvezetes, az előadás finomságai lekötik az ember figyelmét.

Nincs könnyű dolga a csellistának Xavier Montsalvatge darabjában. A Madarak énekének szólójánál az ember önkéntelenül is Casalsot hallja. Peter Bruns játéka azonban egész más megközelítésen nyugszik, mint zseniális elődjéé. A főszerep itt az énekszólamé, s ezt tudva Bruns egyszerűen csak igazodik Garanča már előbb említett könnyű legatójához. Ezzel minden erőfeszítés nélkül csatát nyer.

A lemez jó pillanatokat tartalmaz egy rendkívül tehetséges, nagy tudású fiatal művész pályájának elejéről. Kíváncsian várjuk a folytatást, ha lehet "teljes" művekkel és élőben is!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)