vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kétszintes hangverseny (A MÁV Zenekar a MűPában)
Varga Péter, 2007-02-09 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. február 6.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
A Gödöllői Frederic Chopin Zeneiskola Gyermekkórusa
Kertesi Ingrid, Albert Tamás, Massányi Viktor (ének)
Vez.: Gál Tamás

DORÁTI - FRID - PÁRTOS - VERESS: Variációk egy Kodály témára - hálás tanítványaitól
ORFF: Carmina Burana

A hála nem esztétikai kategória, így igazából nem kell, hogy rossz érzéseket keltsen bárkiben is, ha bemutatója után negyvenkét évvel nem találta igazán jónak vagy legalább érdekesnek a koncert első felében elhangzott művet. Mert hát lehetett nem mindennapi gesztus Kodály külföldre szakadt tanítványitól mesterük 80. születésnapjára egy olyan variációsorozat megírása, amelynek mindegyik tételét más jegyzi, és mutathatta ezt be 1962-ben a Holland Rádió Szimfonikus Zenekara Hilversumban - hogy ma és itt mit ér, kérdéses.

A növendékek eleve nem akarták sem stílusban, sem egyáltalán túlhaladni mesterüket, még a maguk ifjúkori műveiből is idéztek. A variációk alapja egyébként az általános iskolai tankönyvekből "Ködtől fátyolos a szemhatár" kezdetű szöveggel ismerős dal szolgált, egyszerű és szép, de kissé szomorkás hangvétele pont a Doráti által jegyzett V. variáció finálé jellegét tette ellentmondásossá. Szolgálhatott ez a mű hatuk között tehát afféle - értékes, mert saját készítésű - ajándékként, ám ma és nekünk nem azt mondja, mint nekik, az ő szűkebb körükben akkor. Jó, hogy Kodály zenekari művei ott vannak a repertoárban, de egy ezeknek csak hálával tartozó alkotást nem igazán kíván a hangversenyélet, még egy Kodály-évforduló kapcsán sem.

Viszont azért nem volt egyszerűen játszható. Igazi nagyzenekari alkotás, minden szekcióval szemben komoly igényeket támasztott, ami egy variációsorozattól természetesen elvárható.
És a zenekar tulajdonképpen adta, amit kellett (szép brácsaszólót is hallhattunk a Pártos Ödön által jegyzett tételben), a baj inkább az általános hangzásképpel volt. A vonósok tónustalansága, a mindig jelenlévő, legtöbbször a hangzásképet egyszerűen csak rontó, de néha azért bántó pontatlanságok sem segítették, hogy a mű közelebb kerüljön hozzánk.

Így nem túl feldobódva ültünk be a mindig teltházakat vonzó Carmina Buranára. A mű népszerű, de zenei értékei ezzel nem egészen állnak egyenes arányban. Orff Kodály mellett a másik huszadik századi zeneszerző, aki komplex zenei nevelési koncepcióval állt elő. Alapjául a ritmust tette, és a ritmusjátszó hangszerek iránti vonzalma természetesen ebben a műben is tetten érhető. Jól is játszottak az ütősök, de néha itt is hallhattunk pontatlanságokat. A zenekarnak egyébként itt egyszerűbb a dolga, sokszor sikerült szépen, pontosan, pregnánsan megszólalnia. A karmesteri koncepcióval sem volt baj, a nagy hangtömegekkel és gyakran finomabb hangzásokkal, énekszólókkal operáló művet koncepciózusan fogta egybe a feltűnő mozdulatokkal, gyakran mindkét karjával a feje fölött dolgozó Gál Tamás.

Első megszólalásakor Massányi Viktor hangja kissé elveszett a nagy térben, később kiegyenlítette e hiányosságot, újabb hiányérzetünk csak akkor támadt, amikor a Dies, nox et omnia szólóban a fioriturákkal gyűlt meg a baja. Ezek itt gúnyos felhanggal énekelendők valóban, de e mögé nem illik megpróbálni elrejteni nem kielégítően pontos megszólaltatásukat. Kertesi Ingrid szépen formálta áriáit, kár hogy a végére szinte teljesen elmentek magas hangjai, míg Albert Tamás a sült hattyúról szóló dalában túlságosan a karikírozás felé tolta el a hangsúlyt, viszont szépen énekeltek a gödöllői gyerekek.

De ebben a műben mégiscsak a vegyeskaré a legnagyobb feladat. Ebből következőleg a koncert főszereplője is az első emelet szintjén lévő kóruskarzaton helyet foglaló Nemzeti Énekkar volt. Már rögtön a második ütemük után hallani lehetett, ez itt az a színvonal, amely nem egyszerűen így vagy úgy jobb minőség, mint amit a zenekar tud, hanem egyszerűen más, magasabb szintű hozzáállás a zene megszólaltatásához. Itt nem voltak pontatlan belépések - pedig ugyanannak a karmesternek a mozdulatait figyelték, mint a zenekar. Mindegyik szólam egyenlően illeszkedett az egészbe, az egész pedig minden szólamával azt figyelte, hogyan lehet - talán még érdemein felül is - szolgálni a művet. Dinamikai és elképesztő hangszínbeli váltások, szólistákat megszégyenítő egységes hangi hajlékonyság, a fortissimókban sem eldurvuló hangszín, mind-mind azt szolgálta: ha nem is hiszünk benne, legalább élvezzük a Carminát, legalább akkor, ha ők vannak a középpontban. Illetve gondoskodtak arról, hogy ők legyenek. Maximálisan.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)