vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Haldokló fantázia (A Pannon Filharmonikusok és a holt lelkek)
Johanna, 2007-02-05 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. február 2.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Pannon Filharmonikusok
Onczay Csaba - cselló
Vez.: Martin Turnovský

RAHMANYINOV: Holtak szigete
SOSZTAKOVICS: 1. (Esz-dúr) gordonkaverseny, Op.107
JANÁČEK: Taras Bulba

Holt lelkek - ezt a cseppet sem szívderítő címet viselte a Pannon Filharmonikusok péntek esti hangversenye.
Rahmanyinov Holtak szigete című, felkavaró erejű zenéjével indult a halottidézés. Felkavaró erejű, már amikor mindaz a lehetőség, mely a kottában rejtőzik, a hallgatóság füléig is eljuthat. Ezen a túlvilági estén azonban kevéssé éreztem bármi igazán felkavarót Rahmanyinov zenéjében. Pedig szólt ám a zenekar tisztességgel, az egyébként végtelenül szimpatikus karmester - kinek megjelenése szép emlékű Fellini-filmek hangulatát idézte fel bennem - 78 életévét meghazudtoló tetterővel, szorgosan ütötte a mérőt, s nem hagyott ki egyetlen fontos belépést sem, már csak azért is, mivel buzgón követte a hangokat a partitúrából. Úgy látszik, mindez mégis kevésnek bizonyult. Arnold Böcklin - Rahmanyinovot megihlető - megrázó hatású festményének komor színei, a fekete tó sejtelmesen hullámzó vize, a csónak utasainak végtelen elhagyatottsága, vagy a fekete fák hátborzongató ridegsége kevéssé rajzolódott ki Turnovský keze nyomán.

No, sebaj, gondoltam, majd Sosztakovics Rosztropovics számára írott gordonkaversenye felvillanyozza az apparátust, Onczay Csaba megmutatja nekünk, hogyan is kell hatni a hallgatóságra. Tévedtem. Már az első pillanat is meghökkentő volt, amikor is elég ügyetlenül sikerült elindítani a nyitó tételt, s a folytatás sem volt sokkal meggyőzőbb. Sosztakovics csellóversenyéről sok mindent mondhatnék, de azt semmiképpen sem, hogy unalmas zene. Onczay mégis képes volt a lehető legfantáziátlanabbul nyúlni a darabhoz. Csellóhangja erőszakos, ugyanakkor erőtlen és végtelenül színtelen, s ha a hamis hangoktól eltekintek, akkor sem mondhatok túl sok jót a művész gordonkázásáról. Sem tempóérzékét, sem muzikalitását nem tudnám jó szívvel és tiszta lelkiismerettel megdicsérni. Mindezekhez csatlakozott a zenekar hasonlóan felületes játékmódja, ritmikai lazasága is. A karmester sajnos itt is jócskán kihagyta a lehetőségeket, pedig lett volna mit kezdeni Sosztakovics ötleteivel, időnkénti kaján humorával is. Sajnos az Onczay Csaba által ráadásként előadott Csajkovszkij Nocturne sem javított a képen, sőt inkább tovább növelte bennem a sok hűhó semmiért érzését.

Janáček Taras Bulba című, 1918-ban bemutatott zenekari rapszódiája volt talán a hangverseny legjobban sikerült része. A rémtörténet, mely megihlette a szerzőt, egy kozák hősről szól, ki rettenthetetlen hazaszeretetében habozás nélkül ölte meg két fiát. Martin Turnovský szemmel láthatóan jó kapcsolatban van a művel. Partitúra nélkül, nagy lelkesedéssel vezényelt, bár őszintén szólva itt sem éreztem, hogy sokkal több történt volna, mint a kottafejek hangokba való öntése, ha egyáltalán az maradéktalanul megtörtént. Bonyolultabb ritmikájú részekben a zenekar két oldala csekély eltolódással szólt, egyes fúvós állások nem indultak pontosan, és ismételten hiányoltam valamiféle jól felépített zenei történést.

Mindent egybevetve hallottunk péntek este három igazán különleges, ritkán hallható zeneművet, egy tisztességes, fejlődésben levő zenekar előadásában, akiket érzésem szerint nem tartott elég erős kezekben az egyébként nagyon rokonszenves prágai vendég.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)