vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Nem hiszem el! (A Szegediek a Szimfonikus Körképen)
-dni-, 2007-02-05 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2006. január 31.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szegedi Szimfonikus Zenekar
Vitalij Kuprij (zongora)
Vez.: Gyüdi Sándor

VISKI JÁNOS: Enigma
RAHMANYINOV: 2. (c-moll) zongoraverseny, Op.18
ELGAR: Enigma-variációk

Olvasóink egyszer-egyszer már számon kérték rajtunk, ha - szerintük - indokolatlanul dicsértünk kisebb, szegényebb, félamatőr, netán vidéki zenekart, különösen úgy, hogy előzőleg fanyalgó-kelletlen beszámolót írtunk a nagynevű, külföldi vendégről. Ilyenkor mindig azt éreztem legsürgősebbnek és legfontosabbnak, hogy cáfoljam, miszerint bármiféle külön mércénk létezne a külföldiek, és a "pátyolgatni" való vidékiek számára.
(Különben is, ha volna ilyesfajta különleges bánásmód, azt legelőször a kivételezett művészek kérnék ki maguknak, és joggal.)

Szóval nincs külön elbánás, de nem is gondoljuk, hogy egy megdicsért kis együttes feltétlenül "jobb" a lehúzott nagynál. Csak éppen mi éreztük jobban magunkat a koncertjükön.

Nyilván azért, mert minden kidolgozott, míves profizmusnál, pontosságnál és tisztaságnál többre becsüljük a lelkesedést, az ihletet, az inspirációt. Jó, jó, az igazi nagyoknál, a lélegzetelállító nagy eseményeken mindkettőt megkaphatjuk, végül is ezek nem zárják ki egymást. De ha már nem lehet jelen egyszerre mindkét erény, akkor sokkal inkább választok egy életteli produkciót akárhány hibával, mint egy fásult profit.

De a legrosszabb, amit elszenvedhetünk, az a lélektelen és fásult, amatőr hibáktól hemzsegő koncert.

Nem hittem volna, hogy a Szegedi Szimfonikusok képesek ilyesmire. Hallottam már őket "törzshelyükön" többször is. Szemmel láthatóan teher volt számukra, hogy most itt kell játszaniuk. Igaz, nekem is teher volt, hogy meg kellett hallgatnom...

Feltűnően sokáig és harsányan hangoltak. Ezen a procedúrán manapság többnyire kint és előre szokás átesni, amit a pódiumon már csak egy gyors és diszkrét ellenőrzés, illetve finomítás követ. Ez idáig nem hiba, legfeljebb a rákészüléssel, a hangulati előkészítéssel szemben mutatott közömbösség. De, hogy ezek után is szinte minden pozícióban állandó legyen a disztonálás, az már nem járja.

Mondjuk Viski János Enigma című kompozíciójának ez még nem ártott különösebben. Önmagában is zavaros zene, ami filmzenésen direkt, olykor túl egyszerű, hogy azt ne mondjam primitív eszközökkel tolmácsolja az ihlető Balassi-verset. Mindazonáltal ezeket a darabokat is érdemes és szükséges időnként előadni. Zenetörténeti érdekességük akkor is lehet, ha - mint most gyanítottuk - maguk az előadók sem lelkesednek érte.

De a Rahmanyinov-zongoraversenyben már sejtettük, hogy baj lesz. Az ifjú ukrán zongorista virtuóz, de üres, magamutogató előadónak bizonyult, ám a szürkeségért mégsem ő volt az egyedül felelős.

Még soha nem láttam csellistát, aki egy egész estét képes lett volna így, a felsőkarja legkisebb mozdulata nélkül, a vonóból legfeljebb néhány centit használva végigunatkozni. Ha a másik irányba néztem, azokat a hegedűs hölgyeket láttam, akikről szinte szó szerint leolvasható volt: "...és innen még kétszáz kilométer hazáig. Holnap meg már hajnalban vihetem a gyereket az óvodába. Kinek jó ez az egész...?"

A nem túl nagy létszámú jelenlévők, ráérő rokonok mégis lelkesen tapsoltak - már a tételszünetben. Vitalij Krupkij a versenymű végén már szinte meg se várta ezeket a tapsokat, inkább villámgyors egymásutánban adott három ráadást. Az elképesztő tempójú "toccata" közben már nyilvánvaló volt, hogy mindannyian eltévedtünk. Ezzel a darabbal a zongoristának a cirkuszban kellett volna fellépnie. A másodjára előadott saját, Vízesés című szerzemény pedig Richard Clayderman gyengébb napjait idézte: gyöngyöző hármashangzatok alberti basszus fölött. Inkább egy sportcsarnokba való.

Nekem pedig talán mégis inkább egy kocsmába kellett volna mennem aznap este.

A Chopin-etűd sem emelte vissza a helyére (a Művészetek Palotájába) a dolgokat. A gyorskezű Kuprij nem sokat értett a zenéből.

A második félidőben még mindig reménykedtem, habár a feleségem noszogatott, inkább menjünk haza.
Elgart meglehetősen ritkán lehet mifelénk hallani, pedig, ha az Enigma-variációk nem is "a zenetörténet fennsíkjának legmagasabb arany-hegye", azért a szellemessége, színei, delikátesz poénjai miatt nagyon szívesen meghallgatom.

Csak sajnos az előadás sikerült szellemtelenre, színtelenre, humortalanra. Maradt egy emlékezetesen hamis klarinétszóló, és az amorf hangmassza.

Nem tudni, Gyüdi Sándor mennyiben felelős a történtekért. Látszólag nem sok köze volt hozzá. Szorgalmasan ütött, szorgalmasan lapozott, nem sok ideje maradhatott a zenekarával foglalkozni, lekötötte a vezénylés.

Minden józan számítás szerint egy ilyen megrendítő tapasztalat után nagy ívben kerülnöm kellene a Szegedi Szimfonikusok fellépéseit. Ezzel szemben megígérem, hogy én nem hagyom annyiban, sem az eddigiek, sem a róluk terjedő hírek alapján nem hiszem el - egyszerűen nem létezik -, hogy csak ennyire képesek. De azért jól teszik, ha összekapják magukat, mert borzasztó nehéz és lassú folyamat a reputációt megszerezni és felépíteni. Egy ilyen este pedig évek munkáját semmisítheti meg.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)