vissza a cimoldalra
2020-11-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4853)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4968)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4154)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4796)
Birgit Nilsson (43)
Pantheon (2748)
Verdi-felvételek (586)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62479)
Richard Strauss (751)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egy hajóban evezve... (Cappella Andrea Barca)
Johanna, 2007-02-04 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2006. január 30.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Schiff András és a Cappella Andrea Barca

MOZART:
C-dúr zongoraverseny, K.467
g-moll szimfónia, K.550
c-moll zongoraverseny, K.491

Schiff András csodálatos, jól ismert és rendkívül népszerű zenéket választott kedd esti koncertjéhez, de kicsit veszélyesnek is látszott a program. Volt rá esély, hogy az előadás elbillenhet a "túl szép" irányába, hogy a futamok csilingelő üveggolyók módjára gurulnak majd szanaszét a zongorán, s a publikumnak minduntalan könny szökik a szemébe a mérhetetlen meghatódottságtól, milyen csodaszépek is ezek a muzsikák, melyeknek mindegyike Bécsben született, azokban az években, amikor Mozart végre kivívta függetlenségét. A salzburgi hercegérsekkel vívott csatája után "szabad művészként" akart élni, s ehhez Bécset választotta otthonának, még az anyagi bizonytalanság ellenére is. Azt a helyet, ahol nem kellett visszafognia művészi fantáziáját, nem kellett eleget tennie az alattvalói, a szolgai szerepkörnek. Csodálatos zenék születtek akkoriban, 21 zongoraversenyéből például 15 itt készült, de itt írta többek között a Figaro házasságát, vagy a Don Giovannit is. Bizonyára erősen élt benne a vágy, hogy elkápráztassa a finnyás bécsi közönséget, melynek minduntalan valami újdonságra volt szüksége.

Zongoraversenyeit Mozart többnyire magának írta, ő maga adta elő őket. Így aztán olyan nehézségbe nem nagyon kellett ütköznie, hogy karmester és szólista ne értene egyet valamiben, ne tudná ízlését, elképzelését maradéktalanul összeegyeztetni, ahogyan azt manapság azért van alkalmunk időnként megtapasztalni. Schiff András megoldotta ezt a gondot: saját együttest hozott létre, világszerte elismert, általa kiválasztott, kitűnő muzsikusokból, akik szemlátomást nagyon szívesen zenélnek együtt.

A vonóskar hangzása elképesztően egységes, lágy, áttetsző, és mégis telt és erőteljes, már-már azt hinném - ha nem élőben hallanám a saját füleimmel -, hogy egy ügyes hangmérnök keverte ki boszorkányosan. Ez a zenekar gyakorlatilag hibátlanul zenél. És feltűnően okosan. A hangoknak, a szólamoknak értelme, hallható hierarchiája van, a zene elindul valahonnan és tart valahová, mondanivalóval, céllal rendelkezik. Már az első néhány taktus után kiderült, ezen az estén nem játszik a szentimentalizmus, nem lesz érzelgős könnyhullatás, még az ilyen szempontból oly veszélyes C-dúr koncert második tételében sem, helyette világos, érzékeny, beszédes zenélést hallhattunk. Schiff egyszerűen csak megmutatta nekünk Mozart zenéjét, elénk tárta azt érthetően, egyszerűen, és cseppet sem szájbarágósan. A szimfónia is hasonló átgondoltsággal szólalt meg. A viszonylag gyors tempók ellenére sem volt hajszolt, vagy kapkodó, inkább sűrű és izgalmas. Valahogyan kézzelfoghatóvá vált a zene.

Ahogy néztem szólistát és zenekarát, szégyen, nem szégyen, irigykedtem nagyon, mert annyira egyértelmű, letagadhatatlan módon értettek egyet mindenben, annyira világosan tudták, hogy mit is akarnak, és tökéletesen meg is valósították mindazt. Megvallom, eleinte zavart kicsit a kemény zongorahang, időről időre a kalapácszongora szó jutott eszembe, aztán kezdtem érteni, hát épp ezért jó ez így, mert olyan élesen válik szét szólóhangszer, vonóskar és fúvósok hangszíne. Bár az oboa és a fuvola kissé patetikus játékstílusával nem igazán tudtam megbarátkozni, de szerencsére ült a zenekarban egy klarinétos, aki viszont minden hangjával elvarázsolt. Mindegyik hangszer tökéletesen képviselte a rá jellemző, különleges tónust. Ily módon a szólamok jól elkülöníthetővé váltak, ugyanakkor létrejött egy feltűnően egyöntetű, egzakt ugyanakkor nagyon sokszínű zenekari hangzás.

Lehetne persze vitatkozni sok mindenen: szimpatikus-e Schiff András vezénylési stílusa, az óralánca, tetszenek-e a mozdulatai, modoros-e vagy inkább rendkívül kulturált, kifinomult vagy netán már túlfinomult, intelligens és kedves vagy felsőbbrendű és beképzelt - és még sorolhatnám azokat a kérdéseket, amelyek egy művész megítélésében teljesen lényegtelenek. Egyvalami azonban kétségbevonhatatlan: a kedd esti koncert színvonala. Akár a zenekart, akár a karmester-szólistát nézzük, világszínvonalú volt mindaz, amivel elkápráztatták a budapesti közönséget.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szemere Zita, Balga Gabriella, Pataky Dániel, Fried Péter
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
Haydn: e-moll („Gyász”) szimfónia, Hob. I:44
Haydn: Nelson-mise (Missa in angustiis), Hob. XXII:11
A mai nap
született:
1902 • Eugen Jochum, karmester († 1987)
1923 • Victoria de Los Angeles, énekes († 2005)
elhunyt:
1983 • Anthony van Hoboken, zenetudós (sz. 1887)
1986 • Lukács Miklós, karmester (sz. 1905)