vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Natalie, "h" nélkül (Natalie Dessay - The Miracle of the Voice)
- zéta -, 2007-01-24 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Natalie Dessay - The Miracle of the Voice Natalie Dessay
The Miracle of the Voice

EMI - Virgin Classics
94636 33322

A francia operaművészet újra nagy lesz! Valami ilyesmit tűzhetett nem létező zászlajára az a kislány, aki - ha jól számolom - vagy másfél évtizede lépett erre a rögös pályára. Kedvesen, aranyosan, bájosan, ellenállhatatlanul. Elsöprően, mondanám, de a szóban van némi agresszió, amit hősnőnkről a legkevésbé sem gondolnék. Inkább valami mindmáig meglévő, őszinte, kislányos természetességet. Nevét is Natalie-nak írja, "h" nélkül, amint erről legújabb CD-jének füzetében is szó esik. Talán épp ifjúkori kedvence, az amerikai filmszínésznő Natalie Wood iránti lelkesedésből.

Persze már mindenki rájöhetett, napjaink (jogosan) rajongott operacsillagáról, Natalie Dessay-ről van szó. Az említett CD, a kissé fellengzős címet (A Hang csodája) viselő dupla album nyilván egyfajta összegzésként is felfogható: egy pálya első tizenöt éve. Ám, ha végighallgatjuk a két és félórányi zenét, a címet már egy cseppet sem gondoljuk nagyképűnek. Inkább természetesnek.

Az első lemezen a koloratúrdíva kedvenc francia áriáiból találunk válogatást (benne három részlet a Lammermoori Lucia francia változatából, ami igazán kuriózum). Első érzésem a döbbenet - szinte elemezhetetlen tökéletesség!

Korának ünnepelt Delibes-operájából, a Lakméból itt, Európa keleti felén csak a Csengettyűária maradt meg, persze Franciahonban a mű ma is napi gyakorisággal szólal meg. A hírhedten nehéz, mondhatni verejtékes áriát Dessay valami végtelen könnyedséggel szólaltatja meg. Már az első (ismétlődő) dallamívet is a megszokástól eltérően, egy lélegzettel énekli, de később sem fogy ki az ötletekből. Mindenki másnál többet és izgalmasabban játszik az árián végighúzódó visszhang-effektussal. A magasságai persze tüneményesen szólnak, leginkább finom orgonasípokhoz hasonlíthatóak, de ez a kiadvány valamennyi felvételéről elmondható.

És megelevenednek szép sorjában a szerepek: Olympia, Dinorah, Manon (Massenet kényes ízlésű operájából), Júlia. Chabrier operájából, a Le Roi malgré luiből is előad egy egzotikus részletet, könnyedén, virtuózan (bár Dessay esetében kezd elcsépeltnek hatni a jelző). Az ária második része váratlanul fájdalmasra vált, s kiderül, hogy az énekesnő nemcsak a hangi bravúrok világában van otthon.
Donizetti következik, Az ezred lánya, majd Lucia, a komplett őrülési jelenet. Megtudhatjuk - ha eddig nem -, hogy Dessay-ben igazi drámai véna lakozik. A koloratúra az ő esetben nem puszta ékesítés, hanem a téboly kifejezésének eszköze. Az első CD két szép Offenbach-részlettel ér véget.

A folytatásban Dessay tovább árnyalja a róla kialakult képet. A varázsfuvolával indít, de az Éj királynőjének méltán hírhedt Bosszúáriáját Pamina követi. Két világ, féktelen vad gyűlölet, és csendes fájdalom. Az operában is szinte egymást követik, ott is elképesztő a kontraszt, hát még itt, ahol egyetlen hang kelti életre mindkettőt. Egy Händel-koncertária (barokkban is otthon vagyunk), majd Richard Strauss mindig elképesztő Zerbinetta-részlete az Ariadnéból. Bár recenzens ismerte a művésznő 2003-as párizsi alakítását a tévéből, mégis meghökkent a szatíra és játékosság oly különös elegyén - no persze a tökéletes hangi virtuozitáson túl.

A tavaszi hangok című Johann Strauss-valcert a komponista állítólag egy zabolázhatatlan énekesnő megfékezésére komponálta, s eddig úgy tudtam, hogy koloratúrák egyik rémálma ez a darab. Most inkább csak könnyed, laza és vidám tulajdonságai tűntek föl. Ezután tényleg könnyedebb dolgok következnek Rachmanyinov, Alabjev, Stravinsky és Philippe Rombi (a Merry Christmas c. film komponistája) egy-egy műve. Még egy jazzrészletre is futja erejéből (az is megy).

A lemezt egy élő felvétel zárja, Leonard Bernstein Candide-jáből Kunigunde hírhedt "Glitter and be gay" kezdetű áriája. Érthető a részlet lemezre kerülése, hiszen még Dessay esetében sem mindennapos megvalósítást hallunk. Különösen ihletett és szerencsés percek voltak, annyi szent! A fantasztikusan felépített és hatásos ária záró hangján az énekesnő valami egyedi, sajátos, lekottázhatatlan kacajt hallat. Az isteni pillanat ritkán visszatérő csodás varázsa lehetett, nem is csodálkozunk a következő tizedmásodpercben ezernyi ajakról felzengő bravón.

A bookletben egy sereg remek képet találunk a művésznő színpadi fellépéseiről, szereplistát és kivonatos diszkográfiát. S a jó rajongó az első CD-t számítógépébe helyezve bejuthat Natalie honlapjának mások elől elrejtett zugaiba. Így is lehet toborozni - finoman és barátsággal.

Nincs mit tenni, szerezzék meg ezt a lemezt, és - ha ez még nem történt volna meg - váljanak rajongóvá!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)