vissza a cimoldalra
2017-12-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1220)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3859)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (6747)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)
Erkel Színház (8594)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1204)
Franz Schmidt (2976)
Momus-játék (5374)
Berlioz újratemetése (143)
Lisztről emelkedetten (880)
Zenetörténet (210)
Operett, mint színpadi műfaj (3408)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (424)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2453)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2427)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6447)
Bartók Béla szellemisége (256)
Opernglas, avagy operai távcső... (19881)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Bach-kompendium (Ultimate Bach)
Balázs Miklós, 2007-01-15 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Ultimate Bach Ultimate Bach

Brandenburg Concertos
Academy of St. Martin in the Fields
Sir Neville Marriner

Violin Concertos 1 & 2
Concerto for 2 violins
Concerto for violin and oboe
Arthur Grumiaux, Hermann Krebbers (violins)
Heinz Holliger (oboe)
Les Solistes Romands / Arpad Gerécz
New Philharmonia Orchestra / Edo de Waart

Goldberg Variations
András Schiff (piano)

Organ Masterpieces
Carlo Curley

Universal / Decca
5 CD
28947 58058

A szelekció kényszere rajta ül mindenfajta történetíráson. Legyen szó történelemről, művészettörténetről, zene- vagy irodalomtörténetről. Válogatni kell. Válogatni a felhalmozott adatok között, évszámok, statisztikák, vagy más, különböző egzakt adatok halmazában - megkerülhetetlen feladat. Hogy egyébként valamiképpen el is kell beszélni a történeti eseményeket, ennek mikéntje már nagyrészt ideológiai kérdés, sőt a válogatás szempontjai is mindig valamiféle ideológia mentén érthetők. De a szelektálás akkor is szükségszerű, ha látszólag nincs szó semmiféle kézzelfogható narratíváról. Csakhogy a ki nem hunyó Nagy Nyugati Episztémé még mindig irányelveket követelő narratívákban gondolkodik, s elbeszéléssé emeli, dúsítja, formálja a puszta adathalmozást is. Ahogy nincs értéksemleges narráció, úgy nincs értéksemleges adatolás sem, sosem menekülhetünk az ideológiák elől; az a metanarratíva, az belénk van kódolva.

A kánonképzés éppen ilyen válogatás, egy rendszerideológia formálja. Hogy mely élettörténések, avagy történelmi események szerepelnek nagyobb hangsúllyal egy korszak- vagy szerző-monográfiában, az mindig döntés, helyesebben döntések sorozatának kérdése. Persze a szelektálás eredményét többféle, egymástól nem független tényező alakítja: vallási, politikai, faji, esztétikai ideológia, s a mindenkori kánon maga is ennek mentén íródik, ezért változik rendre a korral. Hogy mikor mit tekintünk "nagy" műnek, "jelentős" műnek, "fontos" műnek, az egyéni vagy közösségi elhatározás kérdése. A történetíró felelőssége, hogy mit válogat be a maga elbeszélésébe, a koré pedig, hogy mikor mit vagyunk képesek, vagy mit akarunk befogadni, következésképp a mindenkori közönségé, hogy mire hajlandó jegyet venni, mire ül be a koncertterembe.

Látszólag az úgynevezett válogatáslemezek is ezt a problémát hordozzák, a szerkesztők döntenek arról, hogy egy szerző, előadó, esetleg korszak vagy stílus képviseletében mi reprezentálja az adott narratív egységet. De ez a szerkesztői felelősség csak első látásra tűnik a történetíróéhoz hasonlónak, alapjában véve egészen más feladatot takar. Az ilyesféle műsorszerkesztés nem kényszerül kreatív adatrendezésre, melynek ideológiai hátterét majd a kivilágló narratíva (esetünkben a lemezprogram maga) világítja meg. Valójában csak arra van szükség, hogy az aktuális kánont ismerve szelektálja a műveket, s előkészítse a kiadást. Ezekben az esetekben nem a szerkesztő dönt, hogy mi számít manapság remekműnek mondjuk egy évszázadokkal ezelőtt élt komponista életművéből, ő csak közvetíti a jelenkor elvárásait. A nyakra-főre megjelenő válogatáscédék - most tekintsünk el a financiális szempontoktól - tapasztalataim szerint sosem lépnek fel a rekanonizáció igényével, vagyis sohasem akarják átírni a kánont, mindig csupán idomulnak, alkalmazkodnak hozzá, s ily módon terjesztik, megerősítik, magyarán: újratermelik azt. Akár egycédés slágergyűjteményről, akár többlemezes kompilációról van szó, az ilyesfajta kiadványok nemcsak, hogy nem vállalnak semmiféle "felesleges kockázatot", de nem is céljuk újrarendezni a "kedvenc művek" megcsontosodott struktúráját, ennélfogva a kialakult ideológiai konstellációt is csak megerősíteni képesek. Legfeljebb a terjedelmi korlátok formálják valamelyest a válogatások végeredményét. Nyilván ezért nem szerepel jelen Bach-válogatásban egyetlen részlet sem a passiókból, vagy - az orgonaátiratokat nem számítva - a kantátákból. Ezt a kiadvány materiális feltételei nem teszik lehetővé.

Egy ötlemezes dobozba összeválogatni (csak teljes művekben gondolkodva) Johann Sebastian Bach mesterműveit természetesen megannyi kínzó lemondással jár, nem is az a fontos tehát, ami kimarad, hanem ami végül bekerül a gyűjteménybe. Jelen esetben, a Decca új, "Ultimate..." sorozatában a Brandenburgi versenyek, a hegedűkoncertek, a Goldberg variációk és néhány orgonamű vagy -átirat kapott helyet a lemezeken, valamennyi modern hangszeres előadásban. Hogy ez valóban Bach életművének esszenciáját jelenti-e (a kiadvány alcíme: The Essential Masterpieces), azt döntse el a hallgató, a kérdés eldönthetősége vagy el-nem-döntendősége úgyis a sokat emlegetett ideologikusság mentén rajzolódik ki (lásd: egyházi kontra világi műfajok, hangszeres kontra vokális muzsika és így tovább).

A Brandenburgi koncerteket a Philips 1980-ben készült bejátszásaiból kölcsönözték ehhez a válogatáshoz. Mondhatnánk, még éppen jókor, az analóg rendszerű hangrögzítés alkonyán készültek ezek a Bach-felvételek, mert a Neville Marriner dirigálta The Academy of St. Martin in the Fields zenekara nemcsak jó formában, de bíztató akusztikai körülmények között szólal meg. Más szóval: a CD-k igen jól szólnak, akárcsak a két, illetve tíz évvel korábban lemezre vett hegedűverseny-lemez.

Marriner modern hangszeres Brandenburgi versenyei tehát abban az időszakban kerültek piacra, mikor az úgynevezett historikus irányzat, a korhű hangszereket követelő régizenei mozgalom militánsabb fele a leghangosabban bizonygatta a maga megfellebbezhetetlennek gondolt érveit. Nikolaus Harnoncourt Brandenburgi versenyek-lemeze már 1964-ben készen volt, majd 1981-ben Harnoncourt ismételten nekiveselkedett a daraboknak, a Christopher Hogwood vezette Academy of Ancient Music korabeli hangszerekkel dolgozó együttese pedig éppen négy évvel Marriner felvétele után készítette el a maga verzióját a Deccához tartozó L'Oiseau Lyre-nél, sőt Trevor Pinnock és a The English Concert még ennél is korábban, 1982-ben vette fel a sorozatot (Archiv).

Minthogy e sorok írója egyidős Marriner ezen lemezeivel, nem szívesen vállal a korszakra vonatkozó messzemenő következtetéseket, de az mindenestre megkockáztatható, hogy akkoriban már nemigen volt barokk zenét játszó modern hangszeres zenekar, melyet hidegen hagytak volna a régizenei-historikus mozgalom kézzel fogható (és füllel hallható) eredményei. Az ASMF játékára is igaz, hogy szó nincs itt a századelő-századközép teljes szimfonikus zenekarra átültetett Bachjáról. A hangzáskép néhol kicsit vastag ugyan, de a hangzás legtöbbször már nagyon is kamarazenei, szépek a szólók, a zenekar pontos, kiegyensúlyozott, s egyébiránt minden túlzástól mentes játékot produkál. A hangszerkezelés egyértelműen a modern hangszereken szokásos módszereket favorizálja, nem imitál, a frazeálásban, a hangsúlyokban, a tempóválasztásban, a dinamikai rendben is visszafogottak, egyensúlyt keresőek a gesztusok, szemben a historikusok annak idején általános megdöbbenést ("micsoda krakéler népség!") kiváltó olvasataival. Igaz, Marriner számára Bach zenéje egyértelműnek, problémátlannak tűnik, de végeredményben így is élményszerű marad.

Ugyanez igaz a harmadik lemezen hallható hegedűversenyekre is. Arthur Grumiaux játéka - kíséri a Gérecz Árpád vezette Les Solistes Romandes ill. az Edo de Waart dirigálta Új Philharmonia zenekar - egyensúlyoz a klasszikus hegedűversenyek kínálta nagyvonalú játékmód és a barokk hegedűsök eredendően más tagolást alkalmazó kifejezésrendszere között, de természetesen még az előbbihez áll közelebb. Viszont Grumiaux-ra is igaz, ami Marrinerre és az ASMF-re, hogy a hagyományos Bach-felfogást követve mindenekelőtt a klasszikus kiegyensúlyozottságra való törekvés jellemzi. A hegedűhang precízen rajzolt, tiszta és stílusosan formált, sosem esik túlzásokba, s a zenekar is figyelmesen, megbízhatóan, és sosem tolakodóan kísér.

A gyűjtemény fénypontja, akárcsak a legvitathatóbb produkciója azonban csak ezután, a negyedik és ötödik lemezen következik. Schiff András 1983-ban megjelent első Goldberg-variációkja gyönyörű előadást hordoz. Elegáns és hallatlanul választékos, érzékeny zongorázás a Schiffé. Kristálytiszta tagolás, végletekig kifinomult billentés, ragyogó arányérzék; magasztos és tartalmas Bach-játék. Tökéletes ellentétben az utolsó cédé műsorával, az amerikai Carlo Curley neve fémjelezte orgona-lemezzel. Az ilyen előadásokat hallva merül fel az emberben, hogy miért nem jár veszélyességi pótlék a zenekritikusi honoráriummal. Mert a magamfajta hirtelen haragú fickó, aki alkatánál fogva hajlamos hamar csillapíthatatlan indulatra gerjedni, a cédé harmadik számánál már legszívesebben a kés-köszörűhöz kapna, vagy a lőfegyverét kezdené olajozni, s félő, hogy - a lemezt kötelességből végighallgatva - végül enmaga ellen fordítaná azt. Curley orgonajátéka ugyanis helyenként annyira felfújtnak, impertinensnek, exhibicionistának tűnik, hogy nehéz azt a jó ízlésen inneni művészi megnyilvánulásként értékelni. A sort természetesen a d-moll toccata és fúga nyitja - szélsőségesen széttördelve, rosszul, ostobán játssza Curley. A második szám a híres Air, ízlésromboló módon, giccsesen előadva. Kantáták korál-átiratai következnek, a kis g-moll fúga, a c-moll toccata, adagio és fúga, az a-moll prelúdium és fúga és így tovább, melyek arról győznek meg, Curley nemcsak nem tud orgonálni, de még kérkedik is e hiányosságával. Hogy egyes, a hozsannázást vélhetően iparszerűen űző tengeren inneni és -túli ítészek nem átallották "az orgona Pavarottijának" bélyegezni őt, az leginkább a humor kategóriájában értelmezhető.

A szelekció kényszerének meggyőződésem szerint nemcsak a történetírás művelőit kellene meghatnia, de a lemezszerkesztőket is. Ha a művek kanonikus átcsoportosításában nem is vállalnak szerepet, legalább az előadások kiválogatásakor lehetnének éberebbek. Így nem történhetne meg, hogy az egyébként szép előadásokat tartalmazó gyűjteményt agyoncsapják egy ilyen dilettáns orgonalemezzel.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

Ringató"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fülei Balázs tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Wagner Rita tanítványai

18:00 : Budapest
Erkel Színház

HUMPERDINCK: Jancsi és Juliska

18:00 : Budapest
Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont

Szili Gabriella, Bólya Papp Nikoletta, Gavodi Zoltán, Dévényi Judit Anna, Megyesi Zoltán, Somogyi Balázs, Cser Péter, Najbauer Lóránt
Anima Musicae Kamarazenekar
vezényel: Dinyés Soma
HÄNDEL: Messiás 1. Rész.
A műről rövid ismertetőt tart Dinyés Soma

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Kokas Dóra (gordonka)
J.S. BACH: d-moll szólószvit gordonkára, BWV 1008
KODÁLY: Szólószonáta, Op.8

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa) Nyári László, Varga Oszkár (hegedű), Krähling Dániel (brácsa), Karasszon Eszter (cselló), Scheuring Kata (fuvola), Puha György (klarinét)
HÄNDEL: Prelúdium és toccata (Marcel Grandjany átdolgozása)
HASSELMANS: A forrás, Op.44
ALBÉNIZ: España, op. 165 – 5. Malagueña
KREISLER: Régi bécsi táncdallamok – 2. Szerelmi bánat
SARASATE: Spanyol táncok, op. 21 – 2. Habañera
WALTER-KÜHNE: Fantázia Csajkovszkij Anyegin című operájának témáira
DEBUSSY: Két tánc
RAVEL: Bevezetés és allegro, Op.46

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Moritz Gnann
NIELSEN: Héliosz-nyitány, Op.17
MILHAUD: A világ teremtése
RAVEL: Daphnis és Chloé

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Zemlényi Eszter (szoprán)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Keri-Lynn Wilson
KRZYSZTOF PENDERECKI: II. („Karácsony”) szimfónia
MAHLER: IV. (G-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Szalóki Ági (népi ének), Bodrogi Éva (barokk ének)
Szalai Péter (ütők), Kónya István (lantok), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
"Mindez világ örvendezzen!"

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Sinfonietta Pannonica Ensemble:
Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor (brácsa), Máté Győző (brácsa), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms - 2. hangverseny: Vonósötösök"
BRAHMS: F-dúr Vonósötös Nr.1., Op. 88
BRAHMS: G-dúr Vonósötös Nr.2., Op. 111

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Teleki Miklós (orgona), Kováts Kolos (basszus), Krusic Eleonóra (fuvola)
A mai nap
történt:
1925 • A Wozzeck bemutatója (Berlin)
született:
1922 • Németh Amadé, karmester, zeneszerző († 2001)
elhunyt:
1788 • Carl Philipp Emanuel Bach, zeneszerző (sz. 1714)