vissza a cimoldalra
2018-05-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60797)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9280)
Operett, mint színpadi műfaj (3603)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (840)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2729)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6606)
Kimernya? (2703)
Élő közvetítések (7194)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1405)
Franz Schmidt (3125)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1718)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (136)
Rost Andrea (2024)
Help me! (1088)
Momus-játék (5485)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4272)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (709)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Valódi pletykák alapján - Pinochet és Győzike
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-12-16 [ Dalolj nekem ]
nyomtatóbarát változat

Valódi pletykák alapján Délután a Teatro Palazzóban. Esteban Fuentes belép az irodájába, ahol keservesen zokogó titkárnője a mini tévékészülék oldalát veri.
   - Megkértem már egy párszor, hogy az irodában ne nézzen tévét - dörren rá a direktor. - Ez itt munkahely.
   - Meghalt ez a drága ember! - visít Esmeralda. - És olyan rossz a kép.
   - Valami rokon? - kérdi elbizonytalanodva Fuentes. Közben a képernyőre sandít, de még mindig nem érti.
   - Több, mint rokon - bömböl a titkárnő. - Augusto halt meg. Augusto Pinochet. Ha ő nincs, akkor a chilei vendégzongorista most elvtársnak szólít bennünket, és a Pravda írja meg, hogy milyen rossz volt a santiagói vendégszereplésünk. Istenem!
   - Szedje össze magát - dühödik fel Fuentes. - Mindjárt itt vannak a tévések a magazintól.
   - Tudom - küzd a könnyeivel a nő. - Senorita Ginger és Senor Fred már megérkezett.

   - (Reklám) -

Santo Quasimodo egyik szűk sikátora. Töpörödött, idős ember sétál megfontolt léptekkel az apró köveken, majd hirtelen befordul egy szűk ajtón. Apró, fülledt helyiségbe ér, amelynek falai mentén polcok emelkednek a padlótól a mennyezetig. Azokon hanglemezek, CD-k, DVD-k, kották, partitúrák tízezrei állnak sorban. A bejárattal szemben pult, amögött szúrós tekintetű, fekete hajú, kreol bőrű férfi áll. Amikor a vendég belép, ő éppen telefonál, de hamar leteszi a készüléket.

   - Jó napot, senor Melchiades! - köszön az öregember.
   - Áldja meg a Szűz Mária, instállom, drága senor Koroknay! - feleli nagyon barátságosan a boltos.
   - Most mondja meg, de igaz lelkére, senor Melchiades, mit szól ehhez a tévés cirkuszhoz?
   - Jaj, drága senor Koroknay, nem volt ám olyan rossz csávó az Augusto. Egyszer eladott nekem egy Callas-összest. Leteszi, aztán sír, hogy az még az apjáé volt. Mondom neki, az lehet, de látod, hogy kettő is karcos, hogy nőjön laptop a hasadba, és a rák billentyűzzön rajta! Na, akkor odaadta szépen elég olcsón. Mondom, nem volt rossz csávó.

   - Valójában én a Ginger és Fred riportra gondolok - feleli csendesen senor Koroknay. - Fel van, kérem, háborodva az egész operakedvelő világ. Mert, kérem, értem én, hogy egy színész házaspárt mutogatnak a tévében, volt olyan a mi időnkben is, csak tévé nélkül, ráadásul az az igazi Ginger és az igazi Fred volt. Azt is értem, hogy ezek, kérem, folyton a nemi életükről beszélnek. Azt eszi ma a nép. De miért kell ehhez odaállítani őket a Teatro Palazzo színpadára? Megszentségtelenítik azokat a szent deszkákat.
   - Nem drága ezeknek ma már semmi - ingatja a fejét senor Melchiades.

   - Kérem, én már semmin nem lepődöm meg. De azért mindennek van határa. Kérem, én harmincöt évet éltem Argentínában, azóta vagyok itt, de még megérhetem, hogy a turáni átok itt is lesújt rám. Az kéne nekem még, hogy Győzike énekeljen a Teatro Palazzóban.
   - Jaj, arra a showmanre gondol, aki adásban ül a vécén?
   - Arra, kérem. Az otthoniak megírták. Ez mégiscsak mindennek a teteje. És én még azt hittem, hogy Kerepesen szeretnék nyugodni.
   - Ne szidja a Győzikét, senor Koroknay. A fiam popzenében utazik. Most adott el jó áron két első nyomású Romanticot. Én azt mondom, mindenki úgy él meg, ahogy tud, hogy a rák halózza szét az egész világot!
   - Igaza van, senor Melchiades - ismeri el senor Koroknay, és egy zörgős zacskóból lemezeket vesz elő. - Lássuk, miből élünk! Ezt hoztam ma.

   - Kodály: Jézus és a kufárok - forgatja a lemezt az antikvárius.
   - Az - bólint elégedetten senor Koroknay. - Ennél szebb kvintpárhuzam a földön nincs. Tudja, amikor Jézus lenéz Jeruzsálemből, és elé tárul a táj.
   - Ugyan - dühödik fel senor Melchiades. - Milyen alpári már, instállom, amikor fúgát csinál, és belezavarodik. Hogy a kórház ablakából nézze a ringlispielt!
   - Micsoda? A világ leggrandiózusabb kórusműve.
   - Ugyan kérem, ezzel a primitív madrigalizmussal? Minek kell neki ellágyulnia, amikor a galambok előkerülnek! Azok egy mocskos állat, minden nap letojja a BMW-met, hogy a kórházi orvosok hajoljanak fülé, és mondogassák, hogy sajnos, sajnos. Mit hozott még?
   - Tessék. Beethoven.
   - Pont ez? Mindenki tudja, hogy ez olyan "mendegél a mandarin" szekvenciákkal van tele. A kettőért adok ötszázat. Jó lesz, mert már zárnék, drága Koroknay úr?
   - Na, adja azt az ötszázat - feleli szomorúan a senor, majd hozzáteszi. - Ebből még a repülőtérig sem jutok ki, nemhogy Kerepesig.

   - (Reklám) -

Néhány nappal később, próba előtt a Teatro Palazzóban. A zenészek a társalgóban gyülekezek, ki-ki egy-egy kávéval, üdítővel készül. Wolfgang Baumgartner, a német származású fagottos álmatagon ül a sarokban. Egyszer csak barátja, Pablo Cortez, a klarinétos löki oldalba.
   - Mi van, megint hakniztál? - nevet.
   Baumgartner fáradtan emeli fel a fejét.
   - Az Art Pallace-ban játszottam a kamarazenekarral. Ne is kérdezd, mi történt velem!
   - Mi történt veled?
   - A lassú tételnél valahogy elragadott a muzsika. Nagyon jól játszottunk tegnap. Csak hátradőltem, és lehunyt szemmel hallgattam, ahogy áradnak azok a fantasztikus dallamok. Aztán egyszer csak úgy tűnt, mintha hiányozna valami. Fülelek, fülelek, és tudod, mi volt az?
   - Mi?
   - Az én fagottszólamom.

Cortez arca elkomorul.
   - Hát én sem voltam boldog, amikor ma felébredtem. Mert tudod, mire ébredtem?
   - Honnan tudnám? Nem nálad aludtam.
   - Fuentes azt nyilatkozta a rádióban, hogy hamarosan valami show keretében Győzike is fellép a Teatro Palazzóban.
   - Ki az a Győzike?
   - Először én sem tudtam - komorul el egészen a klarinétos. - De ezt így nem lehet. Próba után iszunk egy rumot, és elmagyarázom.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Taniguchi Yuki (zongora)
Sipos Péter (hegedű), Filip-Orbán Lilla (brácsa), Jorge Sanz Ramos (cselló)
"Taniguchi Yuki zongora diplomakoncertje"
HÄNDEL: g-moll chaconne, HWV 486
MOZART: 18. (D-dúr) szonáta, K.576
PROKOFJEV: 7. (B-dúr) szonáta, Op.83
CSAJKOVSZKIJ: Dumka, Op.59
BRAHMS: g-moll zongoranégyes, Op.25

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Márványos: Kiss Tamás (tárogató, basszprímtambura), Zabán László (
ének, basszprímtambura, klarinét), Suki Antal (klarinét), Nagy Vivien (tamburabrácsa, ének), Simó Alpár (tamburabrácsa), Makó József (cimbalom), Guttyán Gyula (tamburabőgő), Nagy Ildikó (prímtambura)
"Hangulatkoncert"
A magyar hangok szárnyin

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Gulyás Márta tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Hosomi Riko (zongora)
Nagao Haruka (hegedű), Dráfi Kálmán (brácsa), Shirai Aya (cselló), Fervágner Csaba (nagybőgő)
Failoni Kamarazenekar
Vezényel: Dénes István
"Hosomi Riko zongora diplomakoncertje"
PROKOFJEV: Tíz darab zongorára a Rómeó és Júlia című balettból, Op.75 – 4. Júlia, az ifjú lány; 8. Mercutio; 6. Montague-k és Capulet-ek
SCHUBERT: A-dúr („A pisztráng”) zongoraötös, D.667
SCHUMANN: a-moll zongoraverseny, Op.54

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Rados Ferenc (zongora)
Anima Musicae Kamarazenekar
Művészeti vezető: G. Horváth László
MOZART: F-dúr szimfónia, KV 43
MOZART: F-dúr zongoraverseny, KV 459
SCHUBERT: C-dúr vonósötös – zenekari változat

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgató: Záborszky Kálmán)
Zuglói Filharmónia (művészeti vezető: Záborszky Kálmán)
Hegedűn játszik és vezényel: Baráti Kristóf
MENDELSSOHN: 114. zsoltár, Op.51
MENDELSSOHN: e-moll hegedűverseny, Op.64
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, Op.98

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Piotr Anderszewski (zongora)
Skót Kamarazenekar
Koncertmester: Stephanie Gonley
MMOZART: G-dúr zongoraverseny, K. 453
POULENC: Sinfonietta
MOZART: c-moll zongoraverseny, K. 491
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Szabóki Tünde (ének), Káip Róbert (harsona)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
MALEK MIKLÓS: Harsonaverseny
WAGNER: A nürnbergi mesterdalnokok - Nyitány
R. STRAUSS: Négy utolsó ének
R. STRAUSS: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Op.28
A mai nap
született:
1813 • Richard Wagner, zeneszerző († 1883)
elhunyt:
1949 • Hans Pfitzner, zeneszerző (sz. 1869)
1992 • Ránki György, zeneszerző (sz. 1907)