Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Valódi pletykák alapján - A konkurencia

2006-11-25 09:56:00 Kerékgyártó György - Szűcs József

\"Valódi A Santo Quasimodo-i Fitzcarraldo Repülőtér, csomagellenőrzés. Curo Gomez, a Teatro Palazzo zenekarának karmestere véreres tekintettel várja, hogy átvizsgálják a poggyászát. A biztonsági ember hirtelen két literes üveget húz elő az egyik bőröndből.
   - Ezt nem viheti fel a fedélzetre, uram.
   - Miért, az már vámmentes? - kérdezi megrökönyödve Gomez.
   - Az új rendelkezések értelmében egy deciliteresnél nagyobb kiszerelésű folyadékot nem vihet föl a fedélzetre, sajnálom. És a folyadéknak átlátszónak kell lennie, lágy tárolóban.
   - Ember! - háborodik fel Gomez. - Hogy csináljam én magának, hogy a whisky átlátszó legyen?
   - Sajnálom, uram. Az intézkedés az ön érdekében történik.
   - Az én érdekemben, ember? Maga nem tudja, mit beszél.
   - A terroristák ellen, uram.
   - Miért, a terroristák nem ihatnak whiskyt? Mi közöm nekem ahhoz?
   - Bizonyos folyékony robbanóanyagokat kell kiszűrnünk.
   - Te jó ég! A scotch robbanóanyag? Ezt eddig nem is tudtam.
   - Nem, uram, de meg kell előznünk, hogy folyékony robbanóanyag jusson fel a fedélzetre vagy a csomagtérbe.
   - Rendben, tegyék azt, de adja vissza a whiskymet!
   - Sajnálom, uram, nem lehet. A fedélzeten a stewardessek felszolgálnak italt.
   - Átlátszó whiskyt? Kösz, azt nem kérek. Ki tudja, látom-e még reggel a partitúrát, ha megiszom… Ember, adja vissza a whiskymet! Nem érti? Én rettegek a repüléstől. A halálomat akarja?
   - Épp azt szeretném megelőzni.
   - Na jó - hajol közelebb az egyenruháshoz Gomez. - Van egy ötletem. Maga most visszaadja a whiskyt, én megiszom, és újra beállok a sorba. Megegyeztünk?

- (Reklám) -

A Teatro Palazzo, Esteban Fuentes igazgatói irodája. A direktor újságokat olvas. A Santo Quasimodo-i Liberté cikkének láttán csaknem kiesik a székből. Ebben a pillanatban lép be Dolores Gutiérrez az ajtón.
   - Rosszul vagy? - kérdi a nő.
Az igazgató elvörösödve mutat az újságra.
   - Ez itt azt írja - hebegi -, hogy mióta az Art Pallace működik, színvonalasabb operaelőadásokat tart, mint mi.
   - Ez igaz - feleli szemrebbenés nélkül az asszisztens.
Az igazgatót majd szétveti a méreg, de nem akar vitatkozni.
   - Mit akarsz?
   - A rendőrség nemet mondott.
   - Mire?
   - A Szabadság-kórusra.
   - Elmondanád, miről van szó? - értetlenkedik Fuentes.
   - A múlt héten te írtad alá a kérelmet. Az új rendezői koncepció szerint a Nabuccóban az októberi tüntetések során letartóztatottak énekelték volna a Szabadság-kórust. Ez társadalmilag nagyon mély lett volna.
   - Itt mindenki megőrült? - tobzódik az igazgató. - Amatőrök a Teatro Palazzo színpadán?
   - A rendező szerint ez a módszer a filmezésben már bevált.
   - Te jó ég, még szerencse, hogy a rendőrség nemet mondott - rázza a fejét Fuentes. - Na, jó, elegem van. Kifelé!

- (Reklám) -

Három másodperccel később ugyanott. Alig csukódik be az ajtó, Fuentes elüvölti magát.
   - Gyere vissza!
   - Igen? - mosolyog a visszatérő Dolores Gutiérrez, mint aki sejtette előre, hogy ez fog következni.
   - Most látom, mi van a címlapon - mutatja az újságot a direktor.
   - Ezért nem szabad hátulról olvasni - feleli kioktatólag az asszisztens.
   - Opera épül az Isolán? Mi ez a baromság?
   - Nem az. Tényleg épül. Ugyanazok csinálják, akik az Art Pallace-t.
   - Megőrülök - omlik össze Fuentes. - Minket semmi nem ment meg a csődtől.
   - Hátha mégis - húz elő egy felnyitott levelet Dolores a kezében tartott iratok közül. - Ezt itt Enrice Buenavista írta. Bevásárlóközpontjai vannak, és lelkes operarajongó. Azt írja, amerikai lapokban olvasta, hogy ott próbanapokon amatőrök is vezényelhetnek híres zenekarokat pénzért. Azt is írja, neki minden pénzt megérne, ha vezényelhetné a Teatro Palazzo zenekarát.
   - Ezt helyezzük ad acta! - feleli Funetes. - Gomez ma reggel utazott külföldre, most nem tudom vele megbeszélni.
   - Ezt nem is kell - mosolyog sejtelmesen Dolores. - Tudniillik ennek éppen az a lényege, hogy a zenekar saját karmestere nincs ott…
Fuentes tekintete és szája elkerekedik, majd az igazgató lassan bólint egyet, és a mikrofonon átszól a titkárnőjének:
   - Esmeralda, drága, jöjjön be, levelet fogunk írni. És szóljon a marketing osztálynak, hogy egy fél óra múlva beszédem van velük.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.