vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3629)
A MET felvételei (951)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62200)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
Operett, mint színpadi műfaj (4423)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Mozart-művek korabeli átiratokban
Varga Péter, 2006-11-14 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Mozart-művek korabeli átiratokban Két Mozart-mestermű korabeli átiratokban
Grand Quintetto (eredetileg K.361)
g-moll vonósötös (eredetileg K.516)
Malcolm Bilson, Zwi Meniker - fortepiano
Abigail Graham - oboa, Tóth Mónika - hegedű, Móré László - brácsa, Vályi Csilla - cselló
Hungaroton
HCD 32414

Két fuvolás kvintett Vol. 1. (Vonósötösök korabeli átiratai)
g-moll kvintett, K.516
D-dúr kvintett, K.593
Ensemble Campanile
Hungaroton
HCD 32352

Micsoda? - vonhatják össze szemöldöküket a Gran Partita rajongói. Kedvenc művük átiratban, néhány hangszeren? A borítón a Gran Partita cím szerepel, de mivel itt öt hangszerre átírva hallhatjuk a tizenhárom fúvós hangszerre komponált, híres Szerenádot, jobb, ha ez alapos vizsgálódás után, csak a füzet fellapozásakor derül ki egyértelműen, gondolhatták a szerkesztők, onnan a Gran Quintetto cím. Korabeli átiratban, hiszen akkoriban sem állt mindenkinek tizenhárom fúvós hangszere a sarokban (vagy tizenkettő és egy nagybőgő), de még alkalmilag sem tudott fogadni ennyi zenészt.

Anton Stadler, a klarinétos 1792-ben Hamburgba látogatott, és valószínűleg ő ismertette meg az átírót, Cristoph Friedrich Gottlieb Schwenkét a művel, mert leginkább az ő révén kerülhetett a második menüettbe egy harmadik trió, amely az eredetiben nem szerepel. Viszont minden ellenkező híresztelés ellenére Mozartot már akkor is szerették, Schwenke tehát úgy gondolhatta, egy egyszerűsített hangszerelésű, könnyebben megszólaltatható változatban is hasznos lehet kiadni a Szerenádot. Ma viszont, aki szeretné hallani az eredetit, csak feltesz egy lemezt, és… És akkor jön a kérdés: vajon ki és miért volna kíváncsi erre a változatra?

Egy oka mindenképpen lehet. Nagyszerű előadást hallunk, a Malcolm Bilson vezette csapat szépen, kifejezően beszéli azt a mozarti nyelvet, amit az utóbbi időben a régi hangszeres együttesektől megszoktunk, kis lassítások, gyorsítások, sosem túlozva, bár sok kitűnő művész szolgáltat arra is példát, ennél jóval kevesebb is megteszi, nem feltétlenül ezen múlik a stílusos, kifejező előadás, illetve ez nem igazán szükséges eszköz. De fontos még, hogy a hangzásarányok rendben vannak, a tizenhárom hangszer szólamából az éppen a zongorának jutó játszani való éppen elegendőnek tűnik. A többi, egyáltalán nem mechanikusan elosztott szólam hegedűn, brácsán, csellón és (a fúvós hangszerek közül egyedüliként megmaradt) oboán előadva olyan mű hatását kelti, amely akár így is íródhatott volna eredetileg. A zongorista mellett különösen az oboista szép szólói még az erényei az előadásnak.

Problémásabb a vonósötös megoldása. Bár a füzet szerint a két előadónak annyira tetszett a mű, hogy koncerten saját átiratukban is előadták, a lemezre - nyilván koncepcionális okokból - egy korabeli átirat került. De ami akkor egy házi muzsikálás céljaira készült átdolgozásban megfelelő lehetett, ma és itt lemezen egyszerűen kevésnek hat. Nyilván kell két fortepiano az öt szólam maradéktalan megszólaltatásához, de az is biztos, ha Mozart két zongorára szánja ezt a művet, a faktúra vastagabb szövésű lenne, és a dallamvezetés sem annyira a vonós hangszerek lehetőségeit venné alapul. A fortepianók kopogós hangzása nehezen kelti a folyamatos dalolás illúzióját, és a dallam-kíséret arány is gyakran borul. És ezeken a hiányosságokon már egy akármilyen jó előadás sem igazán segíthet.

Mozart Quintets És hasonló a probléma a két vonósötös fuvolás átiratával. Jó, hogy, az 1780-as, 1790-es években népszerűvé váló fuvola irodalmát Mozart-művekkel akarta gazdagítani Joan Traeg bécsi kiadó, és ezért megrendelt egy ilyen átiratsorozatot, de a hegedűszólam csak olyan kompromisszumok árán volt áttehető fuvolára (megtörve mind a dallamvezetést, mind a hangzási egységet), ami felveti a kérdést, kell-e ma ezt lemezen megörökíteni? Főleg, ha még a felvétel is hajlamos a fuvolát túlságosan előtérbe tolni? Vajon bujkál az egyszerű zenebarátban olyan szintű muzikológusi hajlam, hogy - Mozart és a kor jobb megértése érdekében - mindezt össze akarja vetni az eredetivel? Akar ő párbeszédet folytatni (erre hivatkozik a füzet) egy olyan megszólalással, amely eleve nem a színtiszta igazságot mondja? Még akkor is, ha magával az előadással itt sem kell konfrontálódnia?

Mozart-év van, ilyenkor nagyobb a keletje a csokitól a pólóig mindennek, ami a zeneszerző nevét, képét viseli. Jó könyvek és jó lemezek, jó koncertek is kísérik a nagy felhajtást, szerencsénkre. De ha nagyon megéheztünk, akár ezek a lemezek is csökkenthetik Mozart-étvágyunkat.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)