Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Felhozatal (Ligeti-rekviem / Fischer Ádám)

2006-11-07 22:27:00 - dni -

2006. november 4.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara
Nemzeti Énekkar
Cserna Ildikó, Meláth Andrea (ének)
Vez.: Fischer Ádám

LIGETI: Requiem
BEETHOVEN: VII. (A-dúr) szimfónia, Op.92

Tisztelem a döntést, sőt, örülök, hogy a hangverseny szervezői Ligeti művét választották a megemlékezéshez. Remélem, senki nem feltételezi rólam, hogy bármi bajom lenne azokkal az önhibájukon kívül elcsépelődött rekviemekkel, amelyeket sokszor, talán túl sokszor adnak elő, de ebben az esetben a puszta műsorválasztás komolyabb odafigyelést, koncentrációt feltételez az előadók - és igényel a közönség - részéről, és ez a figyelem számomra mindennél fontosabb.

Lehet, hogy pontosan a komolyabb odafigyelés és koncentráció teszi, de a Ligeti-rekviem most is nagy hatással volt rám. Egyre jobban tetszik a darab!

Egy "kortárs" kompozíció, ami nem a minimal art eszköztelenségével, nem a véletlenszerűséggel, és még csak nem is az atonalitással tüntet. Disszonanciái nem öncélúak, a hangrendszerből adódó feszültségeket, oldásokat maximálisan kiaknázza. Sűrű, és nagyon "erős" zene. Szívbemarkoló, gyomorszorító, velőig hatoló - szóval nincs belsőség, amit érintetlen hagyna.

De méltó-e az előadás?

A Stuttgarti Kamarakórus Requiem-koncertje az idei Tavaszi Fesztiválon igen szép volt. Az ő szögegyenes hangképzésük, tisztaságuk különösen alkalmas kortárs darabokhoz, és a vendég szólisták is nagyszerűek voltak - ahogy erről be is számoltam. Úgy érzem, most joggal tartottam attól az enyhén vibrátós, zsíros hangtól, ami olyannyira jellemző a magyar vegyes karokra, közöttük természetesen a Rádió Énekkarára és a Nemzeti Énekkarra. A hangvétel, a tónus nagyjából meg is felelt a várakozásnak, de ezzel együtt meglepően nagyszabású, "egészséges" hangzást produkáltak. Apróbb intonációs zavarok előfordultak (azért csak nem lehet könnyű hangszeres támasz nélküli ütemek után találkozni a csellószólammal), de kárpótolt a puszta tömeg. Annak idején a stuttgartiak mintegy negyven fővel nyűgöztek le, de most be kellett látnom, hogy ebben a műben igenis rengeteget számít a székhez szögező volumen. Szóval a kórusok igazán nagyon jók voltak.

Nekem pontosan ezért tetszettek a szólisták (Cserna Ildikó és Meláth Andrea) is. Ugyanaz a kissé vibrátós, "operás" hang, de az, ami egyébként az intonáció kárára szokott lenni, most csak inkább emelkedettnek, patetikusabbnak tűnt.

A Rádiózenekar is tisztességesen teljesített, mondjuk ez - a tavaszi fellépőkhöz képest - nem okozott nagy meglepetést, még akkor sem, ha a Rádiózenekar mostanában nem áll olyan előkelő helyen a képzeletbeli rangsorban, mint hajdanában. Fischer Ádám lényegesen szélesebb, az első tételben egyértelműen lassabb tempót diktált mint Bernius. A zeneileg igényes és átgondolt előadáshoz még képzeljük hozzá a Nemzeti Hangversenyterem akusztikáját - szemben a Mátyás-temploméval -, és azt kell mondjam, szép és emlékezetes hangversenyt hallottunk.

A második félidőben előadott Beethoven-szimfónia közben jobban felszínre kerültek a Rádiózenekar gyengéi. Nem hiszem, hogy korábban a Ligeti-mű atonalitása fedte volna el a tisztátalanságokat. Inkább a "hazai" terepen lazuló figyelem okozta a kevésbé összeszedett játékot. Kissé kusza vonósok, bátortalan és pontatlan fafúvók, és úgy általában némi lötyögés. Fischer Ádámnak köszönhető, hogy mégsem kellett rossz szájízzel távoznunk. Nagyon keményen dirigált, így a formai sarokpontokhoz mindig odaértek, dinamikában, tempóban, és úgy általában igen rokonszenves, eleven szimfóniát hallottunk.

Feleségem már a koncert után emlékeztetett: hallottunk már "vezető" zenekart is, szürke és sótlan karmesterrel, de ha már választani lehet, akkor máskor is szívesebben hallgatja ezt a felállást.
Én sejtem melyik koncertre gondolhatott (azért Önök ne találgassanak), és igazat adok neki.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.