vissza a cimoldalra
2020-10-30
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4822)
Richard Strauss (751)
Pantheon (2746)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4153)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4967)
Kimernya? (3830)
Operett, mint színpadi műfaj (4571)
A MET felvételei (1309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Rost Andrea (2055)
Lehár Ferenc (728)
A nap képe (2240)
Jacques Offenbach (484)
Momus-játék (5927)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Valódi pletykák alapján - A leépítés
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-11-04 [ Dalolj nekem ]
nyomtatóbarát változat

Dalolj nekem!A Teatro Palazzo társalgója. Üres az egész, csak Carmelia néni, a büfés olvasgat a pult mögött. Hirtelen két elcsüggedt kürtös, Alvaro és Gonzales lép be az ajtón. A pultnak támaszkodnak.
   - Csókolom, Carmelia néni! - köszönnek udvariasan.
   - Jó reggelt, gyermekeim - feleli Carmelia néni, aki feddőleg rázni kezdi a mutatóujját a zenészek felé. - Ejnye-ejnye, fiúkák. Itt vagytok minden nap, és nem is mondjátok, hogy a karmester úrnak van egy házasságon kívüli kisfia?

   - Ezt honnan tetszik gondolni? - kérdi a beesett arcú Alvaro.
   - Emitt írja a Klikk mai száma - emeli fel az újságot Carmelia néni. - Aszongyahogy: "Curo Gomez törvénytelen gyereke - A volt szerető mindent kitálal. Öt évig volt Curo Gomez (52), a világhírű karmester szeretője a szerencsétlen Marlene (41). A frigyből gyermek is született, a kis Tobias (4), a nős férfi azonban eltaszította magától titkos családját. A megalázott asszony a Klikk olvasóinak mindent kitálal."
   - Nem a Klikk írta a múltkor - kérdezi a kövérkés Gonzales -, hogy Gomez kamasz korában egy gerillatámadásban úgy megsérült, hogy nem lehet gyereke?
   - De - bólint Carmelia néni összehajtva az újságot. - Jól van, most megnyugodtam. Már azt hittem, hazudik az újság. Kértek egy kávét?
   - Kávét! - legyint a sovány és sápadt Alvaro. - Adjon egy dobozos sört, Carmelia néni.

   - Nincs dobozos sör.
   - Hogyhogy? Tegnap még volt sör. Már az is tilos? Nem elég, hogy a dohányzást megtiltották?
   - Sör van, de csapolt. Belénk kötött az az újság, na, tudja, amit a Gloria kisasszony is olvas… az a Café Momus. A dobozos sör miatt. Most csapolt van.
   - Ammá döfi - bólint a pufók Gonzales. - Akkor igyunk!
   - Korsóval? - kérdi a kedves büfés néni.
   - Á, nem, sok lesz az, tessék csak egy pohárral adni!
   Carmelia néni kikanyarítja a két pohár sört.

   - Aztán nem árt ez meg délelőtt fél tizenegykor? - kérdi mosolyogva Carmelia néni.
   - Azért kértünk csak egy pohárral - feleli Alvaro, de rögtön legyint is. - Amúgy meg kit érdekel! Tudja mi a legújabb hír? Most hallottuk. Átszervezés van. Gazdaságilag átalakítják az operaház működését. Azt se tudjuk, itt leszünk-e holnap?
   - Hú, a mindenit - néz fel riadtan Carmelia néni. - Akkor rendelnem kell még egy hordóval. Mindjárt itt lesz az egész zenekar.

- (Reklám) -

Fél órával később ugyanott. Alvaro és Gonzales egy ősi népballadát zümmög a gonosz piranáról és a jóravaló kajmánról. A pufók Gonzales jó kedvében felkiált:
   - Két sört, Carmelia néni, drága!
   - Ez lesz a negyedik, nem fog megártani? - kérdi anyai aggódással a büfésnő.
   - Azért kérünk csak pohárral - vágja rá magabiztosan Gonzales, majd Alvaro vállára borul. - Mondtam én már neked, édes egy komám, hogy valójában trombitás akartam lenni?

Ebben a pillanatban új alak tűnik fel: az ajtón erős testalkatú férfi lép be, aki farmerszerelést hord, a nyitott dzseki alatt Liszt is the Best feliratú pólót. Ő Mike Fayo, a sokat emlegetett zenekritikus.
   - Csókolom - köszön hangosan Carmelia néninek, majd tisztelettudóan a két kürtösnek is.
   - Már csapolt sört mérünk- mondja morózusan a büfésnő.
   - Drága Carmelia néni, azt a cikket nem én írtam, az a Momusban jelent meg - nevet kényszeredetten Fayo.
   - Egyik kutya, másik egy híján húsz - feleli Carmelia néni. - Nem vagyok ám hülye, gyerekem. Meg azt hiszi, én nem tudom, hogy azt beszélik, maga az egyik Brinckmann fiú?
   - Ne adjon a szóbeszédre, én a másik vagyok.
   - És kér is valamit, vagy csak kellemetlenkedni jött már megint?
   - Beszélnem kell a Gomez úrral meg a Fuentes úrral. Kijöttek már?
   - Gomez úr próbál - feleli a büfés nő. - A direktor úr pedig nem mondta, hogy keresni fogja.
   - Akkor felmegyek az irodába - bólint Fayo. - Csókolom.

Sietve el is hagyja a terepet. Alvaro összeakadó nyelvvel jegyzi meg:
   - Ez biztos az átszervezések miatt kémkedik itt. - Majd hozzáteszi. - Még pét kohárral, kezit csókolom.
   - Mondják már, fiúk maguk jól értenek a zenéhez - suttog Carmelia néni még mindig Fayo után lesve, amikor leteszi a két sört. - Maguk szerint a múltkor, amikor arról a Bartók-zongoraversenyről írt kritikát, akkor tulajdonképpen mit akart a zongorista zsebórájával?

- (Reklám) -

Húsz perccel később ugyanott. Esteban Fuentes, a Teatro Palazzo igazgatója siet be holt sápadtan és leizzadtan. Csak úgy magának jegyzi meg, miközben áthalad a helyiségen:
   - Tudtam, hogy a Fayót fogják rám küldeni. - Majd a pulttól hátrafordulva odaszól a két kürtöshöz. - Uraim, maguknak nem kéne próbán lenniük? Egy brandyt adjon, drága Carmelia néni.
   - 267 ütem szünet van, csak utána kell befújnunk a gixert - feleli határozottan Gonzales. - Megtom mutatni a kartipúrában.
   - Nem tod, mert bent hagytuk - csuklik egyet Alvaro.
   - Az mindegy, de benne van - feleli Gonzales a zavar legkisebb jele nélkül. Aztán Fuentes felé fordul. - Drága direktor úr, azt mondja meg, de őszintén: igaz, hogy kirúgások lesznek?
   - Ezt honnan veszik? - kérdi az igazgató, a pultra csapva a kiürült poharat.

   - Hát hallottuk - ismeri el Alvaro.
   Az igazgató megint maga elé dörmög:
   - Na, hál' Istennek! Már azt hittem, a belső információáramlás sem a régi. - Kínosan elmosolyodik. - Igen, igaz. Holnap rendkívüli társulati ülés. - Majd Carmelia nénihez fordul: - Tessék nekem adni két üveg sört! De a legjobbat!
   - Lelkecském, maga nem szokott inni - álmélkodik a kantinosnő.
   - De most meghalt Barajas művész úr. Nem csak a világ legjobb basszistája volt, hanem a barátom is.
   - A Juanito? - kapja szájához a kezét Carmelia néni. - A múltkor még itt tréfálkozott. Micsoda egy mókamester volt, Isten nyugtassa!

   - Isten nyugtassa! - biccent a keresztet vető Carmelia néni felé a direktor. - Hiányzik a kórusból egy basszus. Azt mondta, mielőtt még bement a kórházba, hogy ő beáll. Mondtam, ne viccelj, Juanito, én nem tudok annyit fizetni. Mire ő: ne viccelj, két üveg sörért elvállalom. Hát én azt a két üveget most megiszom az ő emlékére.
   Carmelia néni kiteszi a két üveg jégbe hűtött méregdrága cseh sört, majd óvatosan megkérdezi:
   - Hát a kórusban ki lesz a basszus, lelkecském?
Fuestes letörli a szájáról a sörhabot:
   - Kit érdekel az, Cermelia néni? Még az is lehet, hogy holnap az egész bandát kirúgom.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Jean-Efflam Bavouzet, Nemecz Andrea (zongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
Haydn: 20. (C-dúr) szimfónia, Hob. I:20
Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára, K. 365
Haydn: 104. (D-dúr) szimfónia, Hob. I:104 („London”)

19:00 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
vez.: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
A keringő örök!
Válogatás a Strauss-család és kortársaik műveiből

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

Prunyi Ilona (zongora), Banda Ádám (hegedű), Perényi Miklós (cselló), Rumy Balázs (klarinét), Tóth Sára Rebeka (fagott)
"Beethoven plusz"
Beethoven: 4. (B-dúr) zongoratrió, op. 11 („Gassenhauer”)
Glinka: d-moll („Patetikus”) trió
Beethoven: 7. (B-dúr) zongoratrió, op. 97 („Főherceg”)
A mai nap
született:
1907 • Ránki György, zeneszerző († 1992)
1957 • Shlomo Mintz, hegedűs
1967 • Leonidas Kavakos, hegedűs
elhunyt:
1974 • Harangozó Gyula, táncos, koreográfus (sz. 1908)