Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Salzburgi napló - 2

2006-10-11 11:48:00 Heiner Lajos

Harmadik nap (aug. 28.)
Viva! Mozart

A szokásos gazdag reggeli (lágy tojás, felvágottak, sajtok, ropogós zsemle, narancslé, kávé), utána indulás be a városba, nyitáskor már ott vagyok Mozart szülőházában. Sokadszorra persze, ám mindig talál az ember valami újat, most tűnt fel, milyen magas ez az épület, a korabeli építészetet figyelembe véve különösen.
Nyilván ahogy öregszem, kezd nehezemre esni a lépcsőmászás.
Öregedés: a Katedrális alatti ásatások megtekintése nem jelentett élményt. Ha arra gondolok, hogy gimnazistaként még régész akartam lenni…


Kilátás a salzburgi várból

Viszont mindenki figyelmébe ajánlanék egy eldugott kis ékkövet, a Panoráma Múzeumot. A Residenzplatzon található, a postán keresztül (!) van a bejárat. Fő attrakciója egy 1829-ből származó, a korabeli Salzburgot mutató körkép - kicsit hasonló jellegű, mint a Feszty-körkép Ópusztaszeren, csak persze jóval kisebb -, aztán számos olajfestmény a XIX. század jelentős városairól, s interaktív képernyő is, ahol ujjunkkal \"vándoroltatva\" behozhatjuk a régi és a mai Salzburg ugyanazon részeit, madártávlatból.

Ezután jött idei salzburgi látogatásom egyik legnagyobb élménye, a Neue Residenz (a Mozart téren idén nyitott új múzeum) Viva! Mozart elnevezésű monstre kiállítása.
Leírhatatlan, összefoglalni is nehéz, mi található itt 1500 négyzetméteren. Az első terembe belépve szinte teljes sötétben kavarog egy kép a Mozart korabeli Salzburgról, a sarokban egyik partitúrájának eredetije (számos megtekinthető - köztük a K.1. is), aztán a Mozart életében fontos szerepet játszott családtagok, rokonok, kortársak biográfiája, majd árnyjáték, a következő teremben a látogatót menüett-táncolásra tanítják.
A komponista szerette a kávét - tehát egész szobát szenteltek a kor kávézási szokásainak, érezzük a kávéillatot, nem véletlenül, hiszen ezután lépünk be a kis kávéházba, megkóstolhatjuk pl. a mandulás tejet.

Nekem leginkább az az interaktív lehetőség tetszett, ahol az egyik Mozart-darab részletének hangzását saját magam variálhattam, tetszés szerint ki-be kapcsolva hangszereket ill. hangszercsoportokat, miközben szemem előtt futott a partitúra.
A gyerekek számára Mini Mozart, ahol speciális állomásokon játékosan fedezhetik fel maguknak a zeneszerzőt.
Különösen megható, ahogy a térre néző egyik ablakban távcsőbe nézhet az ember - mely persze a Mozart-szoborra van irányítva.
A kiállítás 2007. január 7-ig tekinthető meg, aki arrafelé jár, ne hagyja ki!

Ennyi kulturális élmény után változatosságra volt szükségem, megnéztem - megnéztem? szinte végigfutottam - a Természettudományi Múzeumot.
Hic et nunc, mivel nem tartozik a Momus profiljába csak annyit, hogy hihetetlen, ebben a kissé eldugott épületben mi minden rejlik - dinók és brontók makettjei, hatalmas és kisebb akváriumok gyönyörűséges vagy éppen ocsmány halakkal, a Föld korszakainak bemutatása, vagy, a teljesség igénye nélkül pl. annak a szemléltetése, hogyan keletkezik a villámlás.
A szomszédban lévő lifttel felutaztam a Mönchsberg tetejére, hogy pár képet csinálhassak az esőben fürdő városról.

\"Salzburger Aztán irány az Augustinerbrau, ismét egészen más hangulat. A Salzburger Nachrichten különkiadásának címlapjáról üdvözölhetem kedves Olvasóinkat (*), a szervezők exkuzálták magukat, hogy nem volt idő Momus-szívet készíttetni.
Itt van Ausztria legnagyobb sörcsarnoka és a legtöbb férőhellyel rendelkező sörkert. De nem ezért híres a hely - hanem azért, mert a helyben, manufakturálisan készített sört még mindig fahordókból csapolják.
Megtekinthettem - vezetéssel - a sörgyárat, a múlt század húszas éveinek technológiája, ez adja az itteni sör hasonlíthatatlan aromáját.
Telve valamennyi terem, fúvószenekar játszik, igen vidám a hangulat.

Váltás, nagy kontraszt: a Berlini Filharmonikusok koncertje Sir Simon Rattle vezényletével.
A Berliniek hangversenyei a Fesztivál legkeresettebb eseményei közé tartoznak, általában lehetetlen rájuk jegyet kapni - no, itt voltak üres helyek. Ahogy a dirigens rövid bevezetőjében közölte: első alkalommal szólal meg itt a teremben XXI. századi muzsika. A komponisták születési dátuma 1952-1971 közötti volt, a művek zöme aszteroidákkal állt kapcsolatban, merthogy a Berliniek, illetve Rattle ötleteként kortárs komponisták folytatták Holst A bolygók című darabját.
Nem kívánok a meglehetősen vegyes színvonalú, helyenként bombasztikus művekről részletesen szólni (különösen zavaró volt Brett Dean Komarov zuhanása c. alkotása, és akkor hol marad Pacajev meg a harmadik társuk?). Üdítő színfoltot jelentett Dutilleux három éve írt darabja (Correspondances), Barbara Hannigen szólójával - elegáns, gracilis, tipikusan francia bájú darab. S megható volt látni, ahogy a kilencven esztendős komponista megköszöni a tapsokat.
Lefekvéskor csillagok vibráltak a szemem előtt.

Negyedik nap (aug. 29.)
Hegyen, várban, folyón, no és a makik

A salzburgi vár, avagy talán az erődítmény a helyesebb kifejezés, ott trónol a város fölött - története a XI. századtól datálódik.
Gyalog is fel lehet kapaszkodni, de érdemesebb siklóval (engem bolondnak nézett a többi utas, amikor az első megállónál kiszálltam - az csak technikai célra van, nem az utasoknak, de hát az emberbe annyira a prágai sikló rögzült…).
Egy napot is el lehetne a várban bolyongani, a csodálatos belső termekben (koncertek rendszeres színhelyei), a marionettek világában, számomra a Vármúzeum zeneszerszámai, s a török zene európait érintő hatását bemutató zenés magyarázat jelentették a legnagyobb élményt (naná, hogy itt is főleg Mozarthoz kapcsolva).

Le a temetőbe, meg kell nézni Bernhard Paumgartner sírját, kevesen tettek oly sokat Salzburg zenei életéért a múlt században, mint ő. Rövid látogatás a katakombákban, meg a Michael Haydn-emlékházban, aztán vízre szálltam.
A Salzachon csak pár éve állítottak vissza a (séta)hajózást, egy speciális, alig 30 centiméter merülésű panorámahajóval, melyet két, egyenként 340 lóerős motor hajt - képes az óránkénti ötven kilométeres sebességre is.
A vízről a város egészen más arculatát mutatja, a hajózáshoz szakszerű magyarázat társul.


A salzburgi vár

Rövid buszozás után szakadó esőben érkezem a Hellbrunni Kastélyhoz, az idő nem alkalmas arra, hogy a tréfás szökőkutakat, a vízi játékokat ismét megnézzem.
Irány az Állatkert, Európa egyik legnagyobbja. Földrészek szerinti elrendezésben az állatok, közismertek és ritkák, apró makiktól a hatalmas rinocéroszig. Gyerekek és felnőttek egyaránt élvezik.

Este ismét a Berlini Filharmonikusok Sir Rattle irányításával, most, illendően az évfordulóhoz, csupa Mozart. A \"kis\" és a \"nagy\" g-moll szimfónia között az Esz-dúr sinfonia concertante.
A K.183-at Sturm und Drang indította Rattle, úgy hiszem, teljes joggal (nem találok magyarázatot, hogy a 17 éves Mozart miért írja meg ezt a tőle szokatlan hangvételű, szinte Mendelssohnt idéző darabot, ahogy azt sem értem, hogy nagyjából ebben az időben miért komorul el Haydn hangja s kezdi komponálni moll szimfóniáit, vagy mi késztette Goethét a Wertherre).
Érdekes volt a Sinfonia concertante interpretációja is, májusban a Philharmonia Zenekar tolmácsolásában Londonban hallottam, hegedűs hölggyel és domináló brácsás úrral, itt pont vica versa: Frank Peter Zimmermann nagyszerű violonista, uralta az előadást, a reprezentatív Tabea Zimmermann, igaz, gyönyörű hangon, ám inkább csak asszisztált.
A K.550-es szimfónia pedig szöges ellentéte volt Harnoncourt két nappal korábbi interpretációjának - ott nagyzenekar, itt erősen redukált, majdnem kamarazenekarnyi ensemble, ott gyönyörű, szinte buja szólók, itt minden kicsit szárazabb, célratörőbb, egyértelműbb.
Ki mit akar - szép, okos, de makrancos lányt, vagy unalmasabb, de házias, hű feleséget.

Ötödik nap (aug. 30.)
Mozart\'s Chicken Balls

A Mozart-lakóházat mindenki ismeri, aki még nem, úgyis megnézi, ha Salzburgban jár, ezzel nem töltöm az időt - amúgy az elmúlt évhez képest csak annyi változott, hogy végre megjavították a Mozart utazásait bemutató interaktív elektromos táblát (elég primitív kókálmány).

Viszont szólnom kell egy eldugott, intarziás ékszerdobozocskáról, a Salzburgi Barokk Múzeumról. Mirabellplatz 3 - de így szinte lehetetlen megtalálni, tessenek elindulni a kert a Mozarteum felőli oldaláról, gyönyörű a kilátás a Várra, és ha annak háttal állunk, igen hamar egy jobb oldali szögletbe kell bemenni. (Orangerie, de így senki sem tudott felvilágosítást adni).
Be kell menni. Maga az alapgyűjtemény (Rubens, Tiepolo, Maulbertsch és mások) is lenyűgöző, de talán még érdekesebbek az időszaki kiállítások, augusztusban a Hagenauerekről. Ez a dinasztia talán bárki másnál nagyobb hatást gyakorolt Salzburg szellemi, művészi életére (Lorenz Hagenauer a Mozartok házigazdája, időnként hitelezője volt, aztán ld. Kajetant és a Dominicus-misét, a Johann által megálmodott Neutort, meg Johann Baptist Szűz Mária-emlékművét, lehetne hosszan sorolni a példákat, a kiállítás remekül fogja össze e nagyhatású família történetét).

Aztán másra vetemedtem. Városszerte hirdettek a Mönchsbergi Modern Múzeumban egy kiállítást, \"Kunst auf der Bühne\" címmel. Ezt a betonmonstrumot utálom - akárcsak a salzburgiak többsége -, bár már korábban el kellett ismernem szokatlan dolgait, érdekes megoldásait (drinnen persze).
Mozart-év, naná, hogy az ember először a figyelemfelkeltő \"Mozart\'s Chicken Balls\" elnevezésű kis termet pécézi ki magának (belépés csak 16 éven felülieknek).

Sötét szobába lépek, óriási a rendetlenség, egyfajta Dexion-Salgó elemekből építették fel az egészet, de graffitivel, szertedobált rongydarabokkal, ócska bútorokkal, egyáltalán, valami óriási rendetlenséggel.
Egyvalami konzekvens: a polcokon fekete gipsznyuszik százai sorakoznak, katonás rendben.
A belépő szemét rögtön egy képernyő köti le. Rizsparókás férfi fekszik egy amúgy üres kádban, öt elegánsan, rokokó stílusban öltözött férfi állja körül, nyitott a sliccük és épp önkielégítést végeznek. A következő feltűnő díszletelem ezzel vis-á-vis egy forgó körtáblára való vetítés, a kádban fekvő férfi arcát most telespriccelik, majd tojásokat törnek szét fölötte és rákenik az arcára.
Ettől jobbra újabb monitor. Középkorú, joviális, kefebajszos férfi könyököl egy ablakpárkányra, barna egyenruhában, bal karján stilizált horogkereszt. Gyerekeknek, fiatal nőknek integet, akik az ablak alatt óriási struccokat sétáltatnak.
Mindeközben az Istenek alkonya zárójelenete szól.
Egy másik sarokban külön kis kuckó, felette a felirat: Mozarts goldenes Urklo, az előbb látott férfi további barnaruhásokkal, köztük egy bajszos nővel, valamiféle gigantikus föld alatti csirkekeltetőben sétál.
Amúgy a kiállítás mottója: Wagner wusste Mozart kein Wunderkind war.

Gondolom, sikerült érzékeltetnem a dolog üzenetét, szimbolizmusát, eszmei mondanivalóját, jövőbe mutatását.
Ha valakinek igen, árulja el nekem is.
Erre sört kell inni, természetesen Mozart jegyében.

\"Mozart A Stiegl Sörgyár múzeuma, úgy gondolom, páratlan a világon (állítom ezt a Colorado-beli Coors-nál, a pilsenieknél, a brüsszeli Cantillonban, a koppenhágai Carslbergnél, stb. stb. tett látogatásaim tükrében is!). A régi sörgyár épületét alakították át a sörfőzés, sörfogyasztás, sörkultúra bemutatóhelyévé.
Dokumentált, hogy Mozart Stiegl sört ivott.
A híres emberek sörrel kapcsolatos mondásai közül talán a Slezaké tetszik a leginkább: \"Az egész operaéneklésben a legszebb a rákövetkező szomjúság egy pohár sörre.\"

Este a Mozart Házban az Idomeneo. Az épületet gyönyörűen rendbe hozták, az akusztika fantasztikus, az állóhelyekről is látni az egész színpadot. Ursel és Karl-Ernst Hermann rendezése új szereposztásban került színre. Maga a produkció ötletes, kihasználja nemcsak a színpadot, hanem a zenekari árok köré épített folyosókat is. A szereposztás pedig parádés, a címszerepben a valóban meggyőző Ramón Vargas, Idamanteként Magdalena Kozená, Ekaterina Siurina mint Ilia és Anja Harteros Elettraként, de a legpompázatosabb az EGÉSZ érzete, köszönhetően leginkább Sir Roger Norrington dirigálásának a Camerata Salzburg élén. A művet korábban mindig kissé unalmasnak találtam - most éreztem rá, az első érett Mozart-opera.
Nagy este volt.
Az érdekes napot egy korsó Trumer Weizennel kellett megkoronáznom.

(Folyt. köv.)

(*) A \"címoldal\" persze kamu, 2 euróért (jótékonysági célra ment az összeg) bárkiről készítettek ilyen fotót és szkennelést.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.