Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Dalolj nekem! - CCLVI / XXVIII.

2006-10-07 08:46:00 Kerékgyártó György - Szűcs József

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

\"Dalolj Tallózás a Santo Quasimodo-i sajtó napi híreiből.

\"Az egész A motoros naplóján szocializálódott ország azt hiszi, hogy nálunk forgatják a Disznó-öböl 2-t: ma már minden orgánum igyekszik kíméletlenül a polgár arcába vágni, hogy Che visszatért. Ekkora marhaságot azóta nem hallottunk, hogy Oswald lőtt. A félszemű vak is láthatja, hogy az egész randalírozó banda nem más, mint a Santo Quasimodo FC béközepe, már bocsika.\"
(Santo Quasimodo-i Liberté)

\"Értéket közvetítenénk, ha hagynának már békibe.\"
(Santo Quasimodo-i Városi Televízió)

\"Hol van itt a demokrácia? - tesszük fel a kérdést. Hol van a demokrácia, amikor a média néhány szivarozó, sárgásakat köpő, zubbonyos rendbontót azonosít az egész néppel? A városnak rendet kellene tartania, ehelyett hagyja, hogy a lump elemek otthonainkat fenyegessék. Épp itt volna az ideje, hogy a polgármester lemondjék, mielőtt lesújt a népharag.\"
(Santo Quasimodo-i Conservative)

\"A gerillák szállta területen az ingatlanok ára 27,4%-ot esett.\"
(Santo Quasimodo-i Napi Gazdaság)

    - (Reklám) -

Az Aranzabal ház luxusul elit szalonja. Odakint Federico Garcia Lorca, a dobermann üvölt fájdalmasan, részben mert megmondták neki, hogy Alejandro gerillák foglya, részben mert az állatetető véletlenül rálépett a jobb mellső lábára. Don Diego elfehéredve ragadja meg felesége kezét.
   - Na, de drága Isabellám, nyugodj meg!
   - Légy átkozott, Don Diego Aranzabal! - átkozódik az asszony. - Légy átkozott!
   - Nyugodj meg, Isabellám, minden rendbe fog jönni.
   - A fiad randalírozó szélsőjobboldali kommunista futballszurkoló gerillák kezébe került, te pedig azt mondod, minden rendben lesz? Légy átkozott!
   - Ezt már mondtad.
   - Akkor is légy átkozott!
   - Ezt ne mondd még egyszer!
   - Légy átkozott!
   - Ne mondjam még egyszer, hogy ne mondd még egyszer!
   - Miért, akkor mi lesz? - önti el a vér Donna Isabella agyát. - Légy átkozott, légy átkozott, légy átkozott!
   - Hogy mi lesz? - kérdi felpaprikázódva Don Diego, és eltűnik az ajtó mögött. Alig fél perccel később a közben már elcsendesült Federico Garcia Lorca vinnyogása hangzik fel. Kisvártatva visszatér a don.

   - Te belerúgtál a kutyába? - habzik Donna Isabella szája.
   - Bele én.
   - Belerúg a kutyába! - vet keresztet és tárja az égnek a karját az asszony. - Istenem, mit vétettem, mit vétettem, belerúg a kutyába! Meg fogsz te ölni engem. Miattad halok meg.
   - Haljál, csak, kit érdekel?
   - Nézd csak végig a halálomat! Leülök ide a fotelbe és meghalok. Direkt. Nézd csak meg! Itt halok megfele!
   - Haljál!
   - Itt halok meg, nézzed csak!
   Ebben a pillanatban a komornyik lép be.
   - Asszonyom, uram, szervírozhatom a kávét?
   - Ó, hogyne - feleli szenvtelen hangon a don.
   - Kivételesen a sütemény helyett bon-bont hozzon hozzá, kérem - mondja Donna Isabella kimérten. Amikor a komornyik kimegy, a donhoz fordul. - Veled még számolok. Te pirana!
   - Az nálunk nem is honos - vágja rá Don Diego.

    - (Élő közvetítés az Állatvédegylet petíciójának benyújtásáról) -

Valamivel később Don Diego elitül luxus dolgozószobájában ül, és vadul telefonál. A tőzsdeügynökét hívja.
   - Idefigyelj - mondja -, zárásig veszel nekem ötvenért narancsdzsemet és harmincért kávét… Nem, kérlek, nem adod el holnap nyitáskor, megtartjuk… Nem kérek a tanácsaidból. Ha a gerillák megszállnak mindent, virágozni fog a feketepiac*. Te csak vásárolj, addig én lekötök két új raktárat.
   Alighogy leteszi a kagylót, megint csörög a készülék. Don Rafael Esperanza szól bele.
   - Mit akarsz? - csattan fel Don Diego.
   - Idehallgass, Diego - próbál határozott lenni az Esperanza-ház feje. - Abban egyezetünk meg, hogy ha Alejandro elveszi Gloriát, elengeded a tartozásomat.
   - Nem kell emlékeztetned, hogy miben egyeztünk meg.
   - Rendben - gurul méregbe a hanghordozás hallatán Don Rafael. - De mi lesz, ha Alejandro, hogy úgy mondjam, nem tér vissza a véreskezű, machetés gerillák szivarozó karmai közül?
   Kis csend a telefonban, majd Don Deigo határozott hangja hallatszik:
   - A mi családunkban ilyesmi nem fordulhat elő. Akarsz még valamit, vagy csak szórakozásból foglalod le a legfontosabb telefonvonalamat?

Vége a CCLVI / XXVIII. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton közlik, hogy vagy feketedni a virágpiac.




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.