vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
A MET felvételei (943)
Operett, mint színpadi műfaj (4423)
Régizene (3628)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62199)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Jó éjt, rüpők szellem! (Az Egri-Pertis Duó Mendelssohn-lemeze)
Balázs Miklós, 2006-10-05 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Az Egri-Pertis Duó Mendelssohn-lemeze MENDELSSOHN:
Sonata in D Major
Sonata in G Minor
Midsummer Night's Dream
Andante con Variazioni, Op.83a

Duo Egri & Pertis

Hungaroton
HCD 32410

Két erős csapat játszik a klasszikus zenei lemezgyűjtés tágas küzdőterén. Az egyik szilárd tábor a klasszikus remekművekre esküszik, nekik a Jupiter-szimfóniából két tucat lemezük is van, ők Olivier Messiaen nevéről talán nem is hallottak, de ha kell, akár Sydney-ig zarándokolnak egy még nem ismert Furwängler-koncertfelvételért, melyet meg nem erősített hírek szerint egy északír mikrokiadó publikált Caracasból kicsempészett kalózmásolatról. Mások előbb tesznek a kosárba Boulez-etűdöket, melyeket egy méla-fejcsóváló meghallgatás után fintorogva lemezes polcuk hátsó fertályára száműznek, mintsem még egy lemezt vásároljanak Schubert "Nagy" C-dúr szimfóniájának már meglévő egy-két verziója mellé.

Jóllehet a frontvonalak korántsem olyan merevek, s nem vésték annyira mélyre a lövészárkokat sem a felek, hogy ne lehetne viszonylag szabadon mozogni a szekértáborok között; ezzel együtt a két világ meglehetősen távol esik egymástól, még ha a zene mindenek felett álló szeretete közös is bennük. A csata nem ádáz, nem vérre megy, legfeljebb egy-egy szarkasztikus megjegyzés vagy célt ért poén jelzi az ágyúk dörgését, s hogy szárazon tartják a puskaport az éber harcosok. Előbbiek sosem kérdőjelezik meg a századok során megmerevedett koncertrepertoárt, utóbbiak mást sem tesznek. A kettő között, mintegy közvetítőként áll fehér zászlót lengető rúdra támaszkodva egy szintén nem kisszámú sereg, akik akképp kívánják elsimítani a felek közötti tradicionális konfliktusokat, hogy amikor csak tehetik, a remekművek szerintük el nem hanyagolható genealógiájára figyelmeztetnek. Ők - nem megfeledkezve a "nagy művek" előjogairól - intő ujjal róják meg a fellengzős Toscanini-rajongót, bizony Vivaldi is volt a világon, s Mozart utolsó néhány szimfóniájához, vagy más korszakos mesterművekhez gyakran rögös út vezet, melyet dokumentálni és feldolgozni cseppet nem lebecsülendő feladat.

Utóbbiak például őszinte örömmel képesek rácsodálkozni egy-egy újonnan előbukkant Bach-áriára, vagy - mint jelen CD esetében - egy frissen felfedezett Mendelssohn-zsengére, mondván, későbbi jeles művek csírái szunnyadnak bennük. Bár az utóbbi évtizedekben leginkább a barokk és régi zene volt képes a legmeggyőzőbben bővíteni a kánont, lemaradva ugyan, de még szép sikereket könyvelve robog utánuk a klasszika és a romantika, sokszor korántsem teljesen ismeretlen neveket dobva be újfent a köztudatba, mint Ries vagy Raff és még sorolhatnám, látványosan kisatírozva zenetörténeti ismereteink eddig szűzfehéren ásító foltjait. A romantikus zeneirodalom, már csak a nemzetközi koncertéletben betöltött, némileg privilegizált pozíciói miatt is, még mindig képes felszínre hozni olyan értékeket, melyeket nem csak egy szűk szakmai grémium ítél méltánytalanul elfeledettnek, de olykor a szélesebb közönség heveny bólogatását is kiváltják.

A Hungaroton első felvételeket publikáló lemezei a művészek kompetenciája és őszinte lelkesedése mellett innen is nyerik sikerüket. Hogy jó időben jó helyre nyúlnak, a szerkesztőket illeti a dicséret, ha melléfognak, s netán fárasztó fércművek peregnek ki a kiadó kapuján, a balfogás következményeit is ők viselik. Nem pusztán egy adott CD piaci sikere a mérvadó, még ha nehéz volna is eltekinteni ettől az összefüggéstől, hanem a száz meg száz helyen íródó személyes zenetörténetek is mesélhetnek múlhatatlan diadalokról és el nem évülő felfedezésekről. Nincs itt most hely és idő felsorolni, hány alkalommal szerzett feledhetetlen perceket, vagy járt példaértékű tanulsággal e sorok írójának egy Hungaroton - "1st Recording" CD meghallgatása, legyen elég annyi: sokszor. Ha pedig az ember egyik kedvenc szerzőjétől lát napvilágot valami illatos-friss gyermekkori szárnypróbálgatás, hát annál nagyobb a várakozás. Hiszen a mendelssohni életmű sokak számára még mindig a sziporkázó Vonósoktettel kezdődik, holott az már az Op.20-as műjegyzékszámnak örülhetett!

A kiadó ezen legújabb lemezén Felix Mendelssohn-Bartholdy egy gyermekkori, eddig nem ismert, két zongorára írott szonátája és egy rövidke szonátatétel kapott helyet, mely művek Peter Ward Jones kutatásainak köszönhetően válhattak közkinccsé. Mellettük a szerző talán legnépszerűbb művének, a Szentivánéji álomnak a négykezes zongoraletétje szólal meg, végül az Op.83a jelzésű variációsorozat csatlakozik hozzájuk a lemez utolsó majd' negyedórájában. Jól tudjuk, a csodagyerek Mendelssohnt már idejekorán Mozarthoz hasonlították a kortársak, a páratlan zenei memóriával és hangszeres tudással rendelkező ifjút nevelője, Karl Friedrich Zelter Goethéhez, a korszak legnagyobb filosz-tekintélyéhez is beajánlotta. Az ősz mester, akit a legenda szerint sem a heroikus Beethoven-szimfóniák, sem a lírai Schubert-dalok nem késztettek megindultságra, elismerően nyilatkozott a serdülő Mendelssohnról.

A lemezen a művek előadói a kiadó állócsillaga, az Egri & Petis Duó, az ő nevük - a hazai népszerűség mellett tekintettel számos meleg hangú külföldi visszhangra - valóságos márkanév a négykezes- és kétzongorás zeneirodalom kedvelői számára. Olyan brand, amely egy hosszan érlelt, nemes konyak címkéjén mosolyog, vagy egy patinás, ódon whiskygyár cégéréről letekintve int feltétlen tiszteletre. Ennek fényében növekszik az elvárás is a zongorista-házaspár produkcióival szemben; mi tagadás, magam is komoly reményekkel fogtam a lemez meghallgatásához.

Az eredmény minden derűlátó várakozásomat igazolta: az Egri & Pertis Zongoraduó most is a legmagasabb művészi színvonalat képviseli ebben a korunk által bántóan elhanyagolt repertoárban, a négykezes- és kétzongorás-irodalomban. A lemez három jól elkülöníthető szakaszában (a D-dúr szonáta a g-moll szonátatétellel, a Szentivánéji álom kísérőzene négykezes átirata és az Andante con Variazioni) az előadók csalhatatlan ízléssel találják meg a műveknek megfelelő hangot és hangulatot. A mozarti modorban írt bájos kis szonáta épp olyan tetszetős, gáláns-intim produkcióban szólal meg, akár a komolyabb hangvételű Variációk a maga fennköltségében. A Szentivánéji álom hallgattán pedig az az ember érzése, nem hallotta még a művet az, aki csak a zenekari változatot ismeri, olyan imponáló magabiztossággal épülnek fel a formák, válnak el és szaladnak egymásba a szólamok, olyan szépen és finoman rajzolódnak ki a mű legkülönbözőbb színei tételről tételre; a bolondos Szentivánéj minden rezzenése hiánytalanul elénk tárul. Egri Mónika és Pertis Attila zongorakettőse cseppet sem erőlteti a nagyzenekar hangszíneinek imitálását, inkább a zongora lehetőségeire bízza, milyen utat enged e páratlanul izgalmas muzsika kibontásának.

"Fel, tapsra hát, ki jó barát" - szól Puck, a ripők kobold a játék zárszavában: a szemünk előtt fel- és tovatűnő apró szellemek, tündérek gondtalan tánca babonázza, Oberon és Titánia évődése, Theseus és Hippolyta násza, s persze az egymásra talált szerelmesek boldogsága fakasztja mind szélesebb mosolyra a hallgatót.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)