vissza a cimoldalra
2018-07-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60961)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7303)
Udvardy Tibor (190)
Operett, mint színpadi műfaj (3639)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2807)
Erkel Színház (9443)
A díjakról általában (1027)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (941)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Verdi-felvételek (539)
Balett-, és Táncművészet (5529)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Dalolj nekem! - CCLVI / XXV.
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-09-16 [ Dalolj nekem ]
nyomtatóbarát változat

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek


Dalolj nekem! Az elit és luxus kis, hegyi kunyhó. Beatriz az ágyon hever, Alejandro épp az ósdi rádiót próbálja beüzemelni. Ahogy a potmétert tekergeti, hol a Tosca egy részlete, hol egy mérkőzés közvetítése jön be.
   - Ugyan, hagyd, drága Alejandro! - mondja Beatriz. - Inkább heverj ide mellém! De előtte vedd le azt az átkozott gipszet!
   - Nem, ó, nem - feleli Alejandro. - Azt akarom, hogy a legjobb legyen. - Kicsit még tekerget, majd hirtelen kiegyenesedik. - Most figyelj! - húzza ki magát büszkén.
   Dörömbölés hallatszik.
   - Ez valami kortárs dolog lesz - mondja Beatriz.
   - Nem, ez az ajtó volt - tűnődik el Alejandro, és a következő pillanatban be is vágódik a deszkákból ácsolt ajtó. Odakintről néhány szúrós tekintetű, bepiszkolódott arc bámul befelé.

    - (Reklám) -

A Teatro Palazzo luxusul elit próbaterme. Francisco zongorán kíséri az éneklő Gloriát. Amikor vége, a férfi felpattan, és lelkendezve tapsol a lánynak.
   - Bravo, bravo! - kiabálja. - Csak még egy Schubert-dalt!
   - Ugyan, kedves Francisco - hangzik a válasz -, hiszen ez már a hetedik.
   - A kilencedik - vágja rá Francisco. - De ki számolja, ha ilyen gyönyörűséget hall?
   - Igazán jöhetne Beatriz - mondja Gloria. - Nem szokott elkésni.
   - Igen, jöhetne, hogy végre elpróbálhassuk a mi kettősünket. Istenem, Gloria, ön nem is tudja, milyen régóta várok arra, hogy én önnel kettőst énekelhessek. Oh!
   - Ez számomra is megtiszteltetés - süti le pilláit Gloria.
   - Oh, oh! - csapja le a klaviatúra fedelét zavarában Francisco.

Ebben a pillanatban Arturo de Santiago y Compostella de Villalonga lép be, a portás és teremőr.
   - Maguk kire várnak, kis kezit csókolom? - kérdi.
   - Beatrizra - feleli Gloria illedelmesen.
   - Jaj, kis kezit csókolom, arra hiába - feleli kedvesen Arturo. - A direktor úr most szólt, hogy hirdessem ki, Valente kisasszony nincs a városban, elmarad máma minden.
   - És merre van? - csodálkozik el Francisco.
   - Eltűnt, vagy mi - feleli az orrát szíva a portás. - Aztat nem szokják a magamfajta orrára kötni.

    - (Orrcsepptől az orrkötésig - ismeretterjesztő kisfilm) -

Az elitül luxus fakunyhó a hegyek között, Alejandro és Beatriz rémülten nézi az ajtónyílásban álló katonai ruhás muchachókat. Egyre elviselhetetlenebb a szivarfüst odabent, ráadásul az egyik férfi néha sárgásakat pök a sarokba.
   Néhány perc várakozás után váratlanul szétnyílik a férfiak fala, és egy ugyancsak tetőtől talpig katonai ruhába öltözött, szakállas, bajszos, vörös csillagos barrettsapkát viselő alak lép be, aki ráadásul szintén szivarozik. Alejandro szeme elkerekedik.
   - Ernesto! Te itt? Azt hittem, meghaltál Bolíviában!
   - Fidellel megegyeztünk, hogy ezt adjuk be. Az ellenség nem tudhatja, hogy bujkálok, amíg ki nem tör a világforradalom. Két hét múlva szerdán valószínűleg lehet, hogy megcsináljuk.

Ernesto mosolyog, Alejandrónak pedig felelni sincs ideje, mert az ajtón most egy testhezálló, fehér, flitterekkel kivarrt ruhába öltözött, nagydarab, kacsafrizurás férfi ring be a csípőjét rázva, gitárral a kezében*, és énekelni kezd:
   - Viva… öööö… Las Vegas?
   - Elvis! - kiált fel Alejandro. - Mindig tudtam, hogy te nem halhattál meg!
   Mielőtt azonban Elvis mondhatna valamit, Ernesto rászól:
   - Húzódj félre, király elvtárs! Egyébként meg kértelek már, hogy ezt a kapitalista témájú dalt ne énekeld!

Egy harmadik alak érkezik. Idősebb, kopaszodik, és kecskeszakálla van. Alejandrónak a lélegzete is eláll.
   - Ön… ön… ön…? - hebegi. - Azt hittem, a mauzóleumban fekszik.
   - Ugyan! - vágja rá a jövevény. - Én éltem, élek, és élni fogok. És most… óóóóó, hát ezt el sem hiszem: narancsmarmalád! - Alejandróék feje fölött leemel valamit a polcról. - És a svéd népi elvtársak kötetei! Fantasztikus!

Vége a CCLVI / XXV. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton közlik, hogy kék antilopbőr cipőben.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1927 • Kurt Masur, karmester († 2015)
1954 • Hollós Máté, zeneszerző