vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangszernek lenni (Philippe Jaroussky: Beata Vergine)
Johanna, 2006-08-24 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Italian motets - Jaroussky Beata Vergine
Italian motets dedicated to the Virgin Mary, 17th century

Philippe Jaroussky - countertenor
Marie-Nicole Lemieux - contralto
Ensemble Artaserse

EMI / Virgin Classics
00946 344711 2 1

Szerencsére az utóbbi évtizedekben világszerte hatalmas a változás a "régi zene" előadásmódját illetően. Zenetörténészek, gyakorló zenészek egyaránt fantasztikus dolgokat vittek véghez kutatásaik során, s minden jel - például Philippe Jaroussky lemeze is - arra mutat, hogy mára már olyan hagyományt teremtettek a zenepedagógia terén is, melynek segítségével az ifjú generáció sokkal könnyebben sajátíthatja el (főként külföldön persze) ennek az előadói stílusnak csínját-bínját.

Az énekhang, mint eszköz - ellentétben jó néhány hangszerrel - nem sokat változott az évszázadok során, mindössze annyi a különbség, hogy ma már nincsenek kasztrált énekesek.
S annak dacára, hogy a "hangszer" gyakorlatilag változatlan formában áll rendelkezésre, az éneklési technika merőben megváltozott. Pedig a bel canto éneklés még a XIX. században is használatos volt. Feltételezések szerint nem sokban különbözött attól, amit a barokk korban használtak, de merőben más volt, mint a mai, "modern" énektechnika. A XX. század elején készült is néhány hangfelvétel akkor már nem túl fiatal, de igen jó bel canto technikával rendelkező énekesekkel. E stílus hanyatlása Robert Donington szerint váratlanul következett be, és erősen okolható érte Puccini és Wagner. (Donington részletesebb eszmefuttatását elolvashatják A barokk zene előadásmódja c. könyvében.)

Mindig irigyeltem az énekeseket. A jó énekeseket persze. Akik azt tesznek a hangjukkal, amit csak akarnak, minden érzésüket, gondolatukat képesek saját testükkel, saját hangjukkal kifejezni. Mindig úgy képzeltem, fantasztikus érzés lehet "hangszernek" lenni, minden segédeszköz nélkül zenélni.
Érzésem szerint így énekel Philippe Jaroussky is. A 28 éves francia kontratenor zenei pályája a Versailles-i konzervatóriumban indult, ahol hegedülni tanult. Énekelni 1996-ban kezdett, 1999-ben már fellépett a francia Il Seminario Musicale együttessel, s mára már több mint egy tucat CD-felvétele van.

Legújabb lemezén XVII. századi itáliai motetták, a velencei és római iskola képviselőinek szerzeményei hallhatók.
A motetta 1200 körül alakult ki, mint a többszólamú vokális zene egyik legfőbb műfaja. Jócskán megváltozott az elkövetkező századok során, a kifejezetten egyházi műfaj világivá alakult, majd ismét visszatért egyházi "használatba" is, s mire a XVII. században Európa déli részén elterjedt, már az 1-4 szólamú basso continuo kíséretes, szólisztikus motetta volt az egyik fő típusa.

A barokk küszöbén születtek ezek a muzsikák, amikor éppen kibontakozóban volt Itáliában a "zene uralma". Ahogyan Szabolcsi Bence fogalmaz: "Soha azelőtt és azután nem volt ilyen általános a zenei műveltség, s nem tartozott a zene ennyire az élethez, nem volt benne ennyire része mindenkinek."
Mindegyik darab igazi gyöngyszem. Szöveg és zene tökéletes egységet alkot, rendkívül beszédszerű dallamok, tiszta harmóniák, hatásos disszonanciák.

S mindezt Jaroussky lenyűgöző könnyedséggel, hajlékonysággal, tökéletes technikával nyújtja át a hallgatónak. Énekhangja, amikor arra van szükség, gyöngéd és hajlékony, de ha kell, virtuóz és határozott, tisztán, szinte éterien cseng. Jaroussky muzikalitásához kétség nem fér, s úgy vélem, az érzelmek kifejezésével sincs különösebb gondja.

A hat fős Ensemble Artaserse már nem először szerepel Jaroussky felvételein. A lemez egyik legnagyobb erősségének érzem a hangszeresek és az énekes közötti kitűnő kommunikációt és a többnyire pontos intonációt. Remek érzés ilyen üdítően tiszta hangközöket hallani.
Talán az együttes hangzása néhol lehetne kicsit levegősebb, áttetszőbb (pl. Sances Stabat materében), de összességében nagyon szép és rendkívül értékes felvétel született. Öröm megismerni ilyen lenyűgöző, igen ritkán felhangzó zenéket és tehetséges, fiatal művészeket.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)