Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Három a, három a - karmester, avagy Bánkról elmondják

2006-08-18 10:17:00 Heiner Lajos

2006. augusztus 16.
Szeged
Varga Mátyás Színháztörténeti Kiállítóháza

Beszélgetés a Szegedi Szabadtéri Játékok múltjáról, jelenéről és jövőjéről
Vendégek: Pál Tamás, Gyüdi Sándor és Kesselyák Gergely karnagyok
Műsorvezető: Márok Tamás

\"Gyüdi
Gyüdi Sándor
A Varga Mátyás Alapítvány szerkesztő-háziasszonya, Kovács Ágnes három olyan muzsikust nyert meg kötetlen beszélgetésre, akiknek pályája elválaszthatatlan Szegedtől, s így persze a Szegedi Szabadtéri Játékoktól is.
Kovács Ágnes röviden felvázolta a Szabadtéri indulásának történetét, majd átadta a szót Márok Tamásnak - az ő első kérdése természetesen a meghívottak Szegedhez való kapcsolatát firtatta.

A vendégek doyenje, Pál Tamás vallja, hogy Szeged meghatározó szerepet játszott pályájában, művészi fejlődésében: fiatal zenészként nyarait a Szabadtérin töltötte korrepetitorként, karmesterként a Spartacusszal debütált, aztán jöttek azok az évek, amikor - megszakításokkal - az operatársulat vezetőjeként, a Szegedi Szimfonikusok főzeneigazgatójaként működött.

Gyüdi Sándor, a Szimfonikusok vezetője - most választották újra ismét, öt esztendőre - szeretettel beszélt arról, mennyit köszönhet muzsikusként Pálnak. A Szabadtérin lassan két évtizede dolgozik - kevesebben tudják, hogy az ő vállán nyugszik a komolyzenei produkciók technikai háttere is.

Kesselyák Gergelyt anno Pál Tamás szerződtette Szegedre, a Mágnás Miska dirigálására. A Szabadtéri jelenlegi művészeti vezetője rögtön fel is elevenített egy kedves emléket: egy szilveszteri előadáson nem állt rendelkezésre a zenekar. Így négy dirigens helyettesítette azt - a félig felemelt zenekari árokba kijött Pál Tamás, két karnagy kollégája, Kardos Gábor és Koczka Ferenc, meg Kesselyák, aki őket vezényelte…
Előtte összegyűjtötték a karmesteri pálcákat, persze meg volt beszélve, hogy nem Kesselyák húzza a legrövidebbet.

A szó ezután a Bánk bánra terelődött. Gyüdi Sándor két rossz élményéről nem akart beszélni, de megemlítette a Magyar Televízió filmjét, s persze a Pál dirigálta moziváltozatot is - mindkettőt sok szeretettel.

\"Pál
Pál Tamás
Márok Tamás megkísérelte Pál Tamást csőbe húzni - Simándy mellett egy másik tenoristára is célzott, akit Pál a Szabadtérin dirigált. Mint kiderült, az Ottót éneklő, akkor az operai fachra áttérő Kovács Józsefről szólt -, persze a beszélgetés ezután sokáig Simándyról szólt. Pál Tamás elmesélte, hogy \"minden próbán tudott valami olyasmit tenni, ami az embert megérintette, megpofozta és tanult belőle valamit, másrészt minden este tudott csinálni valami olyasmit, ami a várost felfordította, híre ment.\"
Látható megrendüléssel beszélt a tenorról, \"aki időnként minősíthetetlen tempóbeli bakugrásokat és megállásokat csinált, viszont ettől lett olyan a darab, amilyennek lennie kellett\".

Pál ezután a Bánk-film születéséről beszélt, arról, hogy egy mások szerint eleve kudarcra ítélt koncertszerű előadás ötletét \"átvitte\", arról, hogy miért akarta felgyújtani az Erkel Színházat (a Melindát éneklő Rost Andrea lemondása miatt botránytól félt, szerette volna, ha nincs is előadás…), s mégis, élete talán legnagyobb fogadtatása volt az este - amely sikert Pál énekeseinek tud be.

Kesselyák a miskolci operajátszás \"újjáélesztése\" kapcsán beszélt a Bánkról - harmincvalahány előadást élt meg az első szezonban!
Márok Tamás Kesselyák idei koncepcióját firtatta. A válaszban elhangzott az operai előadások számának emelése (emlékeztetőül: tavaly és tavalyelőtt a Nabuccót két-két estén tűzték műsorra), az idei három előadás szükséglete a kettős szereposztás: egyrészt az operafilm megismert, népszerű énekeseivel, másrészt olyan művészekkel, akik - legalábbis részben - most interpretálják először a szólamot.
Kesselyák a két szereposztás közötti \"szakmailag nagyon termékeny egymásra hatásról\" tett említést.

Gyüdi Sándoré volt a következő \"feldobott labda\", a Szabadtéri Játékok koncertjeié. Tudott, hogy ezek korábban sosem arattak igazán nagy sikert (noha pl. Fischer Annie is szerepelt a fellépők között), ugyanakkor a pár éve bevezetett \"ingyenes koncert\" igazi favorit a szegediek körében. Gyüdi reálisan beszélt arról, hogy ebben mi a szerepe az ingyenességnek, mi a hely hangulatának, s - kivételes szociális érzékenységről téve bizonyságot - taglalta, hogy a jelenlegi körülmények között sok zenebarát számára ez az egyetlen mód a Szabadtéri meglátogatására.
Szólt arról, hogy a nemzetközi hírű, Juronics vezette balettegyüttest is sikerült megnyerni a célnak.

\"Kesselyák
Kesselyák Gergely
A jövő?
Kesselyák az idő (és az időjárás) szorítását hozta fel. Egyelőre a hétvégék a biztos műsornapok, noha a musicalek esetében ez kezd \"kitolódni\". A \"sztárokat\" komplex színpadi produkció számára egyre kevésbé lehet megnyerni, de gálára igen (az elmúlt években Caballé, Cura, Rost Andrea lépett fel így), és az újszegedi színpad számára is több feladatot remél.
Az est moderátora átment Krőzusba, persze elvi síkon - megkérdezte, ha az anyagi források korlátlanok lennének, kinek mi volna a vágyálma?

Gyüdi Sándor kapott először szót (és mikrofont) - és voltaképpen kollégái kívánságait is tolmácsolta:
- Slágeropera mellett egy kevésbé ismert.
- Wagner.
- A Szabadtéri felkérésére írt ősbemutató.

Tenni lenne mit - Kesselyák hozott két, igen szomorú statisztikai adatot.
Az egyik egy internetes felmérés, miszerint a fiatalok legjobban a spenótot utálják, ezt viszont az opera követi… A másik egy zuglói közvélemény-kutatás, itt az opera a lehetséges kikapcsolódási formák legutolsója.

Varga Matyi bácsi házának kertjét elfoglalták az érdeklődők - zömében nyugdíjaskorúak, ám több fiatal is, reményt keltve, hogy talán a Bánk hétvégi előadásain is képviseltetik magukat.


  Fotók:
- A Szegedi Szimfonikus Zenekar honlapja
- Veréb Simon





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.