Bartók zenekari művei / Budapesti Fesztiválzenekar

BARTÓK - Orchestral Music
Budapest Festival Orchestra
Ivan Fischer
Universal / Philips
3 CD
475 7684

Rosszul veszi ki magát, ha valaki azért panaszkodik, mert nehéz a munkája. Ha tényleg profi az ember, akkor a hidrával és az erümanthoszi vadkannal is mosolyogva, tánclépésben szálljon szembe. Ráadásul hanglemezről véleményt mondani tényleg könnyű. Bárki meg is teszi, ha már egyszer végighallgatott egy felvételt.

Most azért mégsem bánnám, ha egy lelkes programozó már megírta volna azt a csodaszoftvert, ami egy számítógép meghajtójába helyezett CD-ről nem csak MP3-ba tud tömöríteni, hanem a szövegszerkesztőn keresztül kész recenziót is képes nyomtatni.

Igazi stresszhelyzet, de most nem is arról van szó, hogy milyen jó a zenekar, van-e elég spiritusz a karmesterben és nem tolták-e el nagyon a hangmérnökök, zenei rendezők... Művészi önérzetről, sértődésekről, hovatovább hisztiről - és persze pénzről, sok pénzről van szó. Már eddig is van akkora skandalum, hogy az ember legszívesebben kimaradna az egészből.

Sajnos nincs rá módunk. Természetesen nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást a Fesztiválzenekar most megjelent Bartók-albumáról, de úgy sem tehetünk, mintha ennek semmi köze sem lenne az összkiadás körül kirobbant vitához.

Maguk a felvételek régebben, 96-ban illetve 97-ben készültek, de a Philips kiadónál most három CD-re gyűjtve jelentek meg, mint \"Béla Bartók Orchestral Music\". Bár a cím azt sugallja, de a sorozat mégsem teljes. A zenekari művek javát megkapjuk, de egy igazi összkiadás bizonyára tartalmazná - többek között - például a Négy zenekari darabot, a Két képet, vagy akár a nagy balettek szvit-változatait is. Na meg az angol-francia-német után a magyar nyelvű kísérőszöveget...

Nem mintha az \"ellentábor\" rendelkezne teljes sorozattal, viszont a nálunk is sokat méltatott Momus-díjas NFZ Hungatoron lemezről meghallgatható ugyanaz a Concerto és a Táncszvit. Tessék összehasonlítani! \"Akinek van füle a hallásra, hallja!\"

De mit is? Különbséget?

Persze, hogy hallom a különbséget. Sőt, nagyon-nagyon sok különbséget hallok. Egyszer ezt, egyszer azt! Igen, például a Táncszvit harmadik tételében a Kocsis milyen kemény, féken tartott tempóval indít, és milyen elképesztő ritardando - és pauza - után robban a folytatás. Vagy azt, hogy a Concerto utolsó tételében mennyivel \"analitikusabban\" szól a Fesztiválzenekar. A pianissimóban is jól hallható, tűszúrás-szerű hangsúlyok szólalnak meg a vonósokon ott, ahol az NFZ virtuózan száguldott keresztül.

Ráadásul mindig abban a felvételben tudok valami többlet erényt fölfedezni, amelyiket éppen hallgatom. Mindig az a jobbik, amelyik éppen szól, és mindkettő jobb, mint bármelyik korábban hallott felvétel!

Legalább az időtartamokba tudnék kapaszkodni! Igaz, Bartók általában megadta a \"durata-értéket\", nem hagyott túl sok lehetőséget a tempók szabad értelmezéséhez, de azért az akusztikai viszonyok, a hangzás sűrűsége, és sok minden más miatt a karmester mégiscsak karmester!

Fischer Concertója mintegy 36:13, Kocsisé 36:44. Százalékosan elhanyagolható különbség, ráadásul ezek összidők, tartalmazzák az adott esetben eltérő tétel-szüneteket is. A Táncszvitben mindez fordítva, vagyis Kocsis a gyorsabb - pontosan 5 másodperccel...
Röstellem, de nekem ennyi különbséget sikerült fölfedeznem, és nem többet.

Hogy végül is melyiket választanám a saját Bartók-összkiadásom számára? Ezt sem tudom. Talán azt, amelyik hamarabb a kezembe kerül. Szerencsére nem nekem kell döntenem - még nagyobb szerencsémre nekem már mindkettő megvan...