Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

A szófiai Zeneakadémia névadója (Pancho Vladigerov kamaradarabjai)

2006-07-10 08:51:00 Johanna

\"Pancho PANCHO VLADIGEROV:
Vardar - Bolgár rapszódia, Op.16
Két improvizáció, Op.7. Nos. 1&2
Két darab, Op.20 Nos. 1&2
Két bolgár parafrázis, Op.18 No.2 - Racsenyica
Trió, Op.4

Zádory Édua Amarilla - hegedű
Rudolf Leopold - gordonka
Hegedűs Endre, Hegedűs Katalin, Raluca Stirbat - zongora

Hungaroton
HCD 32301

Pancho Vladigerov Svájcban született, 1899. március 13-án. Nagyon korán kezdett zongorázni, amolyan csodagyerekként tartották számon. Sumenben, majd Szófiában éltek, ahol 10 éves korától zeneszerzést is tanult. Apja halála után ikertestvérével és anyjával Berlinbe költöztek, s Vladigerov ott folytathatta zenei tanulmányait.

1918-ban és 20-ban is elnyerte a Mendelssohn-díjat. 1920 és 32 között Max Reinhardtnak dolgozott a berlini Német Színházban, mint zeneszerző és zongorista, majd visszatért Szófiába, ahol 1940-ben a Zeneakadémia professzora lett.
Számos műfajban alkotott. Otthonosan mozgott az opera, a balett, a szimfonikus zene világában, írt öt zongoraversenyt, két hegedűversenyt, kamaraműveket, dalokat, korálokat, színpadi zenéket.

A világ 1920-ban ismerkedhetett meg Vladigerov nevével, amikor Bécsben kiadták műveit, és a Deutsche Grammophon lemezen is megjelentette azokat. Mint zongorista és zeneszerző Európa nagy részét bejárta.

A lemezen elsőként elhangzó \"Vardar\" Bolgár rapszódia ebben a formájában 1922-ben született meg, majd 1928-ban zenekari változat is készült belőle. Sok mindenhez hasonlítható zene, népies elemekkel sűrűn tarkítva, virtuóz hegedűszólammal. Rapszodikus, romantikus kuszaság, amelyben a hegedűművész csillogtathatja technikai tudását.

Egészen más, kissé impresszionista hangulatú muzsika az Op.7-es Két improvizáció első darabja, az Erotikus költemény. A Népi stílusban című már inkább Liszt világát idézi.
Az Op. 20-as Két darab sem ismerteti meg velünk Vladigerov saját hangját, pedig ha az ember fél órája hallgat egy igencsak ismeretlen komponista műveit tartalmazó CD-t, már eléggé kíváncsivá válik, kivel is áll szemben.

A Racsenyica címet viselő darab, amellett, hogy népies, kicsit bartókos jegyeket visel magán, leginkább a \"búsuló legények a falusi fogadóban\" jellegű hangulatot ontja magából.

A lemez talán legizgalmasabb darabja az 1916-ban született Trió. Bár imitt-amott erősen emlékeztet Csajkovszkíj muzsikájára, mégis sokkal inkább megkomponáltnak, sokkal tudatosabbnak érzem, mint a lemezen szereplő korábbi műveket. Persze romantikában, szívdobogásban, sóhajtozásban és túlcsordulásban itt sem szenvedünk hiányt, azért mindenképpen figyelemreméltó kompozíció.

Zádory Édua Amarilla virtuóz technikával, könnyedén, bár néhol kisebb intonációs bizonytalanságokkal hegedül, szereti az érzelgős dallamformálást, az agresszív hangsúlyokat, a bő amplitúdójú, öblös vibrátókat. Képességeiről ennél sokkal többet - Vladigerov művei alapján - sajnos nehéz kideríteni.
Partnerei, Hegedűs Katalin, Hegedűs Endre, Raluca Stirbad és Rudolf Leopold is tisztességesen helytállnak a bolgár komponista muzsikájának hű tolmácsolásában. Annyira biztosan, hogy legalább egy-két szóban őket is megemlíthetné a booklet.

Vladigerov 1978-ban halt meg. Olyan zeneszerzőket élt túl, nem is kevéssel, mint Bartók, Schönberg, Berg, vagy Webern, de zenéjén mindez nem nagyon érezhető. Igaz, e lemezen 1930 után született művei közül egy sem szerepel, így zeneszerzői fejlődéséről semmiféle képet nem kapunk.
Az viszont bizonyos, hogy hazájában nagyon fontos szerepet töltött be a zenei életben, komponistaként és pedagógusként egyaránt. Nagy tisztelet övezi munkásságát, ami például abban is megnyilvánul, hogy halála után róla nevezték el a szófiai Zeneakadémiát.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.