Dalolj nekem! - CCLVI / XIV.
Bevezető | Ki kicsoda? | Az előző részek tartalma | Az előző részek |
Esteban Fuentes irodája. Az igazgató elitül és luxusul, valamint gyanútlanul dolgozik, amikor kopogtatás nélkül Yolanda Martinez lép be az ajtón. A nő érzékien a férfire néz, szó nélkül a bárszekrényhez lép, whiskyt tölt, majd az intarziával bevont hűtőszekrényből jeget vesz elő, és az italba teszi.
- Jól fog esni ebben a melegben - nyújtja át a poharat.
Fuentes ridegen pillant rá.
- Most dolgozom - közli, és nem nyúl a pohár felé.
- Megmasszírozom a vállad - sétál egy párduc járásával a férfi mögé Yolanda, és Fuentes vállába markol.
- Megmondanád végre, mit akarsz? - kérdi morózusan a férfi.
- Csak eszembe jutottál - duruzsolja a nő. - Nincs ebben semmi. C\'est la brie.
- Vie! C\'est la vie - javítja ki Fuentes. - A brie, az egy sajt. Na, áruld el szépen, hogy mit akarsz!
- Csak egy kis szerepet. Egy icipici szerepecskét - gügyögi Yolanda, nyelvével Fuentes fülcimpáját lefetyelve. - Ennyit igazán megígérhetsz nekem így, place to place.
- Face to face - javítja ki Fuentes. - Milyen szerepet?
- Gloriáét. Ő úgysem játszhat már. Ki tudja, mikor épül fel.
- Tévedsz - vigyorodik el az igazgató. - Don Diego épp az imént telefonált. Gloria hamarosan kijön a kórházból, és megkezdheti a nyári évadot. Csak néhány próbára lesz szüksége. Menj szépen a dolgodra!
Yolanda - mint akit pók mart meg - hátraugrik.
- Te… Te…! - hebegi.
- Csak azt ne mondd, hogy pirana, mert az nálunk nem honos! - vigyorog Fuentes.
Yolanda az ajtóhoz ront, felrántja, de mielőtt kiviharzana, még visszafordul egy pillanatra.
- Jáspiskígyó!
Döngve csapódik mögötte az ajtó.
- (Reklám) -
A Santo Quasimodói kórház folyosója. A ciszt zümmögő kávéautomata* előtt egy fiatalember jár fel-alá zaklatottan, virággal a kezében: igen, az ifjú Franisco Ferrer. Már-már Gloria szobájának kilincsére tenné a kezét, amikor egy tejfelesszájú virágküldönc kopogtat be az ajtón, és belép egy malomkeréknyi csokorral. Oldalt kártya lóg le, ezzel a felirattal: El Fanatico.
Franciscót elönti a pír, legszívesebben a ciszt ciripelő automatához vágná a csokrot, de a következő pillanatban már jön is vissza a küldönc. Így inkább megembereli magát.
Amint a küldönc eltűnt a folyosó végén, rászánja magát, és belép a szobába. Gloria pillái a fiú láttán boldogan verdesnek.
- Oh, Francisco! - mondja erőtlenül, de mosolyogva.
- Oh, Gloria - feleli Francisco, és az ágy mellé térdel. Csokrát a többi virág mellé helyezi gyötrődve, de megjegyzés nélkül. - Én nem akarom zavarni, tényleg igazán. Csak tudni vágyom, hogy van?
- Nyugodjon meg, Francisco - rebegi Gloria. - Hamarosan kijövök, és énekelni is fogok.
- Oh, micsoda boldogság! - kiált fel Francisco. - Micsoda boldogság ez nekem. Tudja meg Gloria, megkaptam Sánchez szerepeit!
- Oh, hát ez igaz? - lelkesül fel Gloria.
- Igaz, igen, igaz. Így tehát remélhetem, hogy nem csak zongora és narancsdzsem mellett, hanem a színpadon is együtt énekelhetünk!
- Oh!
- Oh!
- Akkor hát találkozunk, ha felépültem?
- Oh, igen! Találkozzunk felépülése után négykor a Kehelyben.
- Olyan ismerős ez… - tűnődik el Gloria - De mindegy is! Most adja ide az ágytálat, Francisco, és menjen! Isten önnel! Felépülésem után négykor a Kehelyben. De legyen inkább fél öt, mert lehet, hogy késem egy picit.
- (Az Elektronikus Médiáért Felelős Testület által elrendelt 2 perces kényszer-adásszünet, büntetésből, egy öt évvel korábban leadott 5 perces fogászati oktatófilmért, amelyben egy hatodikos gyereknek személyiségi jogokat sértően látszott a bal felső hatosa) -
A Teatro Palazzo próbaterme. Alejandro egy áriát gyakorol Beatriz Valente zongorakíséretével. A férfi hangja hirtelen bizonytalanná válik. Beatriz abbahagyja a zongorázást, de nem dühödik fel. Szavalni kezd:
- \"S ha torkod égeti köször,
ha égő gégéd szöszt mötöl,
s nem ok,
hogy hazád, Jokkmokk
oly távol,
ha a garat másért szorul:
csak énekelj, mint Vaxjö népe,
csak dalolj, és élj boldogul!\"
Alejandro elmosolyodik egy pillanatra, aztán komorságba burkolózik.
- Gloria hamarosan kijön a kórházból, az apám mondta - közli.
- Ez csodálatos - lelkesül Beatriz.
- Igen - bólint Alejandro. - De akkor el kell vennem őt feleségül. Az apám ragaszkodik hozzá.
Beatriz elkomorodik.
- Gloria éppen hozzád való - mondja fájdalmas hangon.
- Nem szeretem őt - mondja Alejandro. - Sőt, ami jó hír, ő sem szeret engem. A bajban társak lettünk, de csak társak, barátok. Megegyeztünk, hogy amíg jobb ötletünk nem támad, ő betegséget színlel. A szerencse hozzánk szegődött, mert Gloria valóban beteg lett. Naponta ötször hányt, csodálatos! De hamarosan gyógyultan jön ki, és én nem kérhetem ezek után, hogy ismét ő áldozza fel magát értünk.
- Mi sem egyszerűbb - mosolyodik el Beatriz. - Most színlelj te valami betegséget!
- És a színház?
- Alejandro! Az életedről van szó, a boldogságodról - mondja Beatriz mélyen a férfi szemébe nézve. - Egyébként pedig ki lehet találni olyat, ami mellett még járhatsz a próbákra.
- Csodálatos vagy, mint egy kortárs svéd népköltés! - ujjong Alejandro. - Mondj is el még egy verset, mert örül az én szívem!
Vége a CCLVI / XIV. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)
* A szerzők ezúton mondanak köszönetet a névtelenül robotoló kávéautomata-hangolók millióinak.