vissza a cimoldalra
2018-10-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61190)
Kedvenc felvételek (149)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1125)
Kimernya? (2775)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2937)
Zenetörténet (244)
Kiss B. Atilla (191)
Operett, mint színpadi műfaj (3734)
Lisztről emelkedetten (931)
Kolonits Klára (1078)
Élő közvetítések (7462)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1507)
Franz Schmidt (3200)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (289)
A hangszerek csodálatos világa (183)
Giacomo Meyerbeer (653)
Jonas Kaufmann (2276)
Opernglas, avagy operai távcső... (20149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Dalolj nekem! - CCLVI / XIV.
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-07-01 [ Dalolj nekem ]
nyomtatóbarát változat
Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

Dalolj nekem! Esteban Fuentes irodája. Az igazgató elitül és luxusul, valamint gyanútlanul dolgozik, amikor kopogtatás nélkül Yolanda Martinez lép be az ajtón. A nő érzékien a férfire néz, szó nélkül a bárszekrényhez lép, whiskyt tölt, majd az intarziával bevont hűtőszekrényből jeget vesz elő, és az italba teszi.

    - Jól fog esni ebben a melegben - nyújtja át a poharat.
    Fuentes ridegen pillant rá.
    - Most dolgozom - közli, és nem nyúl a pohár felé.
    - Megmasszírozom a vállad - sétál egy párduc járásával a férfi mögé Yolanda, és Fuentes vállába markol.
    - Megmondanád végre, mit akarsz? - kérdi morózusan a férfi.
    - Csak eszembe jutottál - duruzsolja a nő. - Nincs ebben semmi. C'est la brie.
    - Vie! C'est la vie - javítja ki Fuentes. - A brie, az egy sajt. Na, áruld el szépen, hogy mit akarsz!
    - Csak egy kis szerepet. Egy icipici szerepecskét - gügyögi Yolanda, nyelvével Fuentes fülcimpáját lefetyelve. - Ennyit igazán megígérhetsz nekem így, place to place.
    - Face to face - javítja ki Fuentes. - Milyen szerepet?
    - Gloriáét. Ő úgysem játszhat már. Ki tudja, mikor épül fel.
    - Tévedsz - vigyorodik el az igazgató. - Don Diego épp az imént telefonált. Gloria hamarosan kijön a kórházból, és megkezdheti a nyári évadot. Csak néhány próbára lesz szüksége. Menj szépen a dolgodra!

    Yolanda - mint akit pók mart meg - hátraugrik.
    - Te… Te…! - hebegi.
    - Csak azt ne mondd, hogy pirana, mert az nálunk nem honos! - vigyorog Fuentes.
    Yolanda az ajtóhoz ront, felrántja, de mielőtt kiviharzana, még visszafordul egy pillanatra.
    - Jáspiskígyó!
    Döngve csapódik mögötte az ajtó.

    - (Reklám) -

A Santo Quasimodói kórház folyosója. A ciszt zümmögő kávéautomata* előtt egy fiatalember jár fel-alá zaklatottan, virággal a kezében: igen, az ifjú Franisco Ferrer. Már-már Gloria szobájának kilincsére tenné a kezét, amikor egy tejfelesszájú virágküldönc kopogtat be az ajtón, és belép egy malomkeréknyi csokorral. Oldalt kártya lóg le, ezzel a felirattal: El Fanatico.
    Franciscót elönti a pír, legszívesebben a ciszt ciripelő automatához vágná a csokrot, de a következő pillanatban már jön is vissza a küldönc. Így inkább megembereli magát.
    Amint a küldönc eltűnt a folyosó végén, rászánja magát, és belép a szobába. Gloria pillái a fiú láttán boldogan verdesnek.

    - Oh, Francisco! - mondja erőtlenül, de mosolyogva.
    - Oh, Gloria - feleli Francisco, és az ágy mellé térdel. Csokrát a többi virág mellé helyezi gyötrődve, de megjegyzés nélkül. - Én nem akarom zavarni, tényleg igazán. Csak tudni vágyom, hogy van?
    - Nyugodjon meg, Francisco - rebegi Gloria. - Hamarosan kijövök, és énekelni is fogok.
    - Oh, micsoda boldogság! - kiált fel Francisco. - Micsoda boldogság ez nekem. Tudja meg Gloria, megkaptam Sánchez szerepeit!
    - Oh, hát ez igaz? - lelkesül fel Gloria.
    - Igaz, igen, igaz. Így tehát remélhetem, hogy nem csak zongora és narancsdzsem mellett, hanem a színpadon is együtt énekelhetünk!
    - Oh!
    - Oh!
    - Akkor hát találkozunk, ha felépültem?
    - Oh, igen! Találkozzunk felépülése után négykor a Kehelyben.
    - Olyan ismerős ez… - tűnődik el Gloria - De mindegy is! Most adja ide az ágytálat, Francisco, és menjen! Isten önnel! Felépülésem után négykor a Kehelyben. De legyen inkább fél öt, mert lehet, hogy késem egy picit.

    - (Az Elektronikus Médiáért Felelős Testület által elrendelt 2 perces kényszer-adásszünet, büntetésből, egy öt évvel korábban leadott 5 perces fogászati oktatófilmért, amelyben egy hatodikos gyereknek személyiségi jogokat sértően látszott a bal felső hatosa) -

A Teatro Palazzo próbaterme. Alejandro egy áriát gyakorol Beatriz Valente zongorakíséretével. A férfi hangja hirtelen bizonytalanná válik. Beatriz abbahagyja a zongorázást, de nem dühödik fel. Szavalni kezd:
    - "S ha torkod égeti köször,
    ha égő gégéd szöszt mötöl,
    s nem ok,
    hogy hazád, Jokkmokk
    oly távol,
    ha a garat másért szorul:
    csak énekelj, mint Vaxjö népe,
    csak dalolj, és élj boldogul!"

Alejandro elmosolyodik egy pillanatra, aztán komorságba burkolózik.
    - Gloria hamarosan kijön a kórházból, az apám mondta - közli.
    - Ez csodálatos - lelkesül Beatriz.
    - Igen - bólint Alejandro. - De akkor el kell vennem őt feleségül. Az apám ragaszkodik hozzá.
    Beatriz elkomorodik.
    - Gloria éppen hozzád való - mondja fájdalmas hangon.
    - Nem szeretem őt - mondja Alejandro. - Sőt, ami jó hír, ő sem szeret engem. A bajban társak lettünk, de csak társak, barátok. Megegyeztünk, hogy amíg jobb ötletünk nem támad, ő betegséget színlel. A szerencse hozzánk szegődött, mert Gloria valóban beteg lett. Naponta ötször hányt, csodálatos! De hamarosan gyógyultan jön ki, és én nem kérhetem ezek után, hogy ismét ő áldozza fel magát értünk.
    - Mi sem egyszerűbb - mosolyodik el Beatriz. - Most színlelj te valami betegséget!
    - És a színház?
    - Alejandro! Az életedről van szó, a boldogságodról - mondja Beatriz mélyen a férfi szemébe nézve. - Egyébként pedig ki lehet találni olyat, ami mellett még járhatsz a próbákra.
    - Csodálatos vagy, mint egy kortárs svéd népköltés! - ujjong Alejandro. - Mondj is el még egy verset, mert örül az én szívem!

Vége a CCLVI / XIV. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton mondanak köszönetet a névtelenül robotoló kávéautomata-hangolók millióinak.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona), Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.C. BACH: A-dúr szonáta négy kézre, op. 18
HÄNDEL: a-moll fúga, HWV 411
HÄNDEL: Vízi zene - Air négy kézre
HÄNDEL: Darabok zenélő órára
HÄNDEL: d-moll szvit csembalóra, HWV 437
STANLEY: a-moll voluntary, op. 6, No. 8
J.C. BACH: F-dúr szonáta négy kézre

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

A Bartók Konzi kamarazenekara
Vezényel: Tuska Zoltán
Pódiumon a Bartók konzi vonós tanszaka
A mai nap
született:
1913 • Tito Gobbi, énekes († 1984)
1925 • Luciano Berio, zeneszerző († 2003)
1931 • Szofia Gubajdulina, zeneszerző
1935 • Malcolm Bilson, zongorista
elhunyt:
1725 • Alessandro Scarlatti, zeneszerző (sz. 1660)
1799 • Karl Ditters von Dittersdorf, zeneszerző (sz. 1739)
1974 • David Ojsztrah, hegedűs (sz. 1908)