vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3629)
A MET felvételei (951)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62200)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
Operett, mint színpadi műfaj (4423)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kreutzer és Tavaszi, Perlman és Ashkenazy
Johanna, 2006-06-21 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Kreutzer és Tavaszi, Perlman és Ashkenazy BEETHOVEN:
A-dúr ("Kreutzer") szonáta, Op.47 No.9
F-dúr ("Tavaszi") szonáta, Op.24 No.5

Itzhak Perlman - hegedű
Vladimir Ashkenazy - zongora

Universal / Decca
475 7509

Itzhak Perlman és Vladimir Ashkenazy együttműködése lemezkészítés terén már 1968 októberében elkezdődött, Cesar Franck hegedűszonátájával és Brahms kürttriójával.
Öt évvel később közös Beethoven-szonátaciklus következett. 1973 októberében vették lemezre a Kreutzer szonátát, és a korai, No.2 A-dúr szonátát. A következő év júliusában folytatták a munkát a Tavaszi szonátával, s az eredménnyel elkápráztatták az akkori kritikusokat.

A most újra kiadott, felújított lemez a Kreutzer szonátával kezdődik, melyet Beethoven eredetileg George Bridgetowernek szánt, s vele is mutatott be, 1803 májusában. Csak egy évvel később ajánlotta a művet a francia hegedűiskola egyik nagy egyéniségének, Rodolphe Kreutzer hegedűművésznek, aki nem hatódhatott meg túlzottan a gesztustól, hiszen állítólag sosem tűzte műsorára a darabot.

Érdekes kérdés, ki miért szeret, vagy nem szeret egy zeneművet, kinek mit mond, mit juttat eszébe egy muzsika, milyen érzelmeket kelt egy-egy emberben például Beethoven A-dúr szonátája.

Tolsztoj hőse például így vélekedik a Kreutzer szonáta c. kisregényben:
"Szörnyű dolog az a szonáta… A zene hatása alatt, úgy rémlik, azt érzem, amit voltaképpen nem érzek, megértem amit nem értek, meg bírom tenni, amit nem bírok… A zene egy csapásra, közvetlenül visz át abba a lelkiállapotba, amelyben az volt, aki írta… [Beethovent] ez az állapot bizonyos cselekedetekre ösztönözte, épp ezért az ő számára ennek az állapotnak megvolt az értelme, az én számomra azonban egyáltalán nincs. A zene épp ezért csak fölizgat, de nem végez semmit… csak az izgalom van, de hogy mit kell tennem ebben az izgalomban, az nincs. S a zene azért olyan szörnyű, azért hat olyan borzasztóan."

És hogy mit érezhetett Beethoven akkoriban, amikor a szóban forgó szonátát komponálta…
A mű zárótétele született meg legkorábban, 1802-ben. Éppen abban az évben, amikor Beethoven a "heiligenstadti végrendeletet" írta. Egyre romló hallása miatti kétségbeesésében az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, de életszeretete erősebb volt a halálvágynál. Zenéjében is érezhető ez a kettősség. A fájdalom, a harag, a küzdelem, az elkeseredés az első tételben, majd a gyöngédség, a megnyugvás hangjai a másodikban. A harmadik tétel aztán újra a szenvedélyek hullámzása. Itzhak Perlman és Vladimir Ashkenazy remekül érzik, éreztetik ezeket a hangulatváltásokat, érzelmi hömpölygéseket.

A Tavaszi szonáta valószínűleg másféle hangulatban íródhatott, bár azt nem gondolom, hogy felhőtlenül derűs volna. Azt hiszem, Perlman és Ashkenazy sem gondolta úgy 1974-ben, amikor lemezre vették ezt a művet.

Az első tétel valóban könnyedén indul, fiatalos lelkesedéssel, de azért mindvégig érződik némi melankólia az előadásban. Ha kegyetlen vihar nem is készülődik, egy-két felhőcske időnként azért eltakarja a napot. A második tétel előadását egyszerűen csak gyönyörűnek, a harmadikat játékosnak, a negyediket pedig elgondolkodónak mondanám.

Kiváló, átgondolt, fantáziadús, előadásban hallhatjuk mindkét népszerű Beethoven-szonátát. A két muzsikus között teljes az összhang. Vladimir Ashkenazy technikája és muzikalitása lenyűgöző. Perlman sem szűkölködik persze virtuozitás terén, és elképesztően energikusan hegedül. Nagyszerű lemez, érdemes meghallgatni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)